Holnap vagy holnapután bizonyára még nem következik be tragédia amiatt, hogy a méhek életfeltételei lassan, de biztosan ellehetetlenülnek. A méhek nagy tudósok, de az életük folyása rajtunk múlik. És ha ne teszünk meg mindent azért, hogy ne pusztuljanak el a mi hibánkból vagy érdektelenségünk okán, akkor bizony magunk és az utánunk jövő nemzedékek alatt vágjuk a fát… Az alábbiakban beavatjuk olvasóinkat a méhek titkos életébe.
Tudta azt, hogy a méhek munkája bizonyos gyümölcs- vagy a zöldségfélék árára is hatással van? A beporzást igénylő termések (ide tartozik a kávé, kakaó, eper, alma, körte vagy a paradicsom) ugyanis drágábbak, mint azok, melyeknek erre nincs szükségük. A méhek a növények beporzásával hatással vannak a bioszférára, biztosítják a vadon élő növényfajok sokszínűségének fenntartását, továbbá hozzájárulnak a termés mennyiségének növeléséhez. A beporzók jótékony tevékenysége nélkül táplálékaink többségét elveszítenénk, és a teljes ökológiai rendszer felborulna. Szomorú tény, hogy a nagyüzemi vegyszerhasználat, a rovarok élőhelyeinek változása és megszűnése a rovarvilág rohamos csökkenését okozza.
Dolgozó nők társadalma
A méhek egyedülálló példái a tökéletes közösségnek. Olyan szuperorganizmusként működnek, amelyben a tagok speciális feladatokat látnak el a faj fennmaradása érdekében. Egy-egy kaptárban 20-60 ezer méh és egyetlen királynő található, és csak a méhanya (királynő) rak petéket. A nemileg nem aktív nőstények a család dolgozói, nekik feladatuk van:
nektárt, virágport és vizet gyűjtenek, építik, védik, szellőztetik és tisztán tartják a kaptárt, etetik az anyát, fenntartják a megfelelő hőt és páratartalmat, gondozzák az utódokat. Születésükkor még nem ismerik a mézkészítés titkait, ezt az idősebb méhektől tanulják meg.
A hímek – azaz a herék – egyetlen feladata a nemzés, ezért nekik nincs fullánkjuk. Vagyis ha repülő méhecskét látunk, az minden bizonnyal dolgozó, azaz nőstény.
Méhek téli üzemmódban
Télre a méhek visszavonulnak a kaptárba, de előtte elküldik a felesleges heréket (nem adnak nekik ételt, és miután éhesen kirepülnek, nem engedik őket vissza), majd megtisztítják a kaptárt és kiviszik az elhullott méheket. Amint az idő hidegre vált, a dolgozók egy része átkapcsol fűtő üzemmódba: a testük gyors mozgatásával melegen tartják a kaptárt.
Anya csak egy van!
A méhanya több fontos szerepet is betölt: felel a szaporodásért, és az üzenetközvetítő váladékok (feromonok) segítségével összehangolja a család tevékenységét. Akár 4-5 évig is elél, nyaranta pedig akár napi 2500 petét is lerakhat. Ha az anya elpusztul, a dolgozók új anyát nevelnek, méghozzá úgy, hogy kiválasztanak egy petéből kikelt méhet (álcát), és elkezdik méhpempővel etetni.
Méhmatek
A méhek folyamatosan számolnak. A dolgozók komplex számításokat végeznek gyűjtögetés közben a megtett távolságról és a gyűjtögetés hatásfokáról. Egyes kutatások szerint képesek a nulla fogalmának megértésére, és még az összeadást és a kivonást is meg tudják tanulni. Ezek után nem olyan meglepő, hogy azért építenek azonos méretű, hatszög alakú viaszsejteket, mert ez az a forma, amelyből a legtöbb fér el hézagmentesen, és így a lehető legtöbb mézet tudják benne tárolni. A kis tudósok az űrben is jártak már, sőt szám szerint több méh járta meg a világűrt, mint ahány ember.
Ezt is tudják a méhek!
Képesek megtalálni az elásott aknákat, ugyanis biológiai antennájukkal felismerik a TNT robbanóanyag szagát. 170 szagreceptoruk van, különösen érzékenyek a szagokra, és a kávé illatát kifejezetten kedvelik. Három pontszemük és két összetett szemük van. Mikor nem mozognak, alacsony felbontásban látnak, amint viszont megmozdulnak, a kép kitisztul. Nem alszanak, hanem mozdulatlanul fekszenek éjszakánként, így tartalékolják az energiájukat a következő napra.
