A dal, ami nélkül nincs karácsony

2021-12-26 | Budaörs
A dal ami nélkül nincs karácsony. Stille Nacht ( „Csendes éj! )” keletkezésének története, melyet először 1818. december 24-én énekeltek az  oberndorfi Szent Miklós templomban

Nem messze Salzburg városától található egy kicsiny település,  Obendorf amely minden évben látogatók ezreit vonzza.
A lágyan hullámzó dombok között bújik meg a Csendes éj kápolna – pontosan azon a helyen, ahol 1818-ban a Szent Miklós-templomban először hangzott fel a „Csendej éj!” dallama.

A dal keletkezésének történetét Franz Xaver Gruber zeneszerző saját kezűleg dokumentálta IV. Frigyes Vilmos porosz király kívánságára, akinek ezt a dallamot a karácsonyi ünnepségen minden évben el kellett énekelni. Talán nem csak számára volt meglepő, hogy a dal szerzője nem Joseph Haydn, a híres komponista testvére, hanem egy egyszerű tanító.

Minden 1816 telén, a nagy szükség és nélkülözés idején kezdődött. A hosszú évtizedekig tartó napóleoni háborúk pusztítása és az 1816-os Tambora vulkánkitörés mezőgazdaságra gyakorolt hatása óriási volt. Milliók éheztek a Föld minden részén.
Az 1816-os vulkánkitörés utáni év úgy vonult be a történelembe, mint „az év, amikor nem volt nyár”.
Éhínség, járványok, rengeteg csapadék, nyár napsugár nélkül, hóesés a nyár közepén, és hideg jellemezte az időjárást az európai kontinens nagy részén, így az emberek semmi másra nem vágytak már, csak nyugalomra és békére.

Templom Mariapfarr

A dal keletkezése és elterjedése
Valószínűleg ez a mély és őszinte vágyakozás ihlette meg Mariapfarrban, a Salzburg tartománybeli Lungau régióban élő Joseph Mohr segédlelkészt, aki a dal szövegéül szolgáló költeményt 1816-ban írta, mielött Oberndorfba helyezték volna át.

A Csendes éj kottája

Hat versszakban meséli el a karácsonyi történetet, amely egy csendes éjen esett meg. Nem sokkal ezután több sorsszerű esemény következett, amelyek a költeményt elindították a világhír felé.

Franz Xaver Gruber, az elemi iskolai tanító Arnsdorfban élt. Nagyon kevés diák járt ekkoriban iskolába, mert inkább otthon, a szülők mellett volt szükség a dolgos kezekre. A tanítónak így maradt ideje arra, hogy sekrestyésként és orgonistaként működjön a szomszédos Oberndorfban 1816 és 1829 között. Amikor helyettesítenie kellett a templomi orgonistát, találkozott Joseph Mohr segédlelkésszel, aki 1817 és 1819 között ugyanitt szolgált és  akit meggyőzött a tanító zenei és hangszeres tudása. Ezért Mohr 1818 december 24-én arra kérte Grubert, hogy komponáljon dallamot karácsonyi költeményéhez. Gruber még aznap megzenésítette a verset, melyet két szóló énekhangra és egy gitárra hangszerelt.

Amint az éjféli mise véget ért, először csendült fel a két férfi előadásában a „Csendes éj! Szentséges éj!” kezdetű dal, amelyet gitáron Joseph Mohr kísért. Arról nem tudunk, hogy mennyire nyerték el akkor dalukkal a hallgatóság tetszését.

Stille Nacht Múzeum Oberndorf

Eléggé hihetetlen, hogy épp egy olyan időszakban, amikor az újdonságokat igencsak kétkedve fogadták az emberek, a „Csendes éj!”  mégis nagyon gyorsan ismert lett a világban.

Karl Mauracher (1789 – 1844) harmadik generációs orgonaépítő volt Fügenben, korának keresett szakembere, nevéhez hozzávetőleg 50 orgona (épitése, javitása)  vezethető vissza. Ö volt az, aki 1818-ban megkapta a Salzburg melletti Oberndorf parancsát a Szent Nikola templom orgonájának javítására, amely még mindig játszható volt, de nagyjavításra szorult.

Tehát az eddig sokszor említett orgona-történet  nem teljesen igaz, hogy a Szent Miklós templom öreg orgonája 1818-ban felmondta a szolgálatot és ezért kellett gitárbkisérettel a dalt előadni orgona helyett. Mivel a dal nem volt a szentmise része, külön, ezt követően került előadásra – gitár kisérettel – ahogy Joseph Mohr elképzelte.

