A második világháború idején a Budapest körzetében, valamint az Észak- és Kelet-Magyarországon elesett német és magyar katonák exhumált földi maradványai kaptak helyet a Budaörs és Budakeszi közötti területen. A vesztes oldalon harcolók holttestei sok éven keresztül jelöletlen sírokban vagy egyszerűen elszórva hevertek országszerte. A terület erre a célra történő kialakítását a Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség kezdeményezte. A temetőt 2002. október 19-én avatták. Ezzel Magyarországon a legnagyobb katonai temető jött létre.
A november 7-i újratemetésen száznyolcvan német és tizenkilenc magyar hősi halott került végső nyughelyére. Földi maradványaik az ország különböző részéből került elő, bejelentésre, vagy építkezés során találtak rájuk.
A megemlékezőket Kovács Imre, a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség magyarországi megbízottja köszöntötte.
Tore May, a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség elnökségi tagja így beszédében fogalmazott: „A mai temetéssel szimbolikusan a háború minden áldozatára emlékezünk.” Továbbá felidézte a Budapestért vívott véres küzdelem történetét.
-Mélyen meghajtott fejjel állunk itt, ahol katonák alusszák örök álmukat. – mondta Maruzs Roland alezredes – Az emlékezés gyűjtött össze bennünket, hiszen kétszáz német és magyar katona lelt itt most végső nyughelyre. A közös emlékezés a közös harcban elesett katonákra, mely egyben felelősség is közös földi maradványaik felkutatására és sírjaik gondozására. Méltó és szükséges is napjainkban, hogy a világégés során elesett katonák emlékét ápoljuk, rájuk emlékezzünk, hiszen áldozatvállalásuk a jövő nemzedékeinek szolgál méltó példaként. Emlékeztetni a múlt hibáira, elveszett fiatal sorsokra. A mai kor generációi egyre kevesebbet tudnak azokról, akik e harcok során vesztették életüket, a mi feladatunk megismertetni őket a történelmi eseményekkel. Egy kultúrát jellemez, hogy miként emlékezik meg a halottakról, sajátjairól és más nemzetek fiairól egyaránt. Feledni e veszteséget nem lehet, emlékezni kell rá, s az újonnan felnövekvő nemzedéknek tanítani kell; okulásul, hogy miért a békét kell védeni, s miért a háborút megelőzni. (…)
Ezúton is köszönetemet fejezem ki a Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség vezetőinek és valamennyi munkatársának példamutató tevékenységükért, amellyel a magyar hadisír – gondozás ügyét segítették.
A jelenlévők mind a német, mind a magyar parcellánál imát mondtak az elesettek emlékéért Jákob János dandártábornok, a HM Tábori Lelkészi Szolgálat protestáns tábori püspöke, Takács Tamás ezredes, a szolgálat Katolikus Tábori Püspökség lelkészi kar vezetője és Barbara Lötzsch, a Budavári Német Ajkú Evangélikus Gyülekezet lelkésze vezetésével.
A megemlékezés a főkeresztnél tartott koszorúzással ért véget. Díszlövés és szomorú kürtszó hangja szállt a sírok felett.
s.k.
Fotó: Snoj Péter
