Hogy mire jó egy utazás? Elsősorban kikapcsolódásra, de nem utolsó sorban új ismeretek szerzésére. Ezen a nyáron én többek között Meissenbe is ellátogattam egy turista csoporttal, ahol a híres porcelángyárat kerestük fel. Erről a látogatásról már röviden beszámoltam korábbi cikkemben, de úgy érzem, a porcelán témánál egy pillanatra meg kell állnunk azért, hogy bővebben olvassunk arról, hogyan is született meg a meisseni fehér arany?
A látogatás kihagyhatatlan úti célja volt a Meisseni Állami Porcelánmanufaktúra, mely több mint 300 éve működik. Az első 150 évében Albrechtsburg várában, azután viszont áthelyezték Meißen-Triebischtal-ba . A világhírű porcelán elkészítésének minden fázisát mutatták be nekem is és a többi látogatónak is, elképesztő precizitást, pontosságot láthattunk, és különböző trükköket is,- például festési technikát- melyekkel még egyedibbé varázsolják a termékeket. A gyárhoz tartozó gyönyörű kiállító teremben üvegvitrinek mögött csodaszép porcelántárgyakat láthattunk, és aki nem tudott ellenállni, és vásárolni akart, azt is megtehette. Ha egy porcelán tárgy szemlélésekor keresztbe tett két darab kardot látunk, akkor bizony egy meisseni porcelánt tartunk a kezünkben. A meisseni porcelán a világ egyik leghíresebb porcelánja, ezért érdemes közelebbről is megismerkedni a meisseni fehér arany történetével
A szászországi kisváros Meissen egyértelműen a” fehér aranyról „lett világhírű, ebben pedig nem kis szerepe volt azoknak a német alkimistáknak, akik a hagyományos ördögűzés mellett komplett iparágakat találtak fel vagy fogalmaztak át teljes egészében. Johann Friedrich Böttger például 1708-ban azt az anyagot mutatta be Erős Ágost szász választófejedelemnek, amely a mai porcelángyártás meghatározó normájává vált. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a porcelán újbóli felfedezésében másoknak is jelentős szerepe volt. A fiatal alkimistát Erős Ágost ugyanis egy másik híres vegyésztárssal, Ehrenfried Walther von Tschirnhaus-szal együtt zárta egy meisseni „börtönlaboratóriumba” azzal a paranccsal, hogy készítsenek aranyat.
Tschirnhaus kísérletei sorozatosan azt bizonyították, hogy a nemesfémet nem lehet agyagból előállítani, keletkezett viszont egy nagyon fontos „melléktermék”, egy barnás-vöröses anyag, amelyet már Böttger fejlesztett tovább. Böttger rájött, hogy a kínaiaktól ismert porcelánt nem őrölt kagylókból kell készíteni (ezzel a módszerrel próbálkoztak kortársai), hanem a földből kell kiégetni. Tschirnhaus utasításainak megfelelően Böttger felfedezte a kaolin égetési technikáját, ám a találmánnyal nem sokáig dicsekedhetett tudóstársának, aki még az első európai, kemény, fehér porcelán előállításának évében meghalt. Böttger amikor bemutatta a szász választófejedelemnek a fehér aranyat, az uralkodó két év múlva királyi pátensben kérte meg a szerencsés vegyészt, hogy alapítson manufaktúrát. Így indult el 1710-ben a meisseni porcelán diadalútja.
Az első időkben természetesen a megbízó nevét kellett hirdetnie a meisseni porcelánnak, ezért az első tányérok alján az AR betűk láthatók, ez az Augustus Rex vagyis Ágost király rövidítése. Ez a márkajelzés két évtizedig volt forgalomban, nagyjából addig az ideig, ameddig a porcelánkészítés titka ki nem szivárgott az európai nagyvárosokba is. Az eredetileg államtitokként kezelt receptet egy porcelánfestő Bécsben eladta, ahol a szász város igen nehéz ellenfélre akadt. Az 1718-ban alapított, konkurens Augarten arra késztette Meissent, hogy új formatervezéssel rukkoljon elő, ezt pedig új márkajelzéssel hangsúlyozták. Meissen tudta, hogy a titok kiszivárgása után folyamatosan el kell kápráztatnia a főurakat termékeivel, ezért a legkiválóbb mesterembereket szerződtették a manufaktúrához. Johann Gregor Höroldt festő új színskálát dolgozott ki a porcelán festéséhez, az ő nevéhez kötődik a vörös, bíbor, zöld, kék és sárga felhasználása, de a máz alatti díszítéstechnikát is ő találta ki. Az AR jelzést három darab hárombetűs rövidítés követte: K.P.M. mint „Königliche Porzellan-Manufaktur”, M.P.M. vagyis „Meissener Porzellan-Manufaktur” illetve K.P.F. „Königliche Porzellan-Fabrik” – azaz királyi, meisseni porcelánmanufaktúra, illetve királyi porcelángyár (megj.: ez a KPM nem összetévesztendő a KPM Berlinnel, az 1763-ban alapított másik luxusmárkával).
A hamisítványok elterjedése miatt Erős Ágost elrendelte, hogy 1731-től kizárólagosan a két kard legyen a meisseni porcelán védjegye. Innentől kezdve megszakítás nélkül használják a két kardot a márka logójaként.
A meisseni porcelán egy másik nagy alakja Johann Joachim Kaendler, aki udvari szobrászi hivatását otthagyva lépett be a porcelánmanufaktúra küszöbén. A híres szobrász a meisseni porcelánkészítés fénykorában, mintegy negyven éven keresztül alkotott maradandót.
Mindemellett a meisseni manufaktúra a kezdetektől szállított különleges minőségű porcelán-étkészleteket Törökországba, amelyeket ál-kínai irkafirkával védjegyeztek a tányérok alján. A kínai porcelán ugyanis abban az időben horribilis áron cserélt gazdát a dúsgazdag uralkodók közt. Ezek az ál-kínai porcelánok 1722-től 1830-ig érkeztek Törökországba.
Ez tehát röviden a meisseni porcelán története. S habár Meissen a porcelán gyártásról lett híressé nem elhanyagolható maga a bűbájos középkori város sem, mely már több mint 1000 éves, gyönyörű látnivalókkal. Ha van idő rá, sétákra, vásárlásra, hiszen egyediséget és élénkséget árasztó üzletekkel, galériákkal, szakboltokkal, régiségkereskedőkkel, kézműves üzletekkel találkozunk.
Sétánk végeztével betértünk egy fagylaltozó kerthelyiségébe, hogy egy kicsit megpihenjünk. Ott ettem életem eddigi legjobb fagylaltját, ami ilyen melegben nem elhanyagolható dolog. S ha nem is vásároltam meisseni porcelánt, emlékeimben magammal hoztam azokat azzal a gondolattal, hogy ha tehetem, még egyszer visszatérek majd, hiszen ezernyi látnivaló várat még magára.
Major Edit
