Fogas kérdések…

2020-11-22 | Budaörs
Dr. Szarvas Éva budaörsi fogorvossal Siklós Endre beszélgetett pályájáról, tapasztalatairól, három kívánságáról.

Azt hiszem mindenki tudja, hogy fogainknak mi az élettani szerepük. Ha jól megrágjuk az ételt, könnyebbé teszi gyomrunk emésztési munkáját. Viszont ellenszolgáltatásként fogaink joggal várják el tőlünk, hogy vigyázzunk rájuk, ápoljuk s ha kell, gyógyíttassuk őket, menjünk fogorvoshoz.
Most én is ezt teszem, bár más céllal. Dr. Szarvas Évának, a fogak neves gyógyítójának budaörsi rendelőjében vagyok: a doktornő kicsiny íróasztala mellett ül, én stílusosan a fogorvosi székben
vele szemben. Nyugalommal, alacsony pulzus-számmal figyelem őt és lassú mozdulattal veszem ki aktatáskámból jegyzetemet.
Nagy csönd vesz körül bennünket a Budaörsi Egészség Központban. Érthető, munka után vagyunk.

-Kedves Éva doktornő, mi indította el ezen a pályán? – ezt azért kérdezem, mert nem könnyű ez a doktori hivatás: nem örömteli mások szájában tenni-venni, ha gyógyító szándékkal is.

– Gyermekkoromban először cukrász, majd gyermekorvos szerettem volna lenni. Később, a gimnázium vége felé – talán mert szüleim is mindketten fogorvosok voltak, (apukám jelenleg is praktizál) – úgy gondoltam, hogy ilyen családi meggyőző előzmények után mégis inkább fogorvosként tudnám magam elképzelni, ez a szakma áll hozzám a legközelebb. A fogorvosi szakra jelentkeztem.

Így a fogorvosság folytonossága családjukban maradt.

– Igen, jól látja. Akkori döntésemet ma is csak helyeselni tudom.

Néha volt olyan gondolata, hogy nem folytatja az emberek fogainak megmentését?

– Igen. Tavaly ősszel gerincsérvem lett, nagy fájdalmaim voltak, 4-5 hétig nemcsak dolgozni nem tudtam, de még az ágyból felkelni is nehezemre esett. Akkor komolyan elgondolkodtam, vajon tudom-e folytatni orvosként… Szerencsére rendbejöttem, bár sokkal jobban oda kell figyelnem, nehogy kiújuljon a betegség.

Az, hogy maradt a pályán, mi páciensei ennek csak örülünk, hiszen ha elhagyja orvosi pályáját, szegényebbek lettünk volna egy jó fogszakorvossal!

– Köszönöm bizalmát, bizalmukat!

Munkapartnere a fogtechnikus. Pontos, jó munkát vár el tőle nemcsak a megrendelő orvos, hanem a beteg is. Előfordult már olyan esete, hogy a technikus kész„terméke” nem egyezett az ön által leadott beteg fogainak méreteivel?

– Igen, néha előfordul ilyen! Ez azért is lehet, mert ami szépen mutat egy gipszmintán, az nem biztos, hogy a szájban is ugyanolyan szép. Ezért csinálunk mindig „fogpróbát”, amikor fogsort készítünk. Ez olyan, mint a ruhapróba a varrónőnél, ahogy ő tud szűkíteni-bővíteni, mi is tudunk még változtatni.

Az emberek fogainak állapotát milyennek látja?

– Sajnos azt kell mondanom, hogy a magyarok fogazata nagyon rossz állapotban van, legalábbis az átlagot tekintve. A legrosszabbak közé tartozunk az EU-ban. Sok a szúvas fog, foghiány, idősebb korban a teljes foghiány. Talán az egyik fő probléma az, hogy túl későn mennek az emberek fogorvoshoz, sokszor csak akkor, amikor muszáj, mert annyira fáj…

Sokan szeretik Önt, mondhatnám úgy is, szívesen mennek önhöz fájós fogaikkal, fogproblémáikkal. Ezt olvasva, gondolom, jónéhányan felhördülnek: „fogorvoshoz szívesen menni??…” A kétkedőknek válaszom: embersége példa az emberek között. Bársonyos, kellemes hangja nyugtatja idegfeszültségünket, félelmeinket a ránk váró, tíz-tizenöt perces borzalmakkal szemben. Biztató szavai megtalálják értelmünkhöz, szívünkhöz vezető gyors útjukat, így felvértezve már-már jó hangulatban mondjuk: „jöhet a fúró, a csiszolás…”

– Általában azért sok betegen látszik, hogy mondjuk nem a szomszédos Szamos cukrászdából jönnek. Igyekszem(-ünk) megnyugtatni őket. Ma például volt egy páciens, aki azt kérte, hogy az asszisztensnőm fogja a kezét az érzéstelenítő beadása közben…

Kérem, engedje meg, hogy egy nem mindennapi verssel rukkoljak elő. A betegek, a jövő betegei számára fontosnak tartom a közlését.

Bátorítás fogorvoshoz indulván

Lassan lemegy már a nap,
A párom fogorvoshoz ballag.
Gondolatban elkísérem,
Bátorítom, lelkesítem.

A fogorvosi székben ülve,
A félelmet messze űzve,
Angyalaink körbeállják,
Kedvesemet úgy vigyázzák.

Asszisztensével, aki ugyancsak az Éva keresztnevet kapta, ha jól tudom, már tíz éve együtt dolgoznak, pontosabban mondva: EGYÜTT SZOLGÁLNAK!

– Egész pontosan 11 éve dolgozunk együtt, nagyon összeszoktunk ez idő alatt. Sok a közös bennünk, például mindketten négy gyermeket nevelünk.

Azt mondja a fáma: a munkahelyi problémákat soha ne vigyük haza -, ez fordítva is igaz: az otthoni gondokat se vigyük a munkahelyünkre.
Ezért most az édesanyától, a hitvestől kérdezem: szabadidejében mivel szokott foglalkozni? Olvas, zenét hallgat, filmet néz, néha-néha színházba megy? Vannak kedvenc színészei?

– Négy tinédzser gyerek mellett nehéz időt szakítani a kikapcsolódásra. Ha mégis sikerül, kirándulunk, biciklizünk, múzeumba, moziba megyünk. Esténként kikapcsol egy kis olvasás, ha még ébren tudok maradni. Inkább prózát olvasok, mint verset. Márai Sándort vagy akár kortárs magyar irodalmat. Színházba sajnos ritkábban jutok el, utoljára valamikor a márciusi karantén előtt voltam.
Kedvenc színészeim? A filmszínészek közül választok: nagyon szeretem a vígjátékokat, gyermekkorom nagy kedvence Louis de Funes. A maiak közül pl. Robert de Nero, Meryl Streep. Az igazság az, hogy nehéz kedvencet választani.

Utolsó kérdésemet minden beszélgető partneremnek fel szoktam tenni. Ha teljesülne három kívánsága, melyek volnának azok?

– Nekem jelenleg inkább csak egy kívánságom lenne, hogy legyen végre vége a koronavírus járványnak, hogy újra normális életet élhessünk.

Köszönöm a beszélgetést. Kívánom, hogy életében mindig érezze az önt körülölelő szeretetgyűrű melegének soha nem szűnő áldását.

*

Hazafelé ballagva szívemben a megelégedés örömével, azon tűnődöm, hogy ma is vannak, hála Istennek, gyógyító jó emberek, akik a betegekben nemcsak a pénzkereseti lehetőséget látják, hanem a szenvedő embert is, és gyógyulásukért mindent megtesznek. Sok ilyen Dr. Szarvas Évára lenne szüksége a világnak!

Siklós Endre

Megosztás