Tragédiák évei

2020-05-17 | Budaörs
Bár jó tanuló volt, Karol nagyon várta a nyári vakációt. Gyakran ment az egész család, kiegészülve egyetemista bátyjával, a közeli hegyekbe kirándulni. Kiskorában édesapja vette őt nyakába, később ő vitte hátizsákját akár egész nap.

Karol élete azonban 9 éves korában nagyon megváltozott. Meghalt az édesanyja. Olyan hirtelen történt, hogy sokáig el sem tudta hinni, hogy ez tényleg valóság: a mama nincs többé. Pedig már régen megvolt a temetés, amire rengetegen jöttek el, ő pedig úgy sírt, hogy a szemei is bedagadtak. Néha felriadt álmából és hívta a mamát. Édesapja nyugtatta meg ilyenkor, felvidította, átölelte, megpuszilta. Karol imádkozott édesanyja lelkéért. Tudta, ezt így kell tennie. Valóban hitte, hogy a mama az égben van. Hiszen mindig olyan jó és derűs volt. Annak ellenére, hogy annyit szenvedett. Akkor is, amikor meghalt az első gyermeke, Karol nővérkéje.

Sokszor túl szomorú és nehéz volt egyedül ülni az üres lakásban – édesapja későn jött meg a munkából. Így leckeírás után gyakran ment át valamelyik iskolatársához vagy ismerőséhez. Legszívesebben a Kotlarczyk családhoz ment, akik az iskola mellett laktak. Mindig történt ott valami. A házigazda, Mieczyslaw Kotlarczyk, aki a lengyel nyelv és irodalom professzora, mellesleg rendező volt, gondoskodott erről…

Az 1932-es év újabb tragédiát hozott: december 4-én váratlanul meghalt Edmund, Karol 14 évvel idősebb bátyja. Okos, barátságos ember volt, a krakkói orvosi egyetem elvégzése után Bielsko Bialaban dolgozott.  Kitört a skarlátjárvány és ő megkapta a betegséget egyik páciensétől, akit kezelt. Karolt lesújtotta bátyja halála. Egyedül maradt édesapjával – anya és testvér nélkül. (Folytatjuk)

(Ks. M. Malinski: Najchętniej grał na bramce, 1985 könyv alapján)

2020. május 18-án Szent II. János Pál 100. születésnapját ünnepeljük.

SzK

 

Megosztás