A falu kedvező földrajzi helyzeténél fogva (közeli dunai átkelőhely, Fehérvárra vezető út) és az itteni dombok szőlészeti hasznosítása nyomán valószínűleg a honfoglalás óta lakott település. Egyházkormányzatilag az 1000 körül alapított veszprémi püspökség területéhez tartozott.
A tabáni egyház – király kápolna lévén – a király kegyurasága alatt állott, a hozzátartozó filiák felett az uralkodó hatalma érvényesült, így az örsi kápolna felett is.
Árpádházi IV. Béla király (1235-1270) a saját és családja lelki üdvére a Szerémségben alapított bélakúti (ma Pétervárad, Szerbia) ciszterci apátságnak adományozta a Szent Gellért egyházat, minden filiájával együtt.
Településünk első hiteles írásos említése az 1243-ban a király által kiadott oklevél (ecclesia sancti Martini in Ewrs). Az adomány egyben azt is eredményezte, hogy Örs falu bár a veszprémi egyházmegye területén feküdt, de az esztergomi érsek joghatósága alá került. Ez egy, a középkor folyamán végighúzódó pereskedés alapja lett a két egyház között…
A település gazdagságát a XIII. század közepétől királyi székhellyé vált Buda közelségének köszönhette, ugyanis a (buda)örsiek jó áron értékesíthették borukat és terményeiket a budai piacokon. A falu egészen Buda 1541-ben történt elfoglalásáig királyi tulajdonban gyarapodott. Ettől kezdve a török hódoltságba esett Budaörs is, ahol a Budai szandzsák 1562. és 1580. évi adóösszeírásában maga az örsi templom szőlője is adóalanyként szerepelt.
A Habsburg- és a Török Birodalom között dúló 15 éves háború (1591-1606) a falu történetében súlyos tragédiába torkollott. Pálffy Miklós esztergomi várkapitány 1596. április 6-án Budaörs és Budakeszi lakosságát összeterelte, majd áttelepítette őket Érsekújvár környékére. A település ezzel valószínűleg teljesen lakatlanná vált. A hátrahagyott templom pedig a közeli harcterület miatt is az enyészet martaléka lett.
(Czuczor Gergely, Grósz András: A budaörsi római katolikus plébániatemplom – 2009-es javított kiadás)
(SzK)
