A téma azért foglalkoztat még mindig mert a napokban láthattam a Latinovits Színházban a Vadászat című színdarabot és azóta sem tudok napirendre térni a téma fölött. Már csak azért sem, mert a színdarab hőse ugyan feloldozást nyer az el nem követett tettéért,de elgondolkodtató a megvádolt további sorsa úgy a közéletben mint magánszféráját illetően. Ugyanis voltak olyan esetek az elmúlt évek során, – nem feltétlenül pedofília kapcsán-amikor a feloldozás nem következet be ,de az esetleges lejáratás vagy bosszú megtette hatását és a megvádolt személy egy életre megbélyegezett lett.Ugyanis egy ember tönkretételének sokféle változata van. A legegyszerűbb módszer a hírbehozás amit a közvélemény olykor ellenőrizetlenül elfogad.
Az említett színdarab – a Vadászat- óvó bácsiját is pedofíliával vádolják meg a szülők, egy öt éves gyerek vallomása kapcsán. A történet a színházban jól végződik két okból kifolyólag is. Az egyik az, hogy nem történt meg a cselekmény, – mivel csak fantázia szülte az „eseményt”,- és jól végződik azért is, mert az”elkövető”feloldozást nyer a bebizonyosodott ártatlansága révén. De kérdés hogy meghurcolása a rendőrségen, a barátok között és a magánéletében milyen visszavonhatatlan tragédiát okoz majd?
Ugyanakkor még elgondolni is szörnyű ha valóban megtörtént volna az esemény ami az öt éves kislány további életére sötét árnyékként vetülne.Szerencsére most ez nem következet be.De az élet bizony produkál ennél komolyabb változatot.
Keresgéltem a neten a témával kapcsolatos orvosi véleményeket. Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter főorvos a pedofíliával kapcsolatban a WEB-beteg lapjain, egy hosszú cikkben fejti ki a tudnivalókat:
A pszichiátria önálló diagnózisként kezeli, a hazai gyakorlatban is használt BNO diagnózistár az F6540 kóddal jelöli. Bár a pedofília mint vágyakozási irány, érdeklődés önmagában még nem automatikusan bűncselekmény, de a kiskorú ellen elkövetett szexuális bűncselekmény már az. A gyermekbántalmazás ezzel szemben egy büntetőjogi jellegű kategória, amely mögött az elkövető pszichés tünetei, kóros személyiségjegyei húzódhatnak meg, vagy akár „csak” alkoholos vagy drogos befolyásoltság is okozhatja elkövetését. A pedofília és a (gyakran szexuális hátterű) gyermekbántalmazás kapcsolódhat egymáshoz, a kérdést az áldozat és az elkövető irányából is érdemes megvizsgálni. A pedofil és a bántalmazásos ügyekért elítétekre a gyermek elleni bűncselekmény miatt még a börtönben is kiemelten nehéz idők várnak fogolytársai jóvoltából. Paradox módon a magyar társadalom bár elutasító a bűncselekmény súlyú gyermek elleni atrocitásokkal szemben, de meglepően toleráns a hétköznapi, enyhe gyerekbántalmazással kapcsolatban, és sokan úgy gondolják, hogy a kiabálás és akár az (enyhébb) verés a gyereknevelés természetes része. Sokan szülőként talán nincsenek is tisztában vele, hogy amit nevelési céllal tesznek, az akár pont ugyanaz a gyerekbántalmazás, amit újsághírek kapcsán épp ők maguk is elítélnek.
