-Tudod, hogy 16 éves koromban, 1953-ban itt dolgoztam? De rég is volt….
-Mesélj erről, Magdika! -kérleltem.
-Annyi mindenre emlékszem. – kezdte sorolni. – Akkoriban itt hetes bölcsőde működött. Ugyanis abban az időben a nők három műszakban dolgoztak. Ezért gyermekeiket, sokszor már 6 hetes korban, beadták egész hétre. Nem volt gyes. A kicsi 1 hétig nem látta a szüleit. Ma már ezt el sem tudják az anyukák képzelni.
Az intézmény-vezető Szívesi Margit volt. Dolgozott ott még szakácsnő, mosónő, takarítónő. Amikor sok volt a feladat, mindenki besegített, ahogy a munka megkívánta. Mondhatom, családbarát bölcsőde volt.
Többször rám bízták az éjjeli ügyeletet. Olyankor este 10 órakor tápszerrel megetettem a kicsinyeket, így általában nyugodt éjszakánk volt. Volt ugyan külön szobám, de nyugodtabb voltam, ha a gyerekek között lehettem. Két apróságnak nem jutott ágy, így nekik a járókában ágyaztunk meg. Hát, én befeküdtem hozzájuk. Reggel jöttek a kolléganők és nem találtak a szobámban. Amikor bejöttek a hálóterembe én még mindig aludtam. Az egyik kisfiú ujját a szája elé téve figyelmeztette őket: – Pszt! Még alszik.
Volt egy kellemetlen esetem is. Történt, hogy naponta egy-egy cipőnek sehol nem találtuk a párját. Mígnem rájöttem a rejtélyre. Láttam ám, hogy a homokozóban Pistike, a kis rakoncátlan lehúzza a másik cipőjét és nagy lendülettel áthajítja a kőfalon. A szomszédban aztán megtaláltuk valamennyit.
Látod, most elém jönnek a kedves arcok, a nevek…. Bartók Viktor…Robi…Szűcs Józsika! Őt annyira megszerettem, hogy még haza is vittem a szüleimnek bemutatni. Utaztunk a vonaton, valaki megkérdezte tőle, hogy hívják?
-Szűcs Józsika, fasza gyerek! – mondta büszkén. Na, erre nem számítottam! Majdnem az ülés alá süllyedtem.
A szülők hamar megszerettek, sokáig tartottam némelyikkel a kapcsolatot. Fényképeket is kaptam tőlük.
Józsika, Robi, Viktor… és a többiek! Hol lehetnek? Már biztos nagypapák!
-És mondd! -fordult felém Magdika bepárásodott szemmel – Mi lesz itt a jövőben?
-Még nem tudom. Köszönöm, hogy mindezt elmesélted.
s.k.
Amikor üres lett az épület… 2024-es cikkünk ITT olvasható.
