Aki járt valaha Czestochowában (helyesebben Jasna Górán, a „Fényes hegyen”, Lengyelország), annak van fogalma az egyetlen magyar alapítású katolikus szerzetesrendről, a pálosokról. Sokan vannak köztünk ilyenek, hiszen rengeteg zarándokút célállomása a székesegyház és a kegykápolna, ahol a híres Fekete Madonna képét őrzik. Magyar vonatkozásai miatt közel áll hozzánk, magyarokhoz. És sokat köszönhetünk ezzel kapcsolatban a lengyeleknek…
De menjünk vissza kicsit a régi időkbe:
A magyar pálos rend Első Remete Szent Pál Rendje. A 3–4. században élt egyiptomi Remete Szent Pálra, az első keresztény remetére, a szerzetességnek mint a világtól elvonuló életformának első kezdeményezőjére január 15-én emlékezünk. Róla kapta nevét a pálos rend, amelyet Özséb atya kezdeményezett Magyarországon.
Özséb, aki 750 éve, 1270. januárjában halt meg (idén az ő emlékéve van!), 1246-ban esztergomi kanonokként úgy döntött, hogy remeteségbe vonul a Pilis hegyeibe. Itt látomásban részesült: szélvihar támadt, de a fák nem mozdultak, lángnyelveket látott szerteszét, melyek egyetlen nagy lánggá egyesültek. Miután megfejtette e látomást, rájött, hogy neki kell összegyűjtenie a szétszórt remetéket. S így épített a mai Kesztölc falu közelében, a Szent Kereszt tiszteletére monostort és egy templomot. Az új rend védőszentjévé Remete Szent Pált választotta. A Szentszék 1308-ban engedélyezte a „pálosok” működését.
A rend ezután töretlenül fejlődött egészen a török megszállásig. A XV. századra az országban 900 pálos élt. Európában is sok helyen jelen voltak: Lengyelországban, Németországban, Portugáliában, Franciaországban, Olaszországban, sőt még Palesztinában is.
Buda felszabadulását követően, az újjászervezés nehézségeinek megoldása után a Pálos Rend ismét fejlődésnek indult. Az újabb virágzást II. József 1786-os feloszlató rendelete tiporta el, amely után csak Lengyelországban maradt meg egy kis mag. (Ez a mai napig virágzó közösség, a generálisi hivatal ma is Czestochowában van.)
A pálosoknak a rend megszüntetése után 150 évig nem sikerült újraéledniük Magyarországon, csak 1934-ben nyílt lehetőség a hazatelepülésre. A kommunista államhatalom azonban 1950-ben feloszlatta a szerzetesrendeket, így a pálosokat is. A rendszerváltozás után 4 kolostorban indulhatott meg ismét a pálos élet: Budapesten, Pécsett, Márianosztrán és Petőfiszálláson. A magyar „fehér barátok” 2014 januárja óta az erdélyi Hargitafürdőn is jelen vannak.
A rend életében központi helyen áll a Mária-tisztelet. E tisztelet kifejezéseképpen fehér ruhát hordanak, a rózsafűzért imádkozzák, kiemelt buzgósággal ülik meg a Mária-ünnepeket és tartják meg a szombati böjtöt. A magyarságtudat is mindig jellemzője volt a rendnek. A pálos szerzetes elsősorban nem magáért, hanem nemzetéért, hazájáért imádkozik és vezekel. Az ősi igazság mindegyikük tudatában él: „Et tu Hungaria, mi dulcis patria, cum Paulinis crescis, et cum itidem decrescis.” (Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.).
SzK
(Források: magyarkurir.hu, palosrend.hu)
(Címkép: Boldog Özséb szobra Jasna Górán)
