Három sejtbiológus bravúrja

2019-10-08 | Budaörs
Az idei orvosi-élettani Nobel-díj kitüntetettjei - William Kaelin, Gregg Semenza és Peter Ratcliffe - kezdetben nem sejtették, hogy milyen rendkívül fontos eredményeket fognak elérni.

A sejtkutatás területén elért eredményeiért a három tudós – két amerikai és egy brit -, megosztva kapta az idei orvosi-élettani Nobel-díjat október 7-én. Az illetékes bizottság indoklása szerint a három tudós annak felfedezéséért részesül a legrangosabb tudományos elismerésben, hogy sikerült feltárniuk azt, hogy a sejtek miként érzékelik az oxigénszint változását és hogyan alkalmazkodnak hozzá.
Az idei díjjal egy alapfelfedezést, egy nagyon alapvető mechanizmus feltárását díjazták, amely az elmúlt 20-25 év egyik legnagyobb felfedezéseként teljesen átrajzolja a tudományos gondolkodást – mondta a távirati irodának Mandl József akadémikus. Kifejtette: az egész vérkeringés alapfunkciója, hogy táplálékot és oxigént vigyen a sejtekhez, ezért a sejtek alkalmazkodása két dologról szól: egyrészt, hogy a táplálékhiányhoz tudnak-e alkalmazkodni és olyankor mit csinálnak, másrészt hogy az oxigénhiányhoz tudnak-e alkalmazkodni és ezt hogyan teszik.
A most díjazott felfedezés az oxigénhiányhoz való alkalmazkodásról szól, ami a környezethez való alkalmazkodásnak egy alapmechanizmusa. “Ez egy nagyon alapvető kérdés, ami már régóta foglalkoztatta a kutatótársadalmat” – mutatott rá az akadémikus, megjegyezve, hogy ezért sokan kicsit meglepőnek találják, hogy milyen későn jött ez az alapvető felfedezés.
Mint mondta, az oxigén alapvető fontossága közismert mindenki számára, aki élőlényekkel foglalkozik. Abban az esetben, ha egy élőlény optimális hatékonysággal akar energiát nyerni a környezetéből, ahhoz oxigén kell. Oxigén jelenlétében 16-18-szor több energiát képes a sejt kivonni a környezetéből, mint oxigén nélkül. Ha kevés az oxigén, minden átalakul, így például az érképződés is, amely a keringést biztosítja. Ez a mechanizmus azért érdekes, mert nagyon sok nagy morbiditású betegségben – mint például a stroke, a szívinfarktus, a daganatok és a vesebetegségek esetében – hypoxia, azaz oxigénhiányos állapot lép fel – emelte ki az akadémikus.
Azok, akik a Nobel-díjat kapják, felfedezték ezt a szabályozási utat, az élővilág egyik legfontosabb regulációs útvonalát, és így lehetővé tették, hogy a legtöbb betegségnél tudják majd tovább vizsgálni ennek a mechanizmusnak a szerepét és befolyásolhatóságát a kutatók. ” Ez egy elég egyszerű képletnek tűnik, de távolról sem az” – mondta Mandl József, hangsúlyozva, hogy a három tudós felfedezése alapdolog a normál állapot és számos betegség megértésében, és alapdolog az olyan szerek kutatásában, amelyek erre hatással lehetnek.
Jelen pillanatban elsősorban a daganatellenes terápiákban próbálják alkalmazni, például annak vizsgálata során, hogy miért van az, hogy egyes daganatok rezisztensek a kemoterápiára.

(MTI)

Megosztás