Ez az esély abból is fakadt, hogy olyan vezetők (Neumann, De Gaulle, Adenauer, Kohl) álltak a politika frontvonalának élén, akiknek karizmája magasan felülmúlta a mai, háttérerők által irányított, megalkuvó enklávé bármelyik tagjának képességeit.
A valódi törésvonal a kétezredik év környékén keletkezett, amikor ugyanis Helmut Kohlt legközelebbi munkatársa, Angela Merkel vélt, pártpénzekkel kapcsolatos anyagi félrelépések miatt megtámadta. Az eredmény? Kohlt visszahívták, és a kommunista neveltetésű, az NDK-ban szocializálódott Merkelt 2005-ben kinevezték a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjávává. Ezzel leegyszerűsítették a politikai folyamatokat. A korábban Kohl által alapított konzervatív, keresztény értékeket képviselő Európai Néppárt a teljes lezüllés útjára lépett, melyet Merkel kedvence, Manfred Weber vezetésének idején, már-már tökéletesre fejlesztett. Holmi két százalékos zöld pártocskákat, „Soros- hangszórókat” engedett be a korábban jó nevű pártkonglomerátumba.
És Webertől, választások utáni távozása után, ki vette át a néppárt vezetését? Ki, ha nem egy megveszekedett baloldali liberális Tusk, aki nemcsak pártját, de lassan-lassan a háttérhatalom segítségével, vad háttérerőkel, az egész Európai Uniót is két vállra fekteti.
2014 volt az a dátum, amikor még változtatni lehetett volna. Az említett dátumra mindannyian jól emlékezünk, és arra is, hogy ekkor az olaszok többször is felszólították az Európai Unió vezetését, hogy adjanak engedélyt arra, hogy az olasz parti őrség hajói azonnal visszakísérhessék az embercsempészek által mozgatott csónakokat, az NGO-k által finanszírozott hajókat. Ezek utasai ugyanis semmiféle engedéllyel nem rendelkeztek, ami a partra szálást illeti. Ez nem történt meg. A görögök viszont lázas kerítésépítésbe fogtak, hiszen a sáskaszerűen, Törökország felől is beáramló gazdasági bevándorlók már akkor is sorba tették tönkre azokat a biztonságos turisztikai gócpontokat, melyek az európai emberek nyaralási célpontjai voltak, és ezzel együtt az ott élők megélhetését. Azóta ez csak fokozódott, és napjainkig már katasztrofális helyzetet teremtett.
Az EU kulcsembereinek évekig tele volt a retorikája a „hatékony” intézkedések garmadával, a Frontex Európa déli és vízi határait őrző „hatékony” tevékenységével. Közben az olasz parti őrség katonái nem győzték az éterbe trombitálni, hogy a Frontex „papírhajói” azzal szórakoznak, hogy a tenger közepén átveszik a süllyedő gumicsónakokba átrakott, képzetlen, nyelveket nem ismerő, idegen vallásokat magukkal cipelő, átvert szerencsétlenek ezreit az embercsempészektől, akik aztán a balkáni úton érkezőkkel együtt százezres „csoportokba” verődve végiggázolnak Európán, egyenesen Merkel asszony széttárt karjai közé. Képletesen szólva: így ma egyetlen „okmányuk” a muttival készült szelfijük.
Az Európai Unió nem tanult az ausztráloktól. Az ausztrálok oldották meg a legokosabban a migránsáramlat megfékezését. Már a kezdet kezdetén betiltották az embercsempészek, az NGO-s hajók kikötését kontinensükön. Így megállt a taxiztatás, hiszen a „vendégfogadás” megtagadása révén nem lett teletömve dollármilliókkal a bűnözők zsebe.
Természetesen, bevándorlás a korábbi években is létezett, Európa cirka kétszázezer olyan menekültet, gazdasági bevándorlót fogadott évente, akiknek hollétük, tevékenységük a hatóság részéről regisztrálva volt. És mi van ma? Százezres létszámban barangolnak Nyugat-Európa országaiban olyan egyének, akik a hatóságok látóhatárán kívülre esnek. Ide jutottunk. Ha csak az utóbbi napok eseményeire gondolunk – lásd a bevezetőben leírt, extrém, tömeggyilkosságokkal kapcsolatos esetet, vagy a borzadást kiváltó, friss utcai, templomi fejlevágásokat -, akkor automatikusan felvetődnek tudatunkban a kérdések: Hol vannak ilyenkor a junckerok, verhofstadhok, sargentínik, timmermansok, merkelek? Bújnak a háttérhatalom júdás pénzén megszerzett luxus buborékjaikban? Ilyenkor merre jár az igazságszolgáltatás?
Mentsd meg, Istenem, Európát!
R. V.
