Bár Aradon született, a trianoni határhoz közeli Bogáros községben gyerekeskedett, a három részre szakadt Bánátban, három ország határán. A vidék történelme sokban hasonlít Budaörséhez. A török hódoltság alatt ez a táj is elnéptelenedett. Mária Terézia Németország területéről katolikus svábokkal, frankokkal népesítette be a mocsaras pusztaságot. Rájuk is igaz a mondás: az első generáció meghalt, a második szükséget szenvedett és csak a harmadiknak lett kenyere. Szorgalmuk nyomán a gabonatermő Bánát a térség éléskamrájává vált.
-Az Ebinger család 1769-ben települt be Baden-Württembergből, valószínűleg az Ebingen nevű helységből. Szép gyermekkorom volt.- emlékezett Nelu.- Nagyszüleim már nem éltek, de a felejthetetlen Mariann nagynéném, aki tanult asszony volt, pót- nagymamánkká vált. Öcsémnek és nekem esténként a Bibliából olvasott fel. Jól emlékszem, hogy többek között, megismertetett bennünket ókori római szerzők műveivel. Magam is sokat olvastam és szorgalmasan jártam ministrálni.
Milyen összetételű volt Bogáros lakossága?
-90% -ban német nemzetiségű volt, de ma már egyetlen sváb sem él ott. Ennek az az oka, hogy a Ceausescu-rezsim a 70-80-as években „kiárusította” a svábokat és a szászokat. Az akkori nyugat- német állam jó pénzt fizetett értük.
Nagyszüleid története ugyancsak kalandos volt.
-Nagymamám, Fehér Mária az 1920-as években Lendváról kitelepült Dél-Amerikába. Montevideóban ismerkedett meg Ebinger nagyapámmal. Két gyermekük született Sajnos nagymamán nagyon fiatalon elhunyt. Nagyapa a két gyermekével – édesanyámmal és a nagybátyámmal hazajött. A hajón az akkor egy éves édesanyámat egy gazdag amerikai házaspár meg akarta vásárolni. Így szól a családi legendárium.
Milyen nyelven beszéltetek otthon, a családban?
-Német az anyanyelvem, az általános iskolában románul is tanultunk, mint idegen nyelvet. A 60-as években már volt tévénk, és akkor a magyar tévéből tanultam magyarul, persze csak a „konyhanyelvet”. Zsombolyán jártam gimnáziumba. Itt tanulhattam magyarul is, a román mellett. Két román, egy német és egy magyar osztályt indítottak. Amikor focimeccset játszottunk, akkor a két román osztály ellen a magyar-német csapat indult.
Aztán jöttek az egyetemi évek. Hol folytattad a tanulmányaidat?
-Bukarestben az egyetemen germanisztikai és finn-ugor tanulmányokat folytattam. A magyar tudásomat szintén fejleszthettem. 1972-ben nagy fordulópont történt az életemben. Nyári egyetemi ösztöndíjjal Finnországban tanulhattam, magyar diákokkal együtt. Ez kitörés volt számomra a zárt, román rendszerből. Német vízumot kaptam, s eljutottam Kölnbe, Saarbrückenbe, Münchenbe az ott élő rokonokhoz. Éppen akkor zajlott a müncheni olimpia. Nagynénéméknek panziójuk volt a közelben, náluk szálltak meg az ausztrál sportolók feleségei. Szabadjegyet kaptam tőlük, bejártam az olimpiai faluba. Szeptemberben döntés elé kerültem. Végül az Eötvös Lóránt Tudományegyetem bölcsészkarát választottam. Magyar, finn-ugor és skandinavisztika szakokat végeztem. Doktori disszertációmat a skandináv és a lapp kapcsolatokról írtam. Egyetemi éveim alatt a híres Eötvös Kollégium tagja voltam. Ott ismertem meg későbbi feleségemet, Juditot. Ötévnyi udvarlás után magas szintű összeköttetéssel rendelkező jótevőinknek köszönhetően kaptam meg a magyar állampolgárságot. Így tudtunk sok megpróbáltatás követően összeházasodni. Ez egy külön történet.
Innen már Budaörsön folytattátok a közös életeteket?
-Igen. 1979-ben családi segítséggel, illetve a diákéveink alatt megtakarított pénzünkből az egykor tiszta sváb lakosságú Budaörsön vettünk egy kis panellakást. A katolikus templomi közösség révén leltünk itt otthonra. Kiváló káplán atyák fogták akkoriban össze a keresztény fiatalokat. Úgy érzem, hogy a régi budaörsiek befogadtak bennünket. Tanársegédként a Közgazdasági Egyetem neves Nyelvi Intézetébe kerültem, ahol végigjártam a ranglétrát a professzori státusig. Volt időszak, amikor két helyen is tanszékvezető voltam – Budapesten és Miskolcon. Jelenleg a Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékén oktatok.
Budaörsön több civil szervezetben is hasznosan tevékenykedsz. Melyek ezek?
-1989-ben alapító tagja lettem a Budaörsi Teniszklubnak. A Kolping Család szinte a második otthonunk. Feleségemmel nagyon szívesen élünk ebben a közösségben. Az országos Jakob Bleyer Egyesületben is munkálkodom alelnökként. Jelenleg a budaörsi Stammtisch, azaz a német kulturális egyesület elnöke vagyok. Fontosnak tartom a keresztény értékeket, valamint a magyarországi németek nyelvi és kulturális hagyományait. Kész vagyok mindezért tenni is.
s.k.
