Kölcsey kollégiumi tanulmányai után Pestre költözött törvénygyakorlatra, de ügyvédi vizsgájára már nem jelentkezett: az irodalom érdekelte. Munkásságát értékelve 1930-ban az Akadémia Pozsonyban a nyelvtudományi osztály vidéki rendes tagjának nevezte ki, és három évvel később, miután hazatért csekei birtokára, ahol elhunyt öccse családjának ügyei is foglalkoztatták, megkezdődött politikusi pályafutása.
Szatmár megye főispánja hamarosan aljegyzői feladatokkal bízta meg. Kölcsey a vármegye politikai életében a szabadelvű reformok egyik legelkötelezetebb támogatója lett, szónoki tehetsége miatt pedig nemsokára főjegyzőnek, majd 1832 decemberében országgyűlési képviselőnek is megválasztották. A költő a négyéves diéta egyik meghatározó alakja lett, miután hallatlan munkabírásról tett tanúbizonyságot: az alsóházban a feliratok és üzenetek főképp az ő tollából származtak, mesteri szónoklatai pedig a klasszikus Rómát idézték vissza a pozsonyi üléseken.
Kölcsey leghíresebb beszédét a magyar nyelv védelmében tartotta, de három éves követsége során kiállt az erdélyi unió, a Partium visszacsatolása és a jobbágyfelszabadítás ügye mellett is. 1834-ben
aztán Szatmáron felülkerekedtek a szabadelvűeken, és követutasítások révén arra kötelezték küldötteiket, hogy az örökváltság ellen szavazzanak. Kölcsey erre nem volt hajlandó, ezért 1835-ben inkább lemondott tisztségéről és hazatért birtokára. A pozsonyi országgyűlésen elmondott búcsúbeszéde – Búcsú az országos rendekről – valószínűleg a reformkor egyig leghíresebb szónoklata volt, ebben megfogalmazta azokat a célokat, amelyek a hazáért tenni akaró szabadelvűeket egy pártba
tömörítették. A politikai szónoklatot ő emelte irodalmi és művészi színvonalra, tőle tanulták el a 30-as, 40-es évek szónokai: Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Eötvös József és Szemere Bertalan.
A költő-politikus elismertségét mutatja, hogy távozása után a diéta ülései egy napig szüneteltek, Kossuth Országgyűlési Tudósításai pedig gyászkerettel jelentek meg. Bár Kölcsey elhagyta a reformkor szellemi központját, továbbra is a pesti események aktív részese maradt: egyike volt a Kisfaludy Társaság hét alapító tagjának, miközben védőbeszédet írt hűtlenség vádjával perbe fogott barátja, Wesselényi Miklós számára. A rengeteg munka annyira legyengítette a költő szervezetét, hogy 1836 végén májgyulladást kapott, de ebből a betegségéből még szerencsésen felépült.
Kölcseyt két évvel ezután, 1638 augusztusában érte a halál, miután egyik szatmári utazása során egy záporban megázott, tüdőgyulladást kapott és néhány napon belül – mindössze 48 évesen – elhunyt.
Kölcsey síremléke a szatmárcsekei „csónakos” temetőben (2018).
A nagy költő és politikus testét Szatmárcsekén helyezték végső nyugalomra. Tiszteletére az Akadémia emlékülésén Eötvös József báró tartott gyászbeszédet. A reformkor magányos tudósát a későbbi generációk is különleges tisztelettel illették, és – az Erkel Ferenc által megzenésített Himnusz révén – ma is egyedi helyet foglal el a magyar irodalom csillagai között. Bár Kölcsey pályáján költőnek indult, a haza és a tudomány szeretete nyomán nemcsak a kultúrában, hanem a politikában is ott hagyta a keze nyomát, miközben művei – például beszédei, Huszt című verse az unokaöcsének, Kölcsey Kálmánnak írt Parainesis – , generációkat tanítottak magyarul érezni és gondolkodni.
R. V.