Testsúlyuk 80 százalékának megfelelő pollennel vagy nektárral is képesek repülni. Szárnyaikkal percenként tizenegyezret csapnak.
Egy méhész feladatai
A méhészet ősi foglalkozás, amely nem sokat változott az idők során. Ennek fő oka, hogy a legtöbb munkafolyamatot nem lehet gépesíteni, mutat rá Varga Zoltán garamkövesdi méhész, aki öt méhcsaláddal vágott bele a munkába, mára pedig a barátaival közösen mintegy százharmincöt méhkolóniáról gondoskodik a Burda, vagyis a Kovácspataki-hegyek környékén.
A méhészkedés evolúciójában az volt a kulcsfordulat, amikor az egyiptomiak elkezdtek agyagkasokat készíteni, és nemcsak kirabolták a természetben élő méhcsaládokat, hanem tenyésztették is őket. Amíg a méhészek kast használtak, addig a méz megszerzéséhez az egész lépet elvették a méhektől és lépes mézet ettek vagy kipréselték ezt.
Ennek a módszernek a fő hátránya az volt, hogy a méhek otthona állandóan szét volt dúlva. Ma már drótozott fakeretek készülnek, melyekbe műlép kerül. Ez hozta azt a technológiai változást, hogy pergetni lehet a mézet. A méhészek feladatai közé tartozik az is, hogy helyet biztosítsanak a méhek számára: kaptárat és kereteket készítünk, valamint olyan helyre visszük a méheket, ahol változatos legelőt találhatnak. Ezenkívül a méhbetegségeket is mi kezeljük: a legtöbb fejtörést az ázsiai méhatka okozz – avat be minket munkája rejtelmeibe Zoltán.
Nem tud megromlani!
A mézgyártás folyamata a gyűjtögetéssel indul. Kétféle anyagot is összegyűjtenek ilyenkor a méhecskék: a testüket borító szőrre tapadt pollent és a szívócsövükkel kiszippantott nektárt. A méheknek két gyomruk van: egy sima az étkezéshez, valamint egy másik gyomor a nektár tárolására. Ezeket egy „szelep” választja el egymástól, a nektárt át tudják engedni az étkezésre szánt gyomorba, ha repülés közben elfáradnának.
„Olyan ez, mintha megtankolnának. Ha a kaptárba érnek, azonnal kiöklendezik a begyűjtött nektárt, közben hozzá adnak egy invertáz nevű enzimet, majd a nektárt a lépsejtekbe rakják. Ebben az állapotában még túlságosan híg a méz, ezért a méhek elkezdik kiszárítani: megállás nélkül legyezik a szárnyukkal. Ha a méz elérte a megfelelő sűrűséget, lefedik a lépet egy viaszlappal. Erre azért van szükség, mert a méz víztartalma annyira alacsony, hogy e nélkül felvenné a párát a környezetéből és visszahígulna. Egy méhek által készített méz, amelybe nem keverünk semmit, nem tud megromlani. Ez az alacsony víztartalomnak köszönhető, valamint annak, hogy a máz tartalmaz propoliszt és ehhez hasonló enzimeket, amelyek antibiotikum jellegűek, így a méz önmagát védi. Csökkenhet benne bizonyos tápanyagok tartalma, és be is kristályosodhat, de így is fogyasztható lesz. A Kárpát-medencében nem ritkaság, hogy százesztendős mézeket találnak, de állítólag egy egyiptomi fáraó sírjában már több mint ötezer éves mézet is felfedeztek. Teljesen ehető volt” – magyarázza a méhész.
A méh készíti a mézet és a méhész pergeti
Megtudom azt is, hogy háromfajta méz létezik: virág-, harmat- és vegyes méz. A virágmézek talán a legismertebbek, ide tartozik a repce- vagy az akácméz, és a harmatméz (más néven: erdei méz) a levéltetvek édes váladékából (mézharmatból) áll össze. Ez utóbbit többnyire fenyő-, hárs-, tölgy- és fűzfa erdőkből gyűjtik a méhek. Színe sötét, néha szinte fekete. „A vegyes méz kifejezést nálunk általában a többféle virágból készült mézre értik, de ez valójában ez a harmat- és virágméz elegyét jelenti” – tudjuk meg Varga Zoltántól.
