Clementis László, a szeretett Laci bácsi, akire még most is így emlékeznek a régiek, Bián született 1862-ben. Édesapja körzeti orvos volt ott. Szüleit korán elvesztette. Nagyon fiatalon, alig 18 évesen érkezett tanárként a fiúiskolába, és ettől kezdve fáradhatatlan szorgalommal és szinte apai szeretettel vezette iskoláját.
A községben mindenki tisztelte őt, mivel osztályában mindig a szeretet volt az első helyen, és még a legrosszabbak, legfegyelmezetlenebbek is csendben maradtak és szorgalmasan tanultak, ha a Tanár úr megjelent. Miután későbbi apósa, Haintz Adalbert meghalt, Clementis Lászlót nevezték ki az iskola igazgatójának, amit az egész falu boldogan és megnyugvással fogadott: „Nagyon jó direktorunk van!” –mondták.
Clementis László kitűnő zenei tehetséggel volt megáldva, és már fiatal éveiben is végtelen szorgalommal kamatoztatta nap mint nap ezt a szentmiséken. Szelleme és lelke szólalt meg az orgona hangján, és ezt oly csodálatos módon tette az emberek szívét és értelmét is magával ragadva, hogy mindannyian érezték a gyakorló hit hatalmát és a mély áhítatot.
Már 1900-ban összegyűjtött számos egyházi éneket, amiket „Édes Jézus adj erőt nékünk” címmel foglalt össze egy igen tartalmas könyvben.
Az egykori települést élénk kulturális és egyesületi élet jellemezte. Kiemelkedett az 1912-ben megalakuló Lyra Dalkör, amelynek alapítója Clementis László tanító, iskolaigazgató volt. Tagjai a színjátszást és éneklést kedvelő munkások, iparosok, földművesek voltak. Később ők lettek lelkes szereplői a Passiónak.
Amikor 1932-ben, a templom renoválásakor az öreg orgona javítására már nem volt elegendő pénz — akkor az ő szerény kérésére, amelynek az emberek nem tudtak ellenállni — gazdag adomány gyűlt össze egy új orgona építésére. Néha bezárkózott a templomba, és órákig orgonált – ahogy ő mondta – a Jóistennek.
Mély hite adott neki erőt ahhoz, hogy azt a nehéz keresztet, amelyet Isten akaratának tulajdonított, elviselje. Felesége, Haintz Amália szinte egész életén át betegeskedett. Egyetlen fiát, Lászlót is eltemette. Majd hosszú vívódások után feleségül vett egy háromgyermekes özvegyasszonyt, aki alig két év után súlyosan megbetegedett. Fájdalmas volt látni a megtört idős embert, ahogy kezeit könyörgően Istenhez emeli, és Szűz Máriához imádkozik. Ismét eltemetett valakit, második feleségét is a halál ragadta el tőle.
1951-ben, 89 éves korában érte a halál. Rövid betegsége alatt közölte utolsó kívánságát, hogy szeretett Budaörsén temessék el. Hosszú menet kísérte utolsó útjára és mélyen gyászolták az itthon maradottak és az elűzött budaörsiek is
Jellemző rá: Nem a méltóság nemesíti az embert, sokkal inkább a hű kötelességtudat.
s.k.
Forrás: Katolikus Egyházújság, Budapest. Unsere Post
Fotó:Heimatmuseum gyűjteménye
