Ehhez azonnal hozzátehetjük: de nem minden áron. Sokan annak a kristálytiszta tudatában vesznek kézbe egy tárgyat, hogy arra az új holmira abszolut nincs semmi szüksége, hiszen néhány napja már vett egy ugyanolyat, de ez fehér, és nem fekete, de már néhány nap múlva vagy a szemétben, vagy valamelyik polc mélyén, jobb esetben a szomszéd kisfiú játékai közt landol.
Olyan izgalmi állapot ez, amelyben a józan ész és a realitás szinte mindig a háttérbe szorul, mert csak az a vágy és a lényeg, hogy a kiszemelt tárgyat birtokolni tudjuk. A szenvedély általában lassan hatalmasodik el az embereken. Hiszen azt érezzük, hogy minden rendben van, hiszen csak egy kis „bánatvásárlásról” van szó. Ha viszont a szekrények kezdenek megtelni olyan dolgokkal, amelyekkel már telis tele vannak a polcok, fiókok, szekrénytetejék, de csak azért is hazavisszük a hatodikat vagy a hetediket is megvesszük – akkor már magunk is kell, hogy érezzük: másfajta állapotba kerültünk.
A mögöttes érzelmekről
Ennek a folyamatnak a lényege a csillapíthatatlan kényszer, vagyis egy állandó készenléti állapot a vásárlás örömének előidézésére. A jó érzést a tárgy megszerzése és birtoklása adja, ez azonban nem tart sokáig, mert gyakorta előfordul, hogy azonnal csak bevágjuk a szekrény mélyébe, ahonnan soha többé nem kerül elő. Ennek a betegségnek a hátterében többnyire depressziót, életvezetési nehézségeket, szorongást, a magány elviselhetetlenségét, önértékelési zavarokat és gyakorta testkép-problémákat találunk. Az örömszerzés ilyen formája annyira elhatalmasodhat, hogy az illető súlyosan eladósodik, emberi kapcsolatai megromlanak, és állandó pénzzavarai miatt, csak erre koncentrálva, elhanyagol egyéb területeket az életében. A beteg a