Beszélgető partnerem Váradi Csanád, külföldön tanul,de rövid időre, idehaza tartózkodik Budaörsön szüleinél.Kíváncsi lettem arra,hogyan alakul egy mai húsz éves fiatalember sorsa,hogyan választotta ki az egyetemi képzést.Hogyan látja ma, egy húsz éves egyetemista, a világ jelen helyzetét és mit remél a jövőtől.
Milánóban a Bocconi egyetemen tanul. Hogyan sikerült a felvételi?
A Bocconi és a külföldi egyetemi felvételi alapvetően eltér a magyar rendszertől. A felvételihez önéletrajzot, motivációs levelet, bizonyítványi jegyeket, illetve ha jól emlékszem tanári ajánlást és nemzetközi C1-es nyelvvizsgát kellett benyújtani, továbbá vagy a Bocconi saját vizsgáján elért eredményt vagy az amerikai SAT teszteredményt. Más egyetemekhez képest, ez még viszonylag egyszerű folyamat volt, például az angol orvosi karokra speciális alkalmassági vizsgák is kellettek volna.Gondolkodtam a londoni elitegyetemek és a Bocconi között, illetve az orvosi irány és a pénzügy között. Londonban még volt is olyan egyetem, ahol a kettő találkozott ,és világszínvonalon.
Már a tizenegyedik év utáni nyáron jelentkeztem a Bocconira az első hullámban, és fel is vettek. A Bocconi Európa egyik legerősebb pénzügyi képzését adja, és Milánó mint pénzügyi központ közelebb van az innovációs térhez, amit kerestem.
Milyen indok szólt a külföldön tanulás mellett?
Az egyik gyakori indok, ami miatt egy tudományos érdeklődésű értelmiségi fiatal a hazaszeretet ellenére külföldre megy, az, hogy az innovációs térben tapasztalatot szerezni vagy tűz közelbe kerülni sokkal nehezebb itthon, ha nem is lehetetlen.
Miért a pénzügyi ismeretek,miért nem az orvosi képzés?
Alapvetően a pénzügyi és orvosi vonal volt leginkább összhangban a hosszú távú céljaimmal. Az orvosi szakma gyönyörű hivatás, de ez nem feltétlenül egy nekem szóló döntés lett volna. Én nem úgy képzelem el a jövőmet, hogy én adom be a gyerekeknek a „szurit”. Az én emberi és szakmai adottságaim alapján, nekem érdemes inkább azon gondolkozni, hogyan lesz egy „szuri” hatásosabb, hogy lehet több kórházba eljuttatni, hogy lehet sokszorozható megoldásokat hozni.
Ezek szerint inkább a kutatás érdekelné.
Igen,valahogy így gondolom. Az általam használt „szuri” kifejezés persze átvitt értelem, hiszen egy orvos szakmája ennél sokkal többről szól. Azt hiszem jogosan gondolom, hogy több embernek kéne annak a rendszernek a javításán dolgoznia, ami az emberek –többségének – egészségét hivatott óvni, azért, hogy az én generációm gyermekeinek már a kifogástalan ellátás jusson.Látszólag egy pénzügyi diploma ettől távol áll, de orvosként rendszerszintű változást leginkább életkorom későbbi részében tudnék kialakítani, és nem ezt látom a leghatékonyabb útnak, bár a szaktekintélyt kincsnek tartom. Ezt egy pénzügyi diplomával ugyan nem kapom meg, de egy pénzügyi diploma után, ha úgy döntök, még el tudok végezni tudományos mesterképzést, és akkor már a tudományos mellett üzleti fenntarthatóságban is kompetensebb lehetek. Alapvetően az extra éveket borzasztó értékesnek tartom, mert így össze tudok rakni rendszereket, ami ehhez kell: például 3D nyomtatás, egy innovatív termék pénzügyi oldalának felépítése, jogi dolgok, logisztika, illetve azok a feladatkörök, amit egy orvosi egyetem nem ad meg.
Mi a perspektívája ma a pénzügyi világnak?
A praktikus okok mellett pedig azt látom, hogy a pénzügyi szektorban épp most zajlik egy évtizedes technológiai átalakulás, és sok tőkeallokációs folyamaton lehet javítani. Ami pedig azt illeti, az orvostudományban azokon a területeken, ahol én személyes felelősséget érzek – neurológia, genetika, regeneratív tudományok – a rendszerszintű áttörések még 1-2 évtizedre vannak. Azt gondoltam, hogy most a pénzügyben tudom a legtöbb értéket teremteni, továbbá a kettő között hosszú távon sok kapcsolatot látok.
Saját költségén tanul vagy ösztöndíjasként?
Nekem volt egy olyan határozott elképzelésem, hogy nem akarnék olyan egyetemre menni, ahol a tandíjat szüleimnek kell állni. Mivel Angliát vagy Amerikát nem tudtam volna külső forrásból fedezni, vagy csak komoly kompromisszumok árán, ezt elengedtem. A Bocconi esetében viszont szerencsére sikerült támogatóra lelnem, gyakorlatilag miattuk tanulhatok most ott. Az egyetem is elengedte a tandíj egy részét. Célom, ezt a támogatást viszonozni a későbbiekben.
Milyen az élete odakint Milánóban egy magyar diáknak?
Alapvetően szerintem annak is megéri külföldre menni tanulni, aki otthon képzeli el a jövőjét. Ez egy olyan tapasztalat, amit csak ajánlani tudok a kortársaimnak: világot látni, önállósodni, élményeket szerezni. Olaszországban tanulni meghatározó élmény nekem. Bár nem vagyok nagy rajongója Milánónak – leginkább azokat ragadja meg, akiket a divat vonz -, de Olaszország szerintem az egyik legjobb ország életminőség szempontjából. A tájak, a kultúra, a gasztronómia – valószínűleg egy amerikai egyetemen egyik se lenne az igazi. Ebből a szempontból kifejezetten örülök, hogy úgy tanulhatok egy első osztályú egyetemen, hogy közben ezek is adottak. A teljes képhez hozzátartozik, hogy Budapest szerintem az egyik legjobb város, és ár-értékben is sokkal kedvezőbb, mint Milánó, lokációban persze nem rúg labdába, hosszú távú lehetőségek tekintetében pedig egyik se végcél, de mindkét városnak látok helyet az életemben.
Milyen elképzelései vannak,ha megszerzi a diplomát?
A Bocconi egy nagyon erős brand, és egyre jobb pozícióban van – a Brexit után gyakorlatilag a legjobb alapképzés az EU-ban, Londonban is nagyon felkapott. De összességében azt gondolom, hogy egy alapdiploma ma már minimum, és még egy Bocconi alapdiploma se elégséges. Vagy további tanulmányokra, vagy nagyon sok extra munkára van szükség egy pénzügyi karrier beindításához.
Nekem sose volt célom hosszútávon elköteleződni egy nagy multihoz, főleg nem pénzügyben – inkább a technológiai szektor érdekel. Abban viszont biztos vagyok, hogy mindenképpen
szeretnék az egészségügyre specializálódni, és így is tervezek, illetve abban is biztos vagyok, hogy a pénzügyi hátterem egyedi praktikus perspektívát ad majd, amellett hogy érteni fogom a tudományos nyelvet is. Hogy ez munkában, vállalkozásban vagy mesterdiplomában hogy fog pontosan megmutatkozni, még nem látom teljesen tisztán, de őszintén nem is gondolom, hogy ez most szükséges – a következő lépést mindig tudom, a távlati céljaim pedig már a helyükön vannak.
A diploma megszerzése után külföldön vagy idehaza szeretne dolgozni,eredményeket elérni?
