A 70 évvel ezelőtt júliusban megnyitott recski kényszermunkatábor az Államvédelmi Hatóság és az akkori magyar kommunista államvezetés titkos projektje volt. A közel száz magyar átnevelő-büntetőtábor közül valószínűleg a legkegyetlenebb.
A Magyar Dolgozók Pártja vezetőségének ülésén határozták el a büntetőtábor megalapítását. Valószínűleg ott ötletelt Rákosi Mátyás is, aki számára a fogoly-életforma mint politikai eszköz hétköznapi valósággá vált. A legfőbb minta a párt és az ÁVH számára a szovjet Gulág-típusú kényszermunkatáborok szisztémája volt. Bevált módszer a politikailag felesleges emberek félreállítására, ráadásul szinte ingyenes rabszolgamunka a nagyobb ipari beruházásokhoz.
Ennek magyar változata volt az eredetileg 4500 főre tervezett, végül 1300-1400 férőhelyesre épített recski tábor, ahol a legkülönbözőbb társadalmi csoportokból származó férfiakat kőbányában dolgoztatták, folyamatosan éheztették, megalázták, kínozták.
Az eltitkolás a tábor bezárása után is érvényesült: a kiszabaduló foglyokat titoktartásra kötelezték, börtönnel fenyegették, későbbi civil életükben is megfélemlítették őket. A barakkokat lebontották, helyüket erdősítették, az iratokat nagyrészt megsemmisítették.
Az, hogy egyáltalán ma tudnak néhányan Recskről, nagyban köszönhető Faludy György költőnek is, aki megosztó, de mégis jelképes alakja volt a rendszerváltás utáni magyar kulturális életnek. Emlékező és emlékeztető szerepe az orosz Szolzsenyicinéhez hasonló.
Forrás: Képmás Magazin, Kölnei Lívia
Faludy György
Éhség
Nem rossz ez itt a kék napfényben.
A barakk földjén sár dagad.
Uszonyokat növesztek éjjel,
napközben zsenge szárnyakat.
A bőröm somfánál keményebb:
alája dugtam lényemet.
Nem mar a fagy, pofont nem érzek,
mag lettem végre héj helyett.
A beleimen is túladtam,
amikor majdnem megevett
az éhség; most csak szemsarkamban
szorongat még egy keveset.
Meg az is, hogy bolhák ugrálnak
és lakmároznak farkamon.
De mért is őrzök luxustárgyat
itt Recsken? Holnap eldobom.
Szerelem? Szépség? Szabad élet?
Álomnak még jó. Ásítok.
Farcsontomból üvegcserép lett.
Nagyon rossz ülnöm. Állni jobb.
Állok hát, a nehéz csákánnyal
kezemben, a havas úton.
A hajcsár néz. Biztos meglátta,
hogy felemelni se tudom.
Mindjárt hozzám lép, felrúg, megver,
agyoncsap. Csipkés fellegek,
vadkék ég. Mindent lát az ember,
és mindent mindjárt elfeled.
Recsk 1951
