Hollókőt érintve Szécsénybe érkeztünk, ebbe a hangulatos, múltbeli emlékeit gondosan őrző, dombok között fekvő kisvárosba. A városi rangot 1334-ben Károly Róbert királyunk adományozta Szécsénynek.
Történelmi tanulmányainkból még emlékezünk arra, hogy a város a Rákóczi-szabadságharc fontos emlékét őrzi. Az 1705-ben tartott szécsényi országgyűlés választotta fejedelemmé Rákóczi Ferencet, itt teremtették meg államának jogi formáit.
Első állomásunk Forgách-Lipthay-kastély volt, és benne az 1973 óta működő Kubinyi Ferenc Múzeum.
Muzeológus idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy a szépen karbantartott épület első utalása 1456-ból már várnak nevezi, s később is, hol várként, hol várkastélyként említik. . Feltehetően járt benne Zsigmond király, de Hunyadi János, majd Mátyás király bizonyosan vendége volt.
Az évszázadok során több nemesi család birtokolta. A török háborúk nagy pusztításokat okoztak az épületben.
A sorozatos tulajdonváltást követően a Forgách család építtette a ma is látható barokk épületet 1753-1763 táján. A H alaprajzú, az ún. Grassalkovich-típushoz sorolható épülethez az építőmester — ahol lehetett — felhasználta a középkori várkastély még álló falait. Egykori angolparkja ma természetvédelmi terület.
A múzeum legfontosabb feladata a nemzet szellemi-és tárgyi kulturális örökségének őrzése és védelme.
A következő nevezetesség, amit megtekintettünk a Ferences templom és a kolostor volt. Nem mellesleg ez a templom a legnagyobb a megyében. A kolostor és templom építésére XXII. János pápa 1332-ben adott engedélyt.
A bejárat fölött olvashattuk a ferencesek jelmondatát: Pax et bonum – Béke és jóság.
A XIV. és XV. század a ferences szellem és a rend virágzásának kora. A szécsényi ferencesek is nagy lendülettel fogtak hozzá a hívek lelki gondozásához. A kolostorban iskolát nyitottak, ahol a gyermekeket mindenre tanították, ami abban a korban szükséges volt az élet jobbá tételéhez.
A török időkben a História Domus (Háztörténet) szerint a szentélyt dzsámivá, a templomhajót lefalazva istállóvá, a sekrestyét fürdővé alakították, a gótikus termet a bég használta lakószobaként. Nagy csapást mért az ország kulturális fejlődésére II. József, mikor feloszlatta a szerzetesrendeket. A következő veszedelem szerzetesrendek 1950-es feloszlatása volt. Az államosítás után a kolostorban mezőgazdasági technikum és kollégium működött. A kolostort 1989-ben kapta vissza a ferences rend.
A gondozott parkban álló műemlék templom szentélyében a 14. század gótikus stílusjegyei láthatók. Gyönyörködtünk a 18. századi barokk oltárokban. Az orgona 1763-ból való.
Már eddig is számos szépséget láttunk a régi időkből. A délután folyamán nem kevesebb, mint 18 millió évvel ezelőtti nyomokat kutattuk.
Ősvilági Pompei – így nevezte szakavatott idegenvezetőnk a Bükki Nemzeti Parkban található Ősmaradványok természetvédelmi területét. Egy ősi tenger, a Paratethys fenekétől – egy folyóparti, szubtrópusi esőerdő övezetén keresztül – a vulkánok nyomait bemutató időutazás révén csöppentünk a történelem előtti múltba. Az ősmaradványok: a cápafogak, megkövesedett fák, levéllenyomatok és az ősállati lábnyomok kiállítása világszínvonalú.
A lábnyomok alapján rekonstruált állatok pedig háromdimenziós kivetítés segítségével elevenednek meg a szemünk előtt.
Köszönjük a vezetőinknek a szervezést, az Önkormányzatnak az anyagi támogatást és Görgényi Gábornak a biztonságos utazást.
Fotó: nanna
s.k.
