Szia Kuvik! Örülünk, hogy ébren találtunk. Bemutatkoznál az olvasóknak?
Sziasztok! Azért ez nem olyan meglepő dolog ám. Igaz, hogy éjszakai életmódot élek, de azért nappal sem bújok el annyira, mint a többi bagolytársam. Vadon élő fajtársaimat gyakran lehet látni tetőkön, szénabálákon csücsülni. Ráadásul nem is vagyok félénk, se szégyenlős, szívesen üldögélek a kifutóm faágain, párkányán. De szóljatok rám, hajlamos vagyok elkalandozni…
A bemutatkozásnál tartottunk. Én vagyok a Kuvik, Magyarország második legkisebb bagolyfajának vadasparki képviselője. Nálunk csak a törpekuvik kisebb. Már több éve élek a parkban, lakótársaim a keleti sünök és a vörös mókusok – Lily, Manó és Robin. Róluk már biztos hallottatok.
Bár az előbb említettem, hogy nem vagyok az a bujkálós fajta, a látogatóknak mégis kis időbe szokott telni, mire észrevesznek. Persze aki tudja, hol keressen, annak nagyon könnyen megy.
Ha ilyen trükkös Téged a kifutóban kiszúrni, mesélnél arról, hogyan tudunk a legkönnyebben felismerni – akár itt, akár a természetben?
Mivel a legtöbb bagolyfajnál a kuvikok sokkal kisebbek, ezért röptünkben gyakran szoktak összekeverni minket a fakopánccsal. Tudniillik, mindössze 21-23 cm magasak vagyunk. A tollazatunk igazán fenséges, amire jómagam is büszke vagyok. Barnásszürke ruhát hordunk, rajta csillogóan fehér pöttyökkel és csíkokkal.
De ha a tollunkról nem is, akkor a nagy és lapos fejünkről, na meg a komoly tekintetünkről azon nyomban felismerhettek minket. Durcás ábrázatunk azonban ne tévesszen meg senkit, nem vagyunk mérgesek, egyszerűen így sikerültünk. Kuviksajátosság.
A vadasparki otthonomban pedig azért is kell nagyon résen lenni, mert a tollam tökéletesen illeszkedik a kifutóm színéhez. De ha egy világos, sárgás szempárt és mesterien ívelt, fehér színű szemöldököt kerestek, akkor az én leszek.
Jól tudjuk, hogy a hangod is jellegzetes?
Valóban, majdnem elfelejtettem!A baglyok ugye a huhogásukról híresek, bár ahány faj, annyiféle „nyelvjárást” beszélünk.
A kuvikok nem tudnak huhogni. Meglepő igaz? Pedig így van. Huhogás helyett mi éles, visító hangot adunk, de említhetném a macskabaglyokat is, hiszen ők a macska nyávogásához hasonló hangon kommunikálnak egymással.
A kuvik hangját ezen a LINKEN lehet meghallgatni.
Azt elmondanád, hogy miért ragadt rátok a halálmadár elnevezés?
Már biztosan sejtitek, hogy az egyik oka a hátborzongató hangunk.
A másik oka pedig a táplálkozásunknak köszönhető. Méretünkből adódóan – és mert olyan ízesek – imádjuk a rovarokat is, akik ugye odavannak a fényért. Nos, a régi időkben, amikor az éjszakai világítás még nem volt olyan alapvető dolog, mint a mai világban, az emberek az esti órákban kizárólag akkor gyújtottak huzamosabb ideig fényt, amikor szerettük a halálos ágyon feküdt. Ilyenkor szinte mindig megjelentek a kuvikok az ablakokban, amit az emberek összekötöttek a halál közeledtével.
Természetesen később rájöttek a magyarázatra. A kuvikokat nem a szomorú esemény vonzotta oda, hanem a fényre összegyűlő rovarvacsora.
Hát így alakult ki a népi hiedelem és vele népies elnevezésünk is.
Egyébként, ha jól hallottam, a holló is hasonló riadalmat kelt, ha valaki meglátja, meghallja hangját.
A rovarokon kívül más is kerülhet a tányérra?
Abszolút! A Vadasparkban általában egérkét kapok, amit napközben tesznek be a kifutómba. De én azt jobb szeretem tartogatni és az éjszaka közepén megenni.
A vadon élő társaim tücsköt-bogarat összeesznek, lepkéket, gilisztákat, de ugyanannyira kedvelik a gyíkokat, egereket, vakondokat is.
És a szerelmi élet? Hogyan választotok párt magatoknak? Milyen a kuvikok családi élete?
Tudjátok, mi is hiszünk az élethosszig tartó szerelemben és a házasságban, párunkkal örök hűséget fogadunk egymásnak, sosem szállunk félre.
A költési időszak nálunk január környékére esik, ilyenkor hangos kuvikolásba kezdünk. Ez annyit jelent, hogy a hímek a tojók figyelmét hangos visításukkal igyekeznek felhívni. Ha megtalálják életük szerelmét, akkor pedig elhallgatnak.
A tojók általában 3-5 tojást raknak le. Az egy hónappal később, a tojásból kibújó fiókákat pedig a szülők együtt, a legnagyobb gondoskodásban nevelik. Érdekesség, hogy fészket nem építünk, helyette faodúkba vagy kifejezetten nekünk készített költőládákba költözünk.
A kuvik költőodú igencsak speciális. Egy kb. 1 méter hosszú, fekvő hengert képzeljetek el, aminek az egyik oldalán egy 6,5-7 cm átmérőjű lyuk van. Ezen tudunk ki-be közlekedni. Az odú akkor a legkényelmesebb, ha puha fűrészporral ki van bélelve.
Védett madarak vagytok. Hogyan segíthetjük mi, emberek a faj fennmaradását?
A hazai mezőgazdaság átalakulásával a tanyasi világ egyre jobban háttérbe szorult, már a hagyományos állattartás sem nagy divat manapság, ami az élőhelyünk csökkenésével jár. Tudjátok, korábban a padlásokon, istállók vagy ólak tetőterében alakítottuk ki otthonunkat. Mivel ezekből egyre kevesebb van, vadon élő társaimat kuvikodúk kihelyezésével tudjátok a legjobban segíteni. Bár nem gyakori, de ha esetleg a földön apró kuvikfiókát találtok, akkor a madármentő állomásokat, állatkerteket, vadasparkokat tudjátok keresni.
Amilyen aprócska vagy, olyan sok mindent megtudtunk most rólad. Köszönjük az interjút, Kuvik. Üzennél valamit az Olvasóknak és a Látogatóknak?
Mindenképpen. Most, hogy véget értek a nyári táborok, a Budakeszi Vadasparkban rengeteg szuper program vár az idelátogató kicsikre és nagyokra. Szeptember 4-én például jótékonysági futóverseny és családi nap lesz, majd ezután következik az Örökbefogadók napja, de lesz még Erdők Hete és hétvégente látványetetések, állati tréningek sorával készülnek a gondozóink. Szóval nem érdemes otthon ülni, az biztos.
Köszönöm az interjút, jó sulikezdést kívánok mindenkinek!
A Budakeszi Vadaspark hivatalos Facebook oldala itt, Instagram oldala pedig itt érhető el.
A jótékonysági futóversenyről további információ a honlapon olvasható.
További információ: sajto@bkvp.hu