A megemlékezés harangszóval kezdődött, utalva arra, hogy III. Callixtus pápa a győzelem hírére elrendelte Európában a déli harangozást.
Majd Dr.Fejéregyházi Sándor köszöntötte a megjelenteket.
Ezután F.Megyesy Péter mondta el ünnepi beszédét.
-A nándorfehérvári diadalra emlékezünk. Kellenek a hősök, hogy a mindennapjainkat mi is hősként tudjuk megélni. Erőt és elszántságot őseink példamutatásából és annak továbbadásából kaphatunk. Egy hősi cselekmény nem a történelem poros boncasztalának terítéke, hanem a múlt erejének a jelenbe való megélése, gyarapítása. Továbbá az élet nemesebbé tételének forrása.
Fedezzük fel önmagunkban és másokban is a vitézi hősök cselekedeteit. Becsüljük meg és gyarapítsuk ezeket az értékeket. A földi életünk lényege halhatatlan és felfoghatatlan örök életre való készülődés. Úgy a nagy és emlékezetes cselekedetek, mint az apró mindennapi helytállások gazdagítják, nemesítik lelkületünket. Gondolatban, szóban és cselekedetben szeretettel nemesítsük egymást, hogy minél méltóbbak legyünk ahhoz, aki saját képére és hasonlatosságára teremtett bennünket.
Hunyadi János is tudta, hogy az élet a legkockázatosabb vállalkozás. A kocka mindannyiunk kezében ott van a szabad akaraton keresztül. Ne kockáztassuk a végtelent a végesért. Gazdálkodjunk az ajándékba kapott időnkkel úgy, hogy utódainknak jó példát tudjunk adni örökségül. A névben és a névtelenségben megmaradt hőseink adjanak erőt és bátorságot, hogy a nemhiába kifejezés valódi értelme megvalósuljon.
A lélek harangja figyelmeztesse lelkiismeretünket, hogy az örökséget méltó módon fogadjuk be és örökítsük át. Ezeket az üzeneteket hagyták ránk őseink-zárta gondolatait F.Megyesy Péter.
Ihász Gizella Czuczor Gergely költő Hunyadi című versét szavalta el.
Ki áll amott a szirttetőn.
Hunyad magas falánál,
S körül tekint a sík mezőn
Az esti fénysugárnál?
Hunyadi ő, az ősz vitéz,
Hazáját most nem űzi vész,
Várába száll nyugonni.
De hírnök jő s pihegve szól:
«Uram, hatalmad eldűlt,
Hazádon nem kormánykodol,
A polcra már Ulrik ült.»
«Ha úgy akarta a király,
Hunyadi akkor félre áll.»
Mond és marad nyugodtan.
Más hírnök is jő csakhamar:
«Törnek reád, uram, félj,
A főnemesség nyelve mar,
Előlök, mint lehet, térj.»
«Hogy törnek rám, hihetni bár,
De úgy nem, mint török, tatár.»
Mond és marad nyugodtan.
«Uram, hős vajda, véredet
Szomjazza egy gonosz szív
S hogy oltsa fényes éltedet,
Külföldre álnokul hív.»
«Rém célza már nem egy halál,
S ha Isten hagyja, eltalál.»
Mond és marad nyugodtan.
S a mint fennáll, a mint lenéz
Nyugalmasan szívében,
Habos lovon fut egy vitéz,
S vérlobogó kezében,
S kiált: «édes hazánk oda,
Nyakunkon a török hada.
Siet kivívni Nándort.»
«Pogány jő? hah! nem tűrhetem
– Mond és tűnik nyugalma –
Magyar hazán és nemzeten,
Nem dúl pogány hatalma!»
S acélt ragad, lovára kap,
Csatáz, vív, izzad éj és nap,
S míg nem győz, nincs nyugalma.
Közreműködött Szabó István lantművész, aki többek között 16. századi históriás éneket adott elő. Közös imánkkal és énekünkkel a nándorfehérvári hősökre emlékeztünk, akik ott életüket adták a hazánkért.
A KÉSZ nevében F.Megyesy Péter elnök és Dr.Fejéregyházi Sándor titkár, a Budaörsi Nyugdíjas Polgári Egyesület nevében pedig Ihász Gizella helyezett el koszorút.
(Ez itt nem az ünneprontás helye, de meg kell jegyezni, hogy Hunyadi szobra körül a térdig érő gazt Megyesy Péter vágta le. Ez volt az oka, hogy nem tudott az alkalomhoz illő öltözetben megjelenni.)
Fotó: Nanna
s.k.
