Az Epifánia (jelentése jelenés, Úrjelenés, elterjedtebb használatban Vízkereszt) a fények ünnepe, vagy más néven Theofánia (Istenjelenés), amikor is a mi Urunk Jézus Krisztus Jordán folyóban való megkeresztelkedését ünnepeljük.
Az Epifánia eredetileg nem egy eseményt jelölt, hanem egy misztériumot, Krisztus üdvözítő megjelenését, amit az újszövetségi események egységében kell értelmezni, ebből eredően Urunk test szerinti születése és megkeresztelkedése kezdetben egy napra esett, január 6-ra. A két ünnepi esemény szétválasztására csak a IV. században került sor.
Az Epifánia megünnepléséről elsőként Alexandriai Kelemen (+215 után) tanúskodik a Szőnyeg című művében, jelentőségét azonban a Krisztus isteni eredetét érintő viták következményeként megfogalmazott első egyetemes zsinat (Nicea 325) határozata növelte meg.
A Vízkeresztet az Úr legnagyobb ünnepei között tartjuk számon, nem véletlen tehát, hogy terjedelmes ünnepkörrel rendelkezik: Vízkereszt előtti vasárnap, négynapos előünnep (utolsó napján, január 5-én királyi imaórákkal), virrasztás az ünnepnap előtt (akárcsak Karácsony előtt), és nyolcnapos utóünnep, amelynek első napján, január 7-én Keresztelő Szent Jánosról emlékezünk meg.
A nagy vízszentelés fontos részét képezi a január 6-i ünnepnek, amelynek antióchiai végzéséről már Aranyszájú Szent János (+407) is beszámolt egyik művében. A Jordán folyóba alámerülő Krisztus megszentelte a vizeket, amit a bizánci liturgikus énekek meglehetősen különös módon szemléltetnek: „Ma a vizek természete megszenteltetik, és a Jordán kettészakad, s hullámainak folyását visszatartóztatja, látván a vizében keresztelkedő Üdvözítőt.” (vízszentelési sztihira).
Az Egyház tehát nemcsak Jézus Krisztus megkeresztelkedéséről emlékezik meg január 6-án, hanem annak hatásairól is, amelyek között a víz megszentelése is fontos helyet kap. Ezt a szent hagyományt megőrizte a bizánci egyház is, mégpedig kettős formában. Vízszentelés ugyanis nem csupán az általában január 5-én nagy alkonyati zsolozsmával végzett Szent Bazil Liturgiája végéhez kapcsolódik, hanem a január 6-ai Szent Liturgiához is.
Az előesti vízszentelés görögkatolikus egyházunkban templomokban történik január 6-án, azonban néhány pap és a püspök atyák a folyókhoz is kimennek, hogy megszenteljék azok vizét, ezáltal még inkább bekapcsolódva a Jézus Krisztus megkeresztelkedésekor megvalósuló eseménybe.
Nagyon fontos a vízszentelések alkalmával a hívek jelenléte, mivel a sok gyönyörű imádság és himnusz nem csupán a vizek, hanem az abban részesülők megszentelését is kéri. Nem véletlen, hogy az előesti nagy alkonyati istentisztelet egyik kiemelt éneke háromszor is megismétli, „Szentelj meg engem és a vizeket, Üdvözítő”.
Ma, Vízkereszt napján, január 6-án, Kocsis Fülöp püspök Budapesten, a Fő utcai görögkatolikus templomban 10.30-tól tartott püspöki Szent Liturgiát, majd 12 órakor a hagyományoknak megfelelően a Batthyány téri Duna-parton megszentelte a Dunát.
(Az esemény és az azt követő agapé is a Hierotheosz Egyesület társszervezésében, a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósult meg.)
R. V.
