Az est az alábbi Hankó Vilmos idézettel indult:
„Először is büszkén nevezi a székely ember kis hazáját, a Székelyföldet Székelyországnak. Valami bűvös erő, valami ellenállhatatlan varázs van a székelyek földjében…” – „A székelyben a tipikus magyar szellem ősereje szól felénk, a Székelyföldben egy még nem is sejtett világ csodás tündérkertje tárul fel előttünk…”
Versek, idézetek és gyönyörű énekszó váltogatta egymást.
A művész úr, aki ez év augusztus 20-án magas színvonalú szakmai munkájáért a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést vehette át, nem volt rest, és 100 év ide vagy oda, végezetül elmondta az alábbi verset:
Gondüző borocska mellett
Vígan illan életem;
Gondüző borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem…
Egykor majd borocska mellől
A halál ha űzni jő:
Még egy korty – s nevetve dűlök
Jégöledbe, temető!
Erre már csak egy nagyon finom torta tehette fel a koronát, és néhány korty pezsgő, ahogy az már születésnapokon szokás.
Isten éltesse, kedves Művész Úr, kedves Bandi bácsi!
Szk
(Képek: Major Edit, Novák György, SzK)
