Forrásunk a 300 éves évfordulóra emlékezve egykori „igazgató bácsink”, Hauser József „Budaörsi Krónika” c. 1985-ben kiadott könyve.
300 év nagy idő: mennyi minden – nehézség, öröm, jó és rossz – történt azóta a betelepült sváb családokkal! Csak örömmel tölthet el bennünket, hogy a napjainkban már közel 30 ezres lakosú Budaörsön az egykor ide érkezettek leszármazottai, rokonai néhányan még köztünk élnek. Becsüljük meg őket!
Most pedig kutakodjunk kicsit a múltban!
„Az ország a 150 évig tartó török hódoltság alatt elvesztette lakosságának nagyobb részét, és földjének gazdasági használhatósága is teljesen visszaesett. Így az uralkodók és a földesurak elsősorban a gazdaság helyreállítása érdekében az elnéptelenedett országrészek lakosságának pótlását tűzték ki feladatul.
Már 1689-ben megjelent az ország lakosságának pótlására, az új lakosság betelepítésének módjára, mikéntjére vonatkozó királyi rendelet, mely kimondja, hogy elsősorban németeket kell az országba telepíteni.
Az első telepítési korszakban – melynek idejét 1689-1740-ig tehetjük –a telepesek Esztergom, Pest, Veszprém, Komárom, Győr, Szabolcs, Békés, Hont, Heves, Zemplén megyékben nyertek elhelyezést. Ebben az időben a magántelepítés volt előtérben.
A második telepítési időszakban a magántelepítést erősen visszaszorították, ugyanis a kormányzatnak az volt a célja, hogy a koronauradalmakat benépesítse, ezért olyan kedvezményeket biztosított – házépítést, szokásosnál hosszabb adókedvezményt – melyekkel a földesurak nem tudtak versenyezni.
A sok háborúban véglegesen elkeseredett németországi lakosságból sokan a kivándorlást választották. Jöttek Elszászból, Lotharingiából,k Württembergből, Badenből, Bajorországból, Luxemburgból és Ausztriából. A telepesek zöme Bánságban, Bácskában, Baranyában, Buda környékén, a Bakonyban telepedett le.
A harmadik telepítési akció folyamán az új telepesek a Saar-vidékről, Frankfurt és Meinz vidékéről, Hessenből és Würtenbergből jöttek. Ezek a telepesek zömmel Bánságban, Bácskában, Pest, Esztergom, Zemplén, Tolna és Somogy megyékben leltek új hazát.
Láthattuk, hogy a bevándorlók a német nyelvterület legkülönbözőbb vidékeiről – főleg a déli vidékekről – kerültek ki, aszerint, hogy a kivándorlást szervező biztos hol tudott néhány családot verbuválni.
A betelepülők nem maguktól jöttek. III. Károly a svábkerület katolikus rendjeihez intézett felhívást, melyben az elnéptelenedett magyar tájak benépesítéséhez parasztokat kért. A felhívásra több ezernyi ember jött, hogy itt keressen hazát. Az áttelepülést hosszas tárgyalások előzték meg. Az áttelepültek tehát nem szökött jobbágyok és zömmel nem zsellérek voltak, hanem olyanok, akik szerződésben biztosított feltételek alapján hagyták el szülőföldjüket, a nagyobb szabadság, a jobb megélhetés reményében.
A kivándorlás másik okaként bizonyára a „Popularius Komissar” ígérete – szabad utazás, egészséges és termékeny vidék, elegendő föld (szántó, rét, erdő) – is hatott, hogy elhagyják hazájukat és lehajózzanak a Dunán az ismeretlen „Hungarn”-ba, ahogy a német nyelvben Magyarországot nevezték. Talán közrejátszott az „új haza” választásában a német népet jellemző vándorló kedv is, mely régen, ma is messzire vitte, viszi a világot látni, próbálni akaró németeket.
(A budaörsiek bizonyára) 1721. április 21. előtt jöttek (ekkor kötötték első szerződésüket a Zichyekkel). Ebben az időben ugyanis a mezőgazdasági munkák végzéséhez a szervezési, letelepedési munkákat be kellett már fejezni, így valószínű, hogy ezt megelőzően már három éve gazdálkodtak az új földön, mert a szerződés szövegéből kitűnik:
„Neu aufgerichteten Und Besätzten torff Budaörs…” (Újra szervezett és telepített), ami azt jelenti, hogy már megtörtént a berendezkedés. Az alábbi szövegrészből az is kitűnik, hogy laktak itt: „… und wirklich schon Einige angefangen zu bauen.” (és valóban egyesek már építkezéshez kezdtek).
Érdekességként és tanulságként nézzük meg a német nyelven írt szerződés magyar nyelvre fordított szövegét:
„A mai, a végén írt keltezés szerint, egyrészt a gróf Bercsényi Zsuzsanna nagyasszony, másrészt a grófnő által újonnan szervezett és telepített Budaörs falu és az egykori község lakói között a következő szövegű szerződés állapíttatott és határoztatott meg, tehát:
1. A fent nevezett újonnan telepítendő Budaörs falunak, amelynek telepítése és benépesítése most történik, a grófi földesúrnő megígéri mindazoknak, akik itt háztelket akarnak foglalni és azon letelepedni, hogy a mai keltezéstől számítva három éven át szolgáltatás és robot nélkül lakhatnak és megfizeti a szokásos uradalmi adományokat, hogy ezen idő alatt felépítsék végleges házaikat. De ha néhányan csak egy év múlva vagy azon túl érkeznének, ők is csak a meghatározott három évre és nem tovább élvezhetik az uraságtól kapott három évet.
2. A grófi földesúrasszony megígéri, hogy a megyét és a császárt illető adókat és előfogatolások teljesítését három évre magára vállalja.
3. A kijelölt házhelyeken kívül mindenki részére egy darab szántót és rétet biztosítanak, melyek örökölhetően a házzal használhatók.
4. Megengedett, hogy mindenki szükség szerint a szántókon és réteken tuskózzon, anélkül, hogy első és második évben kilencedet kelljen adni.
5. Megengedett, hogy szőlőket telepítsenek. A grófi földbirtokos-asszony megígéri, hogy mindenki öt évre kilenced nélkül használhatja az új telepítésű szőlőket.
6. A nagyra tartott grófi földesúrasszony Újévtől Mihály napjáig fenntartja magának a bormérési jogot, mely Mihály naptól Újévig három éven át a községet illeti, de a húsvágó működtetése egész éven át az uraságot illeti.
7. A grófi földesúrasszonyt illeti mától kezdve örökké – három szabad évet kivéve – mindennemű mezei termék kilencede, a káposztát és a bort sem kivéve.
8. A magyar királyság ezen részén szokásos heti egynapi robot helyett a három szabad év letelte után évente négy nap robotot és négy forintot fog házanként teljesíteni. A robot napokat az uraság ott és ahhoz használja fel, ahol annak szükségét látja.
9. A jelzett robot és pénzadomány alól senki nem lesz kivéve, minden lakó köteles lesz rá.
10. A szerződésbe senkit nem lehet bevonni az uradalom, illetve az elöljáró uradalmi tisztviselő tudta nélkül.
11. Amennyiben a lakosság közül valaki tovább akar állni, ne mehessen el addig, míg a grófi földesúrasszonytól hozzájárulást és engedélyt nem nyert, hogy a távozó háztelke ne maradjon üresen, azt más alkalmasnak kell átadni.
Ha ez nem így történik, a község közösen viseli a felelősséget, és a kárt, mely az uraságot érte. Ezen kívül, ha néhányan kedvet kapnának és titokban megszöknének, az egész község felel azért, hogy ezek vagyonát addig őrzi, míg az uraságnak, illetve az elöljáró tisztnek ezt nem jelezték.
12. Mindenki köteles házát úgy elhelyezni és építeni, ahogyan azt az uraság megparancsolta, ahogyan egyesek már megkezdték az építkezést. Minden ház elé annyi hársfát kell ültetni, amennyi az uraság kimérése szerint szükséges, és ezeket ápolni. Ha egy kimaradna, helyette másikat ültet, hogy ne legyen hiány.
13. Nem megengedett, hogy mindenki tetszése szerint döntse a fákat, mert egy bizonyos terület lesz kijelölve, ahonnan a szükséges fát kitermelni és hazavinni lehet. Különben büntetés terhe mellett tilos a fakitermelés, a ló és a kocsi is zálogolásra kerül.
14. Mindenki köteles az urasági gazdatiszteknek engedelmeskedni és mindenkor kellően tisztelni, mert ezek az uraságtól elöljárókul vannak kijelölve.
15. Ez a szerződés, mint ahogyan már jelezve van, a mai nappal érvénybe lép.
Ezerhétszázhuszonegytől ezerhétszázhuszonhétig lesz érvényes, de a hat évből az első három év szabad, a második három évet pedig úgy tartjuk, ahogy fent megjelöltük. Az urasági bért évnegyedről évnegyedre becsületesen, hűségesen megfizetjük, hogy vesződség nélkül újra megerősítve lehessen.
Ez a szerződés kétoldalúan aláírva és tanúk előtt készült. Mivel jelenleg az újonnan települt Budaörs falunak nincsen saját pecsétje, így hát a lakók megbízottjai tanúként a szerződést megerősítik, akik egy példányt kaptak belőle.
Kelt Zsámbék, 1721. április 21.
Zichy Zsuzsanna született Berchény, Senn Sebestyén, Dintzl Keresztény, Singer András, Freu Simon, Kessler Ádám.”
A Zichy kastély Zsámbékon
A telepesek későbbi utódai szeretettel emlékeznek a Zichyekre, akik nemcsak a letelepülőkkel voltak emberségesek, hanem a meggyökerezettekkel is.
A Zichyek felvilágosodott, művelt emberek lehettek, akiket áthatott a felvilágosodás korának az a szelleme, mely az ő korukban vallási szellemben diktált jót tenni az alattvalókkal. Földesúri kötelességét azok emberi, gazdasági és műveltségi előrehaladását biztosító tevékenységben látta…
A letelepülő budaörsiek, miután a letelepedés utáni nehéz gazdasági helyzetükből szorgalmuk, kitartásuk, elszántságuk eredményeként kiemelkedtek, hozzákezdtek lelki és műveltségi szükségleteik kielégítéséhez.
A hagyomány szerint hozzáfogtak templom és iskola építéséhez, melyhez a földesúr tetemes segítséget adott. Rejtély, honnan teremtették elő ehhez a vállalkozáshoz már 1738-ban – 20 évvel a letelepülés után – a szükséges pénzt, mikor 1728-ban még nagyon szegények voltak!…”
(SzK)