Éppen a modern nyugati társadalmi elutasítottsága miatt a probléma nehezen vizsgálható, az ilyen személyek rejtőzködnek, hajlamukat kifelé leplezni igyekeznek, és sokszor az áldozatok, a család hallgatása is segíti őket. Érdekes történelmi adalék a probléma vizsgálatához, hogyan tekintett a társadalom évszázadokon át a gyermekkorúakkal kötött házasságra vagy a velük való nemi érintkezésre. A középkorban a nemi érettség első jeleinek megjelenése lényegében a gyermekkor végét is jelentette. I. Nagy Lajos királyunk idejében például az eljegyzéskötés alsó határa hét éves kor volt. Werbőczy István híres, 1504-1514 között Hármaskönyv címen íródott szokásjogtára szerint a „fejletlen kor” és a házasságkötés határa 12 év volt. Az esetleges „elhálás lehetetlenség” pedig mint házassági akadály oka nem az illető gyermek kora volt számukra, hanem inkább külső személy boszorkánymesterkedésének az eredménye! Az akkori európai idők mai szemmel furcsa, bizarr szokása évszázadokon át elfogadott jelenség volt. Ennél csak az sajnálatosabb, hogy számos kultúrában még ma is elfogadott, sőt bevett szokás a gyermekkorú lányok házasságba kényszerítése, akár tárgyként történő eladása, és ennek részeként a fizikai gyermekbántalmazás mint nevelési eszköz is teljesen más megítélés alá esik.
A gyermek életkorától, családi helyzetétől függően könnyen csábítható, befolyásolható és félelemben tartható. Ha olyan családban él, ahol az ott uralkodó normák szerint a gyermeket tárgynak, engedelmeskedni köteles alattvalónak tekintik, a gyermeknek esélye sincs a normál személyiségfejlődésre. Azok használják ki, akiknek feladatuk lenne, hogy megvédjék és megtanítsák a világban való eligazodásra, az érzelmek kimutatására, felismerésére és viszonzására. Mindezek híján a gyermek elbizonytalanodik, frusztrálttá, izolálttá válik. Támaszt és biztonságot, gyakran unalom ellen izgalmat keres. Hiányérzete van, és azt szeretné megszüntetni. Szeretetre vágyna, de közben nem tudja, mi az, ezért könnyen csábítható tárgyakkal, ígéretekkel, a szexuális közeledés simogatását is összetévesztheti a vágyott szeretettel.
A pedofília aktív megnyilvánulása a gyermekek elleni szexuális, erkölcsi és emocionális erőszak, visszaélés a gyermek kiszolgáltatott, a felnőttől függő helyzetével, tapasztalatlanságával, fizikai gyengeségével, kíváncsi bizalmával.
A pedofil
A tipikus pedofil jellemzően 30-50 év közötti férfi, gyakran egyedülálló vagy valamilyen látszatházasságban él, magánéletben többnyire bezárkózva (rejtőzködve?), kevés látható szociális kapcsolattal. Sikeres és sikertelen emberek egyaránt lehetnek köztük. Hátterükben nem ritka a saját elszenvedett gyermekkori trauma szerepe sem. Az ilyen pedofil személy kóros személyiség, aki kedvességével, ajándékokkal, ígérgetésekkel, de nem ritkán erőszakkal el tudja érni, hogy a gyermek teljesítse kéréseit, igényeit. Célja, hogy önző módon kielégítse perverz vágyait, úgy, hogy közben uralkodni tudjon, erősnek érezhesse magát.
Fontos hangsúlyozni, a pedofilia egy szexuális jellegű pszichés zavar, a pedofilek nem automatikusan bűnözők. Egy részük nem jut el a gyermek elleni tényleges atrocitásig, megélik vonzalmuk beteges voltát, küzdenek ellene, és ebből akár különféle pszichés tünetek (pl. szorongásos problémák, depresszió) is kialakulhatnak náluk, mellyel orvoshoz is kerülhetnek. Az ilyen személyek szenvednek a „bűnös gondolatoktól”, próbálnak küzdeni ellenük.
Mit lehet tenni?
Sajnos ma még nem túl sokat. A pedofília hátterében felvetnek szervi okokat, hormonális és agyi elváltozások szerepét, zajlanak ez irányú kutatások.”