Akkor lesz jó a méztermés, ha a levegő hőmérséklete túllépi a húsz fokot, és magas a páratartalom. Ha minél többfajta mézet szeretne készíteni a méhész, akkor annál többször kell pergetnie. Százszázalékosan tiszta méz soha nem készül, a méhek ugyanis oda repülnek, ahová akarnak. „Azt, hogy milyen fajta mézet kapunk, azzal befolyásolhatjuk, hogy olyan helyre visszük a családot, ahol az adott növény dominál. A pergetések ütemét is nagyon pontosan kell meghatározni. Most a repce virágzott, utána pedig már az akác. Ha nagyon tiszta akácmézet szeretnénk, akkor olyankor kell kipergetni a mézet, amikor a repce már elvirágzott, és más még nem kezdett el virágozni. Egy ideális évben nálunk van tavaszi, repce-, akác-, hárs- és napraforgó-pergetés és tavaly szeptemberben hajdinamézet is sikerült pergetnünk. Akkor van jó termés, ha a növények virágzása szinkronban van a méhek bioritmusával. Hiába van kora tavasszal harminc fok, a méhecskék akkor még nem állnak készen. Idén például ezért úszott el a repceméz” – teszi hozzá a méhész.
A csípést is meg lehet szokni…
„Munka közben, az évek során, rengeteg méh megcsípi a méhészt meséli – meséli Varga Zoltán -, de a hivatásomat ennek ellenére nem tartom veszélyes foglalkozásnak. Ezt mi megszokjuk. Először persze furcsa az is, hogy a kaptár kisöprésénél annyi méh van az emberen és az ember körül, hogy szinte ki se látszik. Ilyenkor, ha nem volna rajtunk védőruha és a méhek úgy döntenének, akkor akár halálra is szúrkálhatnak. Ki kell tapasztalni a viselkedésüket, és mindig be kell öltözni. A kellemetlenségekért a méhészt az kárpótolja, hogy rendszeresen tanúja lehet a méhcsaládok különleges viselkedésének.
A méhek híres táncát már volt alkalmam látni. Az anya körüli udvartartást is meg lehet figyelni. Az egyik legmeghökkentőbb tény velük kapcsolatban, hogy a női méhek csak azért nem tudnak petéket rakni, mert az anya fogamzásgátló anyagot termel, amelyet ők lenyalogatnak róla és emiatt a potrohuk nem fejlődik ki rendesen. Azonban ha valami hiba csúszik a rendszerbe és az anya elpusztul, nem tudnak azonnal újat nevelni, ilyenkor a dolgozók potroha megduzzad, majd ők raknak petéket, de ezekből már csak herék tudnak kikelni. Ezt a folyamatot álanyásodásnak nevezik, és nem lehet visszafordítani. Ilyenkor a méhész dolga kiseperni őket a kaptárból.
Az élet beporzók nélkül
Bár az ember sokban segítheti a méhek életét, sokat is árthat nekik. A mezőgazdaságban használt rengeteg permetszer miatt a méheknek ma már gyengébb az immunrendszerük, és egyre kevesebb a vegyes legelő, ahol nektárt tudnak gyűjteni. A beporzó rovarok (köztük a méhek) világszerte nagy veszélyben vannak, populációjuk folyamatosan csökken. Azzal, hogy tönkre tesszük a környezetünket, saját magunkat is semmizzük ki! A rendszer egyre fenntarthatatlanabb: ma már sokkal több méhatkát kell irtani. A méhészeknek kell összerakni a családokat, hogy egészségesek maradjanak. De ha felhagynánk a méhészkedéssel, a méhtársadalom nagy százaléka összeomlana. A maradék azonban túlélné az emberiséget.
ÉRDEKES
Mit tehetünk a beporzók védelméért? Ne csapjuk le őket! Békés természetű élőlények, ha nem hergeljük őket, nem fognak bennünket bántani.
Csak termelői mézet vásároljunk! Ezzel támogatjuk a méhészek munkáját, ők pedig a
méheket támogatják.
Növényvédő szereket csak napnyugta után alkalmazzunk, amikor már nincsenek kint a
méhek.
Ültessünk a kertünkbe méhbarát növényeket! Méhcsalotató hagymás és évelő növények:
díszhagyma, édes tüdőfű, évelő őszirózsa, galambszínű ördögszem, gyapjas tisztesfű, illatos
gólyaorr, japán szellőrózsa.
R. V.
Forrás: Vasárnap
