Az esemény fővédnöke:
Soltész Miklós – miniszterhelyettes
Ünnepi beszédet mond:
Dr. Szalayné Dr. Sándor Erzsébet – a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes
Ritter Imre – Német nemzetiségi képviselő
Ünnepélyes keretek között átadásra kerülnek a 2024 évi „Északi Régió Németségéért“ díjak.
A rendezvény helyszíne:
Zsámbék – Zichy Kastély – 2072 Zsámbék, Zichy Miklós tér 3
Időpontja:
2024. november 16. (szombat) 15 óra
A rendezvény támogatói:
Zsámbék Város Önkormányzata
Zsámbéki Német Nemzetiségi Önkormányzat
Zsámbéki- Medence Idegenforgalmi Egyesület
A méltató ajánlás Rácz Veronika tollából:
Steinhauser Klára a 2. világháború után született egy biatorbágyi német nemzetiségi családba. Már gyerekkorában nagyon érdekelték az elődök nevei. 40 éves kora körül kezdte komolyabban kutatni a családfáját, és hihetetlenül boldog volt, amikor megtalálta a dokumentumot Steinhauser Ferencről, aki a baden-württembergi Blönried-ből érkezett 1712-ben, és Torbányon ütötte le a vándorbotját. Steinhauser Ferencnek sok betelepülő sorstársához hasonlóan szomorú sorsa lett. Ahogy a régiek mondták: az első meghalt, a második szükséget szenvedett, és a harmadiknak lett kenyere. A hosszú út után fiatalon, 1721-ben halt meg még a pestisjárvány előtt, feleségét és kisfiát hátra hagyva.
Steinhauser Klárát annyira érdekelte a betelepülők útja, hogy 6 évvel ezelőtt ő is megtette az utat, mint mondja, hogy „ugyanazokat a hegygerinceket lássa, mint ősei”.
Sokan máshonnan ismerik, Klári néni, az óvónéni. 1985-ben költözött családjával Budaörsre, nyugdíjazásáig, közel 20 évig a Farkasréti úti óvodában dolgozott. Nemzetiségi napokat tartott az óvodásoknak. Másik érdeklődési területe a környezetvédelem volt, a gyerekekre a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom céljaival próbált hatni. Ahogy meséli: az én gyerekeim a zöld szívben nevelkedtek, nem szemeteltek, szerették a természetet, nem tépték le a vadvirágokat – sorolja.
Amiben igazán kiteljesedett, a régi családtörténetek kutatása, pont egy óvodai nemzetiségi programból indult. Régi családi képeket gyűjtött ismerősöktől és kiállítást készített, melynek nagyon nagy sikere lett. Valósággal beleszeretett ezekbe a régi képekbe, a mögöttük rejlő történetekbe.
A kiállítás anyagát felajánlotta Filipszky Istvánnak, a budaörsi Gróf Bercsényi Zsuzsanna Városi Könyvtár akkori igazgatójának, a későbbi elektronikus könyvtár létrehozójának (mely számtalan helytörténeti kincset tesz könnyen hozzáférhetővé). De Filipszky István inkább egy könyv létrehozására bátorította, segítette még Vass Jenő Sándor, későbbi könyveinek szerkesztője, akihez akkor már több helytörténeti könyv kiadása fűződött.
A könyvek megjelenését Budaörs Város Önkormányzata és Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzata támogatta. A nemzetiségi múltat feldolgozó kétnyelvű kötetek német szövegét Dr. Kovács József László, Tóth Györgyné Bencze Mária, Perényi Katalin, Michelberger Katalin, Bajor Beáta, Grósz András és Krix György fordította, lektorálta.
Az első kötet 2002-ben jelent meg Régi Budaörs/Das alte Budaörs címmel, ebben még csak családi képek voltak, a képeken szereplők feltüntetésével.
A képek azonban el akarták mesélni a történetüket. A következő két kötetben (2004-ben a Régi Budaörsi családok I/Alte Budaörser Familien I. és 2007-ben a Régi Budaörsi családok II/Alte Budaörser Familien II.) régi budaörsi családok leszármazottai mesélték el a régi történeteket családfák, dokumentumok és elmesélések alapján.
Steinhauser Klára időközben úgy érezte, hogy a budaörsi családok története nem mondható el a kitelepített családok története nélkül. Így felkerekedett, a kint élő családok már várták őt. Azok a dokumentumok már csak Németországban voltak fellelhetők. A 2011-ben megjelent Régi Budaörsi családok III/Alte Budaörser Familien III. a kitelepített budaörsi családok története. Steinhauser Klára csak hallgatta és lejegyezte a történeteket barakkokban élő családokról, hosszú, fogságban töltött évek után kalandos úton előkerülő édesapákról, akiket már elsőre nem ismert meg családjuk. Az anyákról, akiket gyermekeikkel, különösen, ha nem volt erősnek látszó fiúgyermek, senki nem akart befogadni, amikor kötelezően felszámolták a barakkokat, és a helyi családokat a kitelepítettek befogadására kötelezték. Újra egyesülő családokról, küzdelmes munkával telő évtizedekről, a családok kálváriájáról.
Még mindig hiányzott egy láncszem. 2005-ben jelent meg Steinhauser Klára „Hazára leltünk Budaörsön” című könyve a Budaörsre telepített, települt családokról, akik sokan szintén nem önszántukból hagyták el szülőföldjüket a Felvidéken, vagy Erdélyben. Úgy érezte, ezeket a családokat is meg kell kérdezni, az ő múltjukat is meg kell őrizni.
Steinhauser Klára 2013-ban és 2014-ben három kisebb kiadványt adott ki, Városunk kincsei I. és II. címmel szobrok, emlékművek, értéke, valamint Városunk kapui és pinceajtói címmel, Ambrus Józsefné Eck Mária és Veiland Gyula csodálatos fotóival.
Nyugdíjba vonulásakor Budaörs Város Önkormányzat Képviselő-testülete szakmai tevékenységének megbecsüléséért Szakály Mátyás Pedagógus Emlékéremmel tüntette ki.
Steinhauser Klára azóta is kutatja a történeteket. Rendszeresen ír helytörténeti cikkeket a minalunk.hu oldalra, több helyi nemzetiségi civil szervezet aktív tagja. A kirándulások alkalmával nagy érdeklődéssel fordul a többi német nemzetiségi település története, hagyományőrzése felé.
Kapcsolatot ápol a biatorbágyi sváb tájházzal, a vértesboglári német nemzetiségi hagyományőrzőkkel. A Magyarországi Németek Családfakutató Egyesületének majd két évtizede tagja.
Élete és munkássága kiváló példa mindannyiunk számára hogyan kell és lehet a múltat szenvedéllyel megőrizni. Történetei pótolhatatlan kordokumentumok, megőrzik felmenőink történetét, talán egy kicsit átértékelve jelenlegi nehézségeinket. Sok mesélő már nincs köztünk, ezek a történetek viszont velünk maradnak, köszönhetően Steinhauser Klárának, akit javasolunk a Für das Ungrandeutschtum Region Nord kitüntetésre.
Mi, kollégák is, szívből gratulálunk!
(SzK)
