Bevallom, nekem – sok más budaörsivel együtt – szívügyem ez a templom. Ha jobbra fordulok a számítógépem előtt és kinézek az ablakon, azonnal telibe találja szememet ez a bordó-fehércsíkos csoda. Sok éve már hogy híre jött, hogy a görögkatolikus egyház Budaörsön fog felépíteni egy görögkatolikus templomot. Mindenki csodálkozott, de nagyon örültünk. Kevesen fértek már el abban a kis kápolnában, ami az Ótemetőben áll, és ami a hívek segítségével, kitartó munkájával lett alkalmassá arra, hogy ott bent szentmisét lehessen tartani. De bevallom, voltak a lakótelepi, környéken lakók közül olyanok is, akik felháborodva aláírásgyűjtésbe fogtak, hogy ne lehessen ott templomot építeni. Miért? Mert zavarni fogja őket a harangszó…
Megkezdődött a munka
A templom építése során rengeteg probléma merült fel, elég volt a kerítésen keresztül benézni. Az évek során számtalanszor leálltak a munkával, egyik napról a másikra, ott hagyva csapot, papot, és csak hosszú idő után jött egy új csapat – ez a szomorú forgatókönyv kísérte idáig az épület sorsát. És amikor végre felállt az épület, akkor még nem tudtuk, hogy mi van belül? Amikor lehetőségem adódott rá, hogy megnézzem, bementem, de összeszorult a a szívvel jöttem ki, mert azt láttam, hogy ott bizony még rengeteg a tennivaló.
Ahogy a mesében is megtörtént, olyan „meztelen a király”- féle érzésem volt a csupasz fehér falakat látva. Lehetetlen, gondoltam, ez nem lesz meg karácsonyra… El voltam szontyolodva még egy évig. Egészen addig, amíg megláttam, hogy újra sürögnek-forognak a templom körül a munkások. A közelmúltban pedig híre jött, hogy a most itt dolgozni kezdő új csapat építésvezetője felvállalta, hogy befejezik a munkát az év végéig. Azt persze nagyon sajnálatos volt hallani, hogy a templom belső terének „felöltöztetését” nem az eredeti tervek szerint fogják megcsinálni, részben az idő hiányában, részben az anyagi terhek miatt.
Van vigasz…
Meglesz, de a vártnál szerényebb és szegényebb lesz egy darabig a belső tér, a falakon nem lesznek ikonok festve, a kupola is fehér marad, lehet hogy az oltár is csak ideiglenes lesz, a bejárati nagy ajtó is kiesett a képből, de még sorolhatnám az apróbbakat, amelyek emelhették volna a belső tér varázsát… De vigasztaló azért, hogy ha majd bemehetünk a templomba, akkor a kupola nagyszerűsége talán el fogja varázsolni a belépőket annyira, hogy nem a hiátusokat fogják
keresni. És ha netán még karácsonyig nem futja székekre vagy padokra, a hívők majd állva hallgathatják a misét…
Várhatóan az urnatemető sem fogja megkapni azt, amit a tervezők megálmodtak, de nagyon fognak igyekezni, hogy az is hamar meglegyen, hiszen feltételezem, hogy a templom fenntartásához nyilván szükség lesz az ebből eredő bevételre.
Bízzunk a jó Istenben, és felejtsük el mindazt, ami korábban rosszul sikerült a templomépítkezéssel kapcsolatban, és ne azt nézzük, hogy mennyi lett a forráshiány és miért, ne bűnbakot vagy bűnbakokat keressünk, ehelyett inkább imádkozzunk, hogy ez az tíz hónapos projekt sikerüljön és 2025-ben már ott legyen az éjféli mise…
Még egy kis közösségi házikó…
Vajon hogyan fog szárnyalni a kórus és a hívek hangja városunk „kis bazilikájában”? A görögkatolikus miséken a hívek szinte folyamatosan énekelnek, hol a pap, hol a hívek kísérik egymást. Mise alatt is gyakran felállnak, hogy meghajlással és keresztvetéssel dícsérjék a Megváltót és a Szűz Anyát. A görögkatolikus templomokba járó hívek csak a múlt század elején tudták kivívni maguknak, hogy ne ősrégi ószláv nyelven, hanem magyarul énekelhessenek.
Hozzáteszem: az ősi bizánci eredetű liturgikus énekeknek igen gazdag tárháza van, és a budaörsi görögkatolikus hívek még Vatamány atya idejében hozták össze azt az énekkart, amely már országszerte ismertté vált, és határon kívül is hírnevet, elismerést szereztek maguknak.
Ebben a mi Istennek hátat fordító világunkban sokat jelent, ha működnek olyan templomi közösségek, gyülekezetek, ahol beszélgethetnek, barátkozhatnak, imaórákákon vehetnek részt, énekelhetnek a kórusban is az egymást kereső hívők, egyszóval, ha tartalmas közös élet zajlik. Persze mindenütt sok múlik azon, hogy Isten szolgái közül ki az, aki alkalmas is és elég rugalmas arra a feladatra, hogy a hozzá fordulóknak Isten segítségével lelki megnyugvást adhasson – miáltal szebbé válhat az életünk – , vagy ha arra van szükség, akkor eltörli a keserűségünket is. És ehhez hely is kell.
Itt Budaörsön egyelőre még várni kell arra, hogy az eredeti tervek alapján, a templom mögött, az önkormányzat által adományozott terület hátulsó és oldalsó részén felépüljön a lelkészi lakás – de elférne ott még egy kis közösségi házikó is a hívek számára.
R. V.
Riportunk e témában 2019-ből.
