Teleki Pál halálhíre aznap, már kora délelőtt terjedt a fővárosban. A korabeli lapok szerint 9 óra 15 perckor a Magyar Távirati Iroda a következő, szűkszavú közleményt adta ki: „Széki Teleki Pál gróf, magyar királyi titkos tanácsos, magyar királyi miniszterelnök, ma éjjel tragikus hirtelenséggel elhunyt”. A hírt percekkel később bemondta a Magyar Rádió is, majd ettől kezdve gyászzenét közvetített.
Az újságok természetesen megpróbáltak mindent megtudni a halál körülményeiről, és a miniszterelnök utolsó napját is feltérképezték. Ezek szerint Teleki Pál még szerda reggel elvégezte a szokásos napi sétáját, később a minisztertársaival tárgyalt, majd a képviselőházba ment. Innen kiautózott a János-szanatóriumba, ahol minden nap meglátogatta a nagybeteg feleségét. A délutáni órákban fontos tárgyalások foglalták le, majd a Bazilikába autózott, ahol lelkigyakorlaton vett részt. A templomban igen hosszú ideig maradt és elmélyülten imádkozott. Este fél kilenckor ismét politikai megbeszélést tartott Bárdossy László külügyminiszterrel, mintegy fél órán át beszélgettek. A külügyminisztériumból még egyszer kiment a felesége betegágyához, majd megérkezett a Sándor-palotába.
Késő este volt már, amikor nyugodni tért, s azt az utasítást adta inasának, hogy reggel, háromnegyed hétkor keltsék fel. Mint mondta, csütörtökön délelőtt a cserkésztisztek lelkigyakorlatán akar részt venni. Ezért az inas ki is készítette a miniszterelnök cserkésztiszti egyenruháját. Aztán reggel az inas belépett a szobába, „felnyitotta a zsalugátert, s a világosságnál, a kora reggeli napsütés aranyfényében viaszsárga arccal, holtan találta ágyában a miniszterelnököt.”
Az öngyilkosság megdöbbentette a közvéleményt, ám akik netán gyilkosságot emlegettek volna, azokat is hamar lehűtötte az orvosszakértők véleménye, amelyet részletesen ismertettek a másnapi lapok.
A Horthy Miklósnak írt búcsúlevele csak az ötvenes években került napvilágra. Ebben Teleki egyértelműen fogalmazott az öngyilkosság indokával kapcsolatban: „Főméltóságú Úr! Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok. Teleki Pál”
Teleki a jugoszlávokkal hónapokkal korábban kötött örökbarátsági szerződés megszegésére utalt a búcsúlevelében, s arra, hogy Magyarország átengedte a Jugoszláviát lerohanó német csapatokat.
A miniszterelnök kétszer nyújtott felbecsülhetetlen segítséget a lengyeleknek. 1920-ban a bőséges lőszerszállítmánnyal segítette a lengyel hadsereget a bolsevikok legyőzésében, 1939-ben pedig megnyitotta a határt a lengyel menekültek tömegei előtt, akik között legalább 10 ezer zsidó származású volt.
(A képen látható Teleki Pál szobrát tavaly avatták fel Szegeden, ezzel maradandó emléket állítva a lengyelek igaz barátjának.)
(Több forrásból)
SzK