Karl Mauracher 1819-ben megjavította az orgonát és megismerte Franz Xaver Gruber-t és a „Stille Nacht! Szent éjszaka!” c. dalt, különleges szépségét és magával vitte azt  szülőföldjére, a zillertali Fügenbe, ahol hamarosan meghódította az emberek szívét.

Akkoriban Fügenben és Tirolban másutt is számos kereskedőcsalád élt, akik utazásaik során rendszeresen adtak koncerteket is. Különösen nagy népszerűségnek örvendett a fügeni Rainer család és a laimachi Strasser família, akiket utazó énekesekként is kedveltek. Azt nem tudni, hogy a „Csendes éj!” már a kezdetektől beletartozott-e a repertoárjukba.

Ugy tudjuk, hogy I. Ferenc császár és I. Sándor cár látogatásának alkalmával a Fügen-i várban is elénekelték az uralkodóknak a dalt.

Amikor koruk két legerősebb uralkodója – I. Ferdinánd  osztrák császár és I. Sándor orosz cár – 1822 decemberében meglátogatta Dönhoff gróf kastélyát (ma Fügeni kastély), a gróf kérte a muzikális Rainer testvéreket, hogy szórakoztassák a vendégeket népdalokkal. Bár Maria, Franz, Felix, Joseph és Anton nagyon örültek a felkérésnek, úgy tűnik, nem érezték magukat jól ebben a helyzetben, hogy koronázott fők előtt énekeljenek. A Rainer testvérek azt kérték, hogy engedjék meg nekik, hogy koncertjüket függöny mögött tarthassák. A gróf egyetértett a javaslattal és a vendégek állítólag élvezték az előadást – így állítja a helyi krónika.
Különösen I. Sándor cár volt annyira lelkes, hogy azonnal meghívta az énekeseket a szentpétervári palotába. Valójában a testvérek, akiket később “Ur-Rainer” -nek hívtak, hosszú utazásba kezdtek.

Ludwig Rainer

A Rainer család emlékműve Fügenben

Mivel a cár 1825 decemberében meghalt, megváltoztatták útitervüket. Németországon keresztül érkeztek Svédországba és Angliába, ahol még az angol udvarban is felléptek.
A Rainer énekesek nagy szenzáció voltak. 1838-ig turnéztak Európában mint „Első Tiroli Nemzeti Énekescsoport”. Legutóbbi fellépésük I. Ferdinánd császár tiszteletére volt az Innsbrucki Rezidenciában.
A dal lipcsei elhangzását dokumentálták először, a Strasser család fellépéséről a Leipziger Tagblatt című helyi napilap az 1832. december 15-i számában a következőképpen ír:
… „Az énekesek […] a kérésnek örömest eleget téve, elénekelték a Stille Nacht, heilige Nacht című gyönyörű karácsonyi dalt.” Az előadásuk olyan nagy hatással volt a közönségre, hogy „zajos sikert arattak a teremben jelen lévők körében.” ….A dal nem sokkal ezután jelent meg először nyomtatásban a “Vier ächte Tyroler Lieder” (Négy eredeti tiroli dal) című kottafüzetben.

Kottafedőlap Strasser család

1839-ben a tiroli Rainer énekegyüttes négy éves amerikai utazásra indult, és még ebben az évben New Yorkban a kiégett Trinitiy templom előtt is felcsendült a „Csendes éj!”.

Rainer testvérek New Yorkban a kiégett Trinitiy templom előtt

Ezután a dal szárnyra kapott és New Orleans, St. Louis, Pittsburg és Philadelphia városait is meghódította. Az énekegyüttes a következő években számos európai és ázsiai fellépésén is elénekelte a mindenhol tetszést arató karácsonyi dalt. Ennek köszönhetően a “Csendes éj!” egyre népszerűbb lett szerte a világon.

A századfordulón már mindenütt énekelték a ma is leghíresebb karácsonyi dalt, még olyan helyszíneken is, ahol az énekesek személyesen nem is léptek fel: Afrika és Ázsia távoli vidékeire például misszionáriusok vitték magukkal.

UNESCO világörökség
Ahol csak ünneplik a karácsonyt, a „Csendes éj!” megérinti az emberek szívét és a világon a béke szimbólumává vált. „Po Fanau! Po Manu!” – így hangzik szamoai nyelven, „Oidhche Shàmhach” skót gael nyelven, és „Đêm thánh vô cùng” vietnámiul.
A „Csendes éj!”-t ma több mint 330 különböző nyelven és nyelvjáráson éneklik.
Karácsony ma már elképzelhetetlen a „Csendes éj!” nélkül.
Az UNESCO is elismerte alapvető kultúrkincs voltát: 2011-ben rákerült Ausztria nemzeti listájára mint immateriális világörökség

Forrásokból:

Major Edit

Megosztás