A karácsonyfák tetején ragyogó csillag alakú dísz a betlehemi csillag, a karácsony egyik legismertebb szimbóluma. Az újszövetségi Szentírásban is megemlített fényes égi jelenség, amely a bibliai hagyomány szerint a három királyokat is elvezette Betlehembe a kis Jézushoz, tudományos rejtély, amelynek eredetéről több feltételezés is létezik
Az elmúlt néhány évszázadban többen is voltak, akik szerették volna megfejteni a betlehemi csillag titkát, és bizonyítani vagy cáfolni a létezését. Magyarázatot találni arra, hogy az ókorban mit is láthattak az égbolton, milyen jelenségtől ámulhattak el az emberek.
A betlehemi csillag, ami a napkeleti bölcsek/háromkirályok/pásztorok csillagaként ismeretes, és amit karácsonyi csillagnak is neveznek, a Szentírásban, az újszövetségi részben, Máté evangéliumában szerepel. A leírás szerint a Megváltó, Jézus betlehemi megszületését csillag, illetve különleges égi jelenség jelezte, ebből tudták meg, hogy a világra jött, és a csillag mutatta az utat a gyermekhez.
A Biblia így írja le a betlehemi csillagot és Jézus születésének körülményeit
„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.
Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: „Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.”
Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt! Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.
Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincses ládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.”
Milyen magyarázatok születtek a betlehemi csillagra? Annyi tudható, hogy mivel a zsidók már korábban is várták a Messiás, a Megváltó eljövetelét, a korabeli csillagjósok valóban kémlelték az eget, jelekre figyelve. Ezt a Holt-tengeri tekercsek töredékeiben szereplő szövegek is alátámasztják. Egy későbbi jezsuita szerzetes úgy vélte,a napkeleti bölcsek egy régi horoszkóp adataira támaszkodva próbálták meghatározni a Megváltó születésének helyét.
Az egyik magyarázat szerint üstököst láthattak az égen, ezt az elméletet bontotta ki egy ókori egyiptomi teológus is, Adamantiosz. Úgy gondolta, az üstököst követték a napkeleti bölcsek Betlehembe.
Van, aki úgy véli, a Halley-üstökös kápráztatta el az embereket – az asztronómiai számítások szerint ugyanis időszámításunk előtt 6-ban körülbelül 70 napig volt látható a közel-keleti térségben.
Kínai csillagászok egy úgynevezett nóva, vagyis csillagrobbanás jelenségét jegyezték fel i.e. 5-ben. Ez viszont nem volt hosszú ideig látható.
A szupernóva-elméletet támogatta Johannes Kepler is, aki szerint időszámításunk előtt 6-ban a Szaturnusz és a Jupiter együttállása, és egy szupernóva megjelenése volt tulajdonképpen a titokzatos betlehemi csillag.
A Kepler által leírt bolygó-együttállás elméletét követi a Csillagászat.hu is: „ez volt az égi jel, mely először i.e. 7. június elején, másodjára szeptember végén, és végül december elején tűnt fel. Csak szeptemberben vállalkozhattak (a nyári meleg enyhültével) a babiloni napkeleti bölcsek a kb. 1000 km-es tevekaravános útra, Jeruzsálemig. Két hónap alatt ezt minden bizonnyal megtehették, amikor ismét feltűnt a két fényes bolygó közelsége a decemberi égbolton. (A közbeeső időben látszólag eltávolodnak egymástól, de aztán újra látványosan közelednek, amikor az első közelséget követő távolodás elmúlik, akkor ismét közelítenek egymáshoz a bolygók. Ilyenkor már bizonyos, hogy háromszori együttállás lesz. Ezt már tudták a babiloni csillagászok, sőt várták is.)
Az evangélium leírása szerint a napkeleti bölcsek nem csecsemőt, hanem gyermeket kerestek. Ebből arra lehet következtetni, hogy Jézus ekkor már nagyobbacska volt.”