Ez az egyik legnagyobb dilemma. A család, a barátok, a magyar kultúra mind hazahúznak. Szeretnék itthon is értéket teremteni: magyaroknak munkát adni, a magyar szaktudást hasznos célokra fordítani, akár az egészségügyben is tenni valamit. Magyarországon vannak előnyök: tehetséges munkaerő, könnyebb elkezdeni egy karriert, és bizonyos szolgáltatások olcsóbbak.
Ugyanakkor a magyar piac kicsi, és a nagyobb léptékű céljaim eléréséhez a tőkét és kapcsolatrendszert nemzetközi szinten kell felépítenem. A technológia és az egészségügy találkozása az, ami igazán érdekel, és úgy látom, hogy mindkét világnak meglesz a szerepe: a karriert kint építem, de a haza mindig része marad a képnek.
Hogyan látja generációjának jövőjét?
Szerintem egy nagyon izgalmas korszak áll előttünk.Makroszinten olyan technológiákra épül a társadalmunk, amire még soha nem volt példa, és ez rengeteg lehetőséget és kockázatot hordoz magában. Rendszerszintű változást lehetne hozni a klímaváltozás, társadalmi egyenlőtlenség, egészségügy, globális stabilitás területein, olyan dolgokat építeni, mint soha, ugyanakkor olyan mértékű pusztítást is okozni, mint soha: sokkal jobban koncentrálódhat a hatalom mint bármikor, egyre kisebb szükség van az egyszerű emberre a társadalomban, és egyre több ember lesz lecserélhető. Sokan érvelnek például azzal, hogy az AI demokratizál és általános prosperitást hoz, de ezt egy profitorientált társadalomban nehéz elképzelni. Az alapján viszont, ami ma történik, reális, hogy sok társadalmi problémát sokkal inkább amplifikál.
Ami Magyarországot illeti, a versenyképességen sok fog múlni. A mostani gazdasági realitások mellett sok tehetséges korombeli utazik külföldre, és ez így helyén is van. Attól viszont tartok, hogy mint egy kis ország, kis gazdaság, könnyen kerülhetünk így egy kiszolgáltatott pozícióban, ha egy agrár- vagy összeszerelő gazdaság maradunk egy modern, technológiai gazdaságokra épülő világban. A magyar gazdaság jövőjét illetően szerintem a szuverenitás és versenyképesség, illetve a születési és halálozási ráták lesznek kiemelt fontosságúak. És a magyar kultúra egyszerűen akkora kincs, hogy nem engedhetjük meg magunknak a mostani trendek fennmaradását 2100-ig – 8 millió lakosból sokkal nehezebb lesz újra 10 milliót csinálni, illetve az országnak képesnek kell lennie olyan környezetet teremteni, ami hosszútávon megtartja az intellektuális réteget.
Ami pedig egy átlagember életét illeti, szerintem példa nélküli életminőséget kapunk, főleg európai állampolgárként – feltéve és remélve, hogy nem lesz masszív háború. Bárhova utazhatunk, a világ összes tudásához hozzáférünk, bárhol és bárkit elérünk, a világ bármely pontjával kereskedhetünk, élhetünk 120 évig, nagyon sokféle munkalehetőség és megoldandó probléma van. Én nem értek egyet azokkal az elképzelésekkel, hogy nem lesz szükség munkára. Még nem jutottunk ki a Marsra, nem oldottuk meg a rákbetegséget, nem oldottuk meg a fenntartható klíma kérdését – bőven van tennivaló és sok inspiráló probléma van. Az is egyenlően nemes cél, ha valaki gyermekek vállalásával tesz hozzá az elöregedő magyar társadalomhoz.
Úgy gondolom, hogy a mi generációnknak megvannak az eszközei és a felelőssége is, hogy ezt az időszakot tudatosan alakítsa. A szabályok meg fognak változni a következő évtizedben, és én ennek aktív részese akarok lenni, nem csak végignézni, ahogy megtörténik.
Köszönöm az interjút
Major Edit
