– Milyen sporteseményeken indultál az elmúlt időszakban?
Először is, nagyon szépen köszönöm az újabb kedves megkeresést.
Az idei évben a járványhelyzet miatt kevesebb versenyt rendeztek, illetve az is megfigyelhető, hogy egy-egy versenyre kevesebb a nevező, ami talán a megfertőződéstől való félelemnek tudható be, bár őszintén bevallom, idén nyáron én is kevesebb versenyen vettem részt, melynek inkább az időhiány és gazdasági okai voltak, de azért a Balaton-átúszást nem hagytam ki.
Ősszel azonban beindult a versenyszezon, volt, hogy sorozatban minden hétvégén volt egy-egy esemény, melyen indultam. Sorrendben: Kékes Csúcsfutás, NATO-futás, a fővárosi maraton, valamint a Puskás Stadion és lépcsőfutás.
– Milyen módon értesülsz egy-egy versenyről?
A legtöbb hazai versenyt a Budapesti Sportiroda szervezi (BSI), az ő hírlevelük, illetve honlapjuk sok eseményről ad tájékoztatást, emellett az Ötpróba szervezet és egyéb más honlapok is hirdetnek programokat. A legtöbb versenyt pedig már évek, évtizedek óta megrendezik, így előre lehet rá készülni (ha csak nincs vis maior).
– Néhány hete részt vettél a stadionkörfutáson. Első lettél, ehhez szívből gratulálok. Milyen futás ez valójában?
Ez például épp egy kivétel, ugyanis ebben a formában idén rendezték meg először, gyanítom, nem utoljára. Valójában ez egy kettős rendezvény volt, mivel részt lehetett venni az említett 5 km-es stadionkörfutáson, vagy a lépcsőfutáson, az igazi kihívást keresők pedig akár mindkettőre is nevezhettek (én az utóbbi kategóriába tartozom).
Az 5 km-es futást sokan tekintették inkább stadionlátogatásnak, mint klasszikus futóversenynek, hiszen itt (a nevezési díj ellenében) lehetőségünk nyílt megtekinteni a Puskás Ferenc Stadiont kívül-belül, minden emeletét, a lelátókat, a pályát, a cserepadot. Korábban még nem jártam a kész stadionban, ezért is neveztem a versenyre, s ha már ott voltam, rendesen meg is futottam, mely ez esetben az első helyet jelentette. Sajnos díjazás, de még eredményhirdetés sem volt – az ilyesfajta elismerés a hobbifutóknak is járna – ellenben kárpótolt, hogy futás közben megnézhettem ezt a csodálatos futballszentélyt, melynek kivitelezése tényleg lenyűgöző, hát még milyen euforikus élmény lehet, amikor 60 ezer ember drukkol a magyar válogatottnak!
– És a lépcsőfutás?
A lépcsőfutásra kevesen (kb. 60 fő), csak a legmerészebbek neveztek, s még kevesebben lehettek olyan elvetemültek, akik a stadionfutás után vállalták még ezt a megmérettetést. A stadionfutás után kb. 5 percem volt pólót (és rajtszámot) váltani, eljutni a stadion kijelölt lépcsőházi startjához. A feladat: felfutni 10 emeletet, azaz 169 lépcsőfokot, lesétálni, majd megtenni ezt még egyszer, a két felfutás időeredményét összeadják, s az a végeredmény. Ezt leírni egyszerűbb, mint le-, pontosabban felfutni, ehhez kell egy bizonyos szintű edzettség, s nem árt előtte valahol gyakorolni is. Szakaszosan, párban rajtoltatnak, hogy kisebb legyen a torlódás. Én 75 másodperc alatt futottam fel kétszer, mellyel a 7. helyezést értem el, bár itt olyan pici időkülönbségek voltak, hogy az első is „csak” kilenc másodperccel volt nálam gyorsabb.
– Ennyi mozgás után szokott izomlázad lenni? (vagy ezt csak egy szenior gondolja?)
A kérdés teljesen jogos. Aktívan sportolók tudják, hogy az izomláz a kemény munka biztos bizonyítéka, mely azt jelzi, hogy az akkori helyzetből (edzettség, napi forma, erőbeosztás) a maximumot hoztam ki, tehát az izomláz egyfajta elismerés is, ami fájdalmas, mégis örömteli „kín”. Természetesen nekem is szokott lenni izomlázam, de a sok edzés és az ennek köszönhető állóképességem miatt inkább csak a maratont követően.
– Ki lehet fejezni szavakkal azt a jó érzést, ami egy-egy verseny után eltölt?
Az előbb említett izomláz az, amely szavak helyett is (nem feltétlenül) jó érzéssel tölt el, bár ez csak másnap jelentkezik. Először közvetlenül a verseny végén, a célban fut át rajtam egy nagyon kellemes érzés, ez az endorfin (a „futók gyönyörének” is nevezik), gyakorlatilag ezért csinálom ezt az egész sportolást, hiszen ez az érzés nemcsak versenyeken, hanem egy-egy komolyabb edzés után is eltölt. Közvetlenül a célba érkezés után még egy érzés szokott megérinteni, ez pedig a hála. Hála a Jóistennek, hogy segített a verseny során, valamint, hogy ilyen képességeket és legfőképp jó egészséget adott számomra.
– Osztályfőnök lettél. Merre vitted tanítványaidat mostanában? Mit gondolsz, lesznek-e követőid a tanítványok közül?
Osztályfőnöknek lenni fantasztikus érzés és egyben hatalmas felelősség is, olyan, mintha hirtelen egy 28 gyerekes apukává váltam volna! Még csak két hónapja ismerjük egymást, de azt már látom, hogy nagyon klassz srácokat kaptam, akikkel öröm együtt lenni, ezért igyekszem minél több programot szervezni nekik. Voltunk Máriabesnyőn, Gödöllőn, az Országházban, a Vadászati Világkiállításon, bejártuk a Várnegyedet, s volt két szülőkkel közös programunk is. Még idén elmegyünk a Fiumei úti Sírkertbe, színházba, múzeumba, filmet nézünk, s ki tudja, még mi mindent találok ki! Ha látom, hogy szívesen jönnek, szeretnek együtt lenni, és a tanulmányi eredményeik sem romlanak, akkor nagyon sok közös osztályprogramunk lesz még.
Hogy lesz-e közöttük hozzám hasonló eredményes hobbisportoló ezt most még nehéz megmondani. Mindig beszámolok nekik az aktuális eredményeimről, ezzel példát mutatva, hogy munka mellett, klub nélkül, teljesen egyedül is el lehet érni kiemelkedő eredményeket, ha megvan az emberben a megfelelő elhivatottság és kitartás, melyek az élet minden területén hasznos tulajdonságok. A másik, amit én tehetek, hogy igyekszem átadni nekik a sport szeretetét, ennek érdekében minden héten közösen sportolunk egy órát, ezt nevezzük mi „sportpénteknek”. Hiszen nem feltétlenül kell mindenkinek versenyeznie, de vallom, hogy az egészséges élethez a rendszeres mozgás is hozzátartozik.
Sok feladatunk van még a felnőtté válásukig, de bízom benne, hogy a Jóisten segítségével hat év múlva keresztény szellemiségű, a hazájukat szerető, felelősségteljes állampolgárként hagyják el a Szent Margit Gimnáziumot.
További sok sikert kívánok!
Előző cikkünk itt olvasható: https://minalunk.hu/budaors/fut-fut-fut-a-fiatalember/
Fotók: https://www.bsi.futofoto.hu/
s.k.