Az internet elterjedése egy újabb területet nyitott a pedofília problémakörében, az internetes gyermekpornográfia megjelenését és elterjedését, az erre való igény sajnos ijesztően nagy. Az ilyen oldalakat követő, ilyen képeket vagy videókat számítógépükre letöltő, és azokkal önkielégítést végrehajtó személyek is pedofílek, az akár látszólag rendezett magánélet ellenére is. Az ilyen képek készítése, ilyen tartalmú oldalak működtetése viszont már ismét a komolyabb büntetőjogi felelősség irányába mutató kérdés.
Szűrők, szabályok
A Symantec számítástechnikai cég internetes életmódról végzett nemzetközi felmérésében minden ötödik gyerek beismerte: olyan dolgokat böngész az interneten, amit a szülei nem néznének el neki. A magyar gyerekek 87%-a nem jelez, ha gyanús e-maileket kap, 26% pedig gond nélkül kiadja a személyes adatait idegeneknek. Hogy ennek lehet következménye? Teasdale Harold, a Symantec magyarországi területi igazgatója egy példával áll elő: Amerikában a betörések nagy százalékát chatelés közben, a gyerekeket megcélozva készítik elő. A rablók zseniális érzékkel adják ki magukat 14 éves szőke lányoknak, hogy a gyerekből kiszedjék, merre lakik a család, vannak-e értékeik, van-e riasztó…
„Tudomásul kell venni, hogy Magyarországon is efelé tartunk, ezért nagyon fontos – mondja Teasdale Harold –, hogy a számítógépre biztonságos böngészőt telepítsünk, ami nemcsak a gyereket, hanem az egész családot védi. Ezen a szülő maga állíthatja és szabályozhatja, hogy a gyerek milyen tartalmakat érhet el a neten, és megadhatja azokat az adatokat (név, cím, telefonszám, bankszámlaszám), amelyek semmilyen esetben nem kerülhetnek ki a számítógépről. A program külön előnye, hogy mindent egyben megad, vírusvédelmet, spam- és tartalomszűrést, s mindezt magyar nyelven.”
Az iskola szerepe
Az otthoni védelmen túl legalább ennyire hangsúlyos, hogy az iskolában is halljon a gyerek az internetes rablásokról, zaklatásokról, pedofíliáról. A Symantec cég munkatársa, Bartha Hedvig számítógépes ismereteket is oktat iskolákban. Nem tagadja, hogy az első felhívásukra – amelyet egy pedagógusoknak szóló lapban tettek közzé – senki nem válaszolt. Aztán ismerősökön keresztül több iskolába is eljutottak, hogy a gyerekeknek az internet veszélyeiről beszéljenek.
„A legtöbb kérdés a közösségi oldalak kapcsán hangzott el – mondja Bartha Hedvig. – A tinik számára természetes volt, hogy minden adatot megadnak magukról, hogy fürdőruhás képekkel töltik fel az albumot, és gond nélkül válaszolnak minden ismeretlennek. Próbáltam elmagyarázni, hogy ha az utcán szembejövő vadidegennek nem mondják el, hol laknak, hova járnak iskolába, akkor miért mondják meg a neten szembejövő idegennek? A fürdőruhás képek, szerelmi viszonyok taglalása kapcsán azt próbáltam bennük tudatosítani, hogy ami a netre egyszer felkerül, az ott is marad. Tizenöt év múlva is, amikor már mindent letagadnának.”
Bár a szűrőprogram remek találmány, a valódi megoldás mégsem ez. A szülőnek együtt kell számítógépeznie a gyerekével, részt kell vennie a netes világban. Régen a tévével is így kezdődött, valaha még együtt nézte a család az esti filmet… Önáltatás, hogy a kontroll nélküli számítógépezés biztonságos. Hiába van a gyerek ténylegesen bent a szobájában, valójában a világ bármely pontján lehet, és bármi megtörténhet vele. Éppen ezért kell odaülni mellé. Beszélgetni. Kérdezni. Vagy csak egyszerűen együtt lenni. Akár az internet nélkül is.
Major Edit
Források WEB-beteg és ncl
