Kedves „budaörsi színészeink” voltak először feltűnőek számomra:
a Budaörsi Latinovits Színház vezető, általam nagyon kedvelt művészei: Spolarics Andrea és Ilyés Róbert, ill.
a Budaörsi Passió előadásain megismert és megszeretett „kollégák”: Dér Denisa és Hajmási Dávid.
Aki nézte a sorozatot, annak nem kell magyaráznom, milyen árnyalt, remek alakítást nyújtottak mindannyian, hiszen már el sem tudnánk máshogyan képzelni Babát, a cigány-javasasszonyt, Rokoczay báró urat, Terkát, a szlovák származású igazi édesanyát és nem utolsósorban a kedves zsidó kereskedőt, Jakabot.
Ezután jött egy újabb öröm: a sok fiatal színész nagyszerű játéka! Miattuk is lett különleges élmény az 1867-es kiegyezést megelőző években játszódó fordulatos történet, melynek utolsó, meglepetéseket is tartogató része már éppen a kiegyezés évében játszódik. És felsorolhatatlan remek magyar színészeink névsora is, akik elhitették velünk, hogy ők valóban azok, akiket játszanak (Fodor Annamária, Tóth Ildikó, Csőre Gábor és minden további szereplő).
Persze, bele lehet kötni a korhűséget néhol hiányoló sorokkal is a filmsorozatba (pl. olvastam a szőlőművelés akkori módját taglaló írást), de azt hiszem, az eredeti helyszínek – a kastély, a skanzen – mellett eltörpülnek ezek a hiányosságok. (A rendező, Kinizsi Ottó, maga vallotta be, hogy ezt nem történelmi sorozatnak szánta, hiszen ez a történet akár más korban is játszódhatna.)
Ezek után mindenesetre még azt is megbocsátottam, hogy olyan régen nem látogatható kedvenc kiránduló helyem, a Nagytétényi Kastély…
SzK
(Kép: youtube)