Michael Molnra asztrológus szerint Jupiter és a Szaturnusz bolygók i.e. 6. április 17-én reggel álltak együtt, egyidejűleg a növekvő a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Hold a Jupiter előtt elvonult. A csillagjósok számára abban az időben ez utalás lehetett a Bibliában is leírt és várva várt megváltó születésére. Egy Antióchiában (az ókori Szíriában) forgalomban lévő régi római pénz kost ábrázolt a nyolcágú betlehemi csillaggal, és ő ezzel is bizonyítottnak véli a leírtakat.
Klaus Matefi németországi kutató úgy vélekedett, a betlehemi csillag nem leírható égi jelenség, hanem olyan, mint egy szimbólum: a Jézus születésekor együtt állt Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz égitesteknek a Zodiákusban történt korábbi együttállásai határoztak meg egy kiszerkeszthető nyolcágú csillagot, vagyis ha nyolc korábbi ilyen égitest-csoportosulás helyeit ismerjük, és ezeket időrendi sorrendben összekötjük, akkor ennek a végeredménye egy közel szabályos nyolcágú csillag lesz.
Teres Ágoston jezsuita tudós szerint sem üstökös vagy egy tényleges csillag a betlehemi csillag, hanem bolygók együttállása, és ez akkor derül ki, ha valaki az evangéliumokat eredeti, görög nyelven olvassa, és így elemzi, illetve értelmezi a szöveget.
La Stella dei Re — A Királyok Csillaga
— A Betlehemi jászol fölött egy fénycsóvát húzó csillag látható minden festményen, az evangéliumokban ugyanis ott szerepel, hogy az égen feltűnt az „uralkodó születésére utaló” csillag. Az a kérdés ezután, hogy milyen égi látvány tűnt fel akkoriban, amit azonosítani lehetne a legendás Betlehemi csillaggal.
— A csillagot a Napkeleti bölcsek még a hazájukban, azaz Jeruzsálem-től mintegy ezer kilométeres távolságban lévő Mezopotámiában látták meg, és hetekig vándoroltak, mire Jeruzsálembe értek. Felmerült, hogy üstököst láthattak, hiszen annak van csóvája. Már az időszámítás kezdete előtti korokból is számos üstökös-leírás maradt ránk a Földközi tenger mellékén élő népek és a távol-keleti csillagászok krónikáiban.
— A Királyi csillag jelenség magyarázatát az asztrológia tételei adták meg: a Jupiter ugyanis a legfőbb hatalom jelképe, királyi csillag volt. A Szaturnusz bolygó a zsidó nép szünnapja, a szombati nap és általánosítva: a zsidó nép bolygója volt. A Nap látszó évi pályája mentén húzódó állatövi csillagképek közül a Halak a Babilóniából nézve nyugat felé eső tengerparti, halász népek országait, ez esetben a zsidók lakhelyét jelentette. A Halak különben – az asztrológia szerint – a születéssel összefüggésben álló csillagkép.
— A régi keleti asztrológusok -pap-csillagászok-, de a tanultabb köznapi emberek előtt is a Jupiter és a Szaturnusz háromszoros legnagyobb együttállása a Halak csillagképben nem jelenthetett mást, mint hogy megszületett a „népek királya”. A Mars bolygó, a véres háborúk istenének jelképe még e király hadvezéri szerepét is kilátásba helyzete: ő lesz az, aki megszabadítja a népeket a rabiga alól.
— A téli napfordulót a napistenek születésének időpontjaként tisztelték, sőt ezt a napot három és fél évszázaddal Jézus születése után is megünnepelték. Ilyenkor az emberek máglyát gyújtottak, hogy elűzzék a sötétséget. Ma ezt a szerepet a gyertya tölti be, az északi népek pedig az életet jelképező örökzöld fenyővel díszítették házukat.
— A napistenek, elsősorban Mithras tisztelete a keresztényekben is élt, így a téli napfordulókor a szabadba kivonulva ünnepelték a megújult Napot. Az egyház a napimádás vissza szorításának érdekében új, vallásos tartalommal akarta helyettesíteni a régi ünnep jelentését.
— Ezért helyezték Jézus születését előbb január 6-ra, majd 354 körül a pogány napkultusz ünnepének idejére, január 6-a pedig a vízkereszt, azaz Jézus megkeresztelésének napja maradt. Azóta esik december végére a karácsony
Major Edit
