A teremtés védelmében

2020-12-05 | Budaörs
Öt esztendővel ezelőtt jelent meg Ferenc pápa Laudato si, Signore! (Áldott légy, Uram!) kezdetű enciklikája, amely Szent Ferenc gyönyörű himnuszából kölcsönözte a nevét, és ami azóta nem csak a katolikusok, hanem valamennyi, a környezeti problémákra nyitott keresztény számára iránymutató, gyakran idézett olvasmánnyá vált.

Ezzel a himnusszal emlékeztetett minket arra Ferenc pápa, hogy közös otthonunk, a Föld, olyan, mint egy nővér, akivel osztoznunk kell a létben, és olyan mint egy szép anya, aki a karjába zár minket. „Áldott légy, Uram Földanya nővérünkért – idézte Assisi Szent Ferenc szavait -, aki fenntart és ellát minket, gyümölcsöt teremt, színes virágokat és füvet.”
Ez a nővér most hangosan kiált a károkozás miatt – folytatta gondolatmenetét Ferenc pápa -, amit az Isten által adott javak felelőtlen használatával és a velük való visszaéléssel okoztunk a Földnek. Mi abban a hitben nőttünk fel – folytatta -, hogy urai vagyunk a Földnek, és fel vagyunk hatalmazva, hogy kizsákmányolhatjuk azt. A Föld megerőszakolása betegség-tüneteket okozott, és ez megnyilvánul a talajban, a vízben, a levegőben és az élőlényekben egyaránt. Elfelejtkeztünk arról, hogy mi magunk is a Föld vagyunk. Testünket bolygónk elemei alkotják, annak levegőjét lélegezzük be, annak vize éltet és frissít minket.
Azt gondolom – folytatja a pápa körlevelében -, hogy Szent Ferenc adja a legkiválóbb példát a törődésre azzal, hogy különös figyelmet fordított Isten teremtett világára, a legszegényebbekre és a legelhagyatottabbakra egyaránt. Ferenc testvér misztikus volt, zarándok, egyszerűen és összehangban élt Istennel, a teremtett világgal és önmagával. Az ő tanúságtétele megmutatja nekünk azt is, hogy az átfogó ökológia olyan tényezők iránti nyitottságot kíván, amelyek meghaladják a matematika és a biológia nyelvezetét, és az emberlét lényegéhez kapcsol minket… Ö javasolta, hogy a teremtést úgy lássuk, mint egy ragyogó könyvet, amelyen keresztül Isten szól hozzánk.”

Különös, hogy a Szentírásban alig találunk utalásokat a környezet védelmére, a társteremtmények iránti felelősségérzet fontosságára. De benne van a Teremtés Könyvében, hogy amikor az Úr az embert az Éden kertjébe helyezte, azt a munkát rótta rá, hogy művelje és őrizze az Édent. Ma, az iparszerű, nagyüzemű mezőgazdaság által megművelt területeken erősen sérül a biodiverzitás, csökken a talajok humusztartalma, a talajvíz is fogytán van, és az őrzés feladata psztán a természetvédelmi területekre korlátozódik.

De vajon mitől lesz más a hívő emberek teremtéstudatos, teremtésvédő gondolkodása, mint az, amit hétköznapi értelemben környezetvédelemnek gondolunk? Ferenc pápa útmutatást talált erre. Kifejtette, hogy „a zsidó-keresztény hagyomány számára a „teremtés” szó többet jelent, mint a természet. A teremtés Isten szeretet-tervére utal, amelyben minden teremtménynek értéke és értelme van. A természetet általában olyan rendszernek tartják, amelyet az ember vizsgál, megért és alakít. A teremtés viszont olyan ajándék, amely a mindenek Atyjának nyitott kezéből származik, olyan valóság, amelyet a minket egyetemes közösségbe hívó szeretet világit meg.”

Az ökológiai válságra, a klímaváltozás kérdéseire minden jóakaratú ember keresi a válaszokat, és egyre inkább érezzük saját személyes felelősségünket is az utánunk jövő generáció lehetőségeinek megőrzésében. Ferenc pápa erről azt mondta: „Nem lehet beszélnünk fenntartható fejlődésről a nemzedékek közötti szolidaritás nélkül. Amikor a bolygót átadjuk a jövő nemzedékek számára, egy másik logikába lépünk. Az ingyenesség logikájába. Az ajándékéba, amelyet kaptunk és továbbadunk… Az igazságosságról van szó, melynek egyik alapkérdése, hogy a Föld, amelyet kaptunk, azoké is, akik majd utánunk jönnek.”

A pápai enciklika megjelenése óta már évek teltek el, ám az akkor leírtak nem avultak el. Azt látjuk, hogy egyre több ember – és talán nem csak a keresztények – gondolkodásában indított ez el tudatosítási folyamatokat. A hétköznapok apróbb-nagyobb döntéseit, a lakóhelyválasztást, a nyaralási, közlekedési, hulladékkezelési szokásokat, egész életformánkat lassan átjárják ezek az intelmek, és teremtésvédelem ma már a történelmi egyházak egymáshoz való közeledésében, az egyre élénkülő ökomenikus párbeszédben is olyan téma, amit nem terhelnek a múlt sérelmei, félreértései.

És most álljon itt az az imádság, amit bármikor és akárhányszor elmondhatunk Földünk gyógyulásáért.

Ima Földünkért
Mindenható Isten,
te az egész világmindenségben,
de legkisebb teremtményedben is jelen vagy,
és gyengéd szeretettel veszed körül mindazt, ami létezik.
Öntsd belénk szereteted erejét
hogy óvjuk az életet és a szépséget!
Tölts el minket békével,
hogy fivérként és nővérként éljünk,
és ne ártsuk senkinek!

Szegények Istene,
segíts, hogy megmentsük azokat,
akik e Földön magukra hagyatva és elfeledve élnek,
de akik olyan értékesek szemedben!
Gyógyítsd meg életünket,
hogy védelmezői legyünk a világnak,
és ne a kifosztói,
ne a szennyezésé és pusztításé,
hanem a szépség terjesztői legyünk!

Érintsd meg azok szívét,
akik csak a haszonra törekszenek, a szegények és a Föld kárára!
Taníts meg, hogy felfedezzük minden dolog értékét,
hogy ámulattal tekintsünk rájuk,
hogy felismerjük,
szoros egységben vagyunk minden teremtménnyel
a te végtelen világosságod felé vezető utunkon!
Köszönjük, hogy minden nap velünk vagy!
Kérünk, légy segítségünkre
az igazságosságért,
a szeretetért és a békért folytatott küzdelmünkben!

Forrás: Ihletmagazin
R. V.

Megosztás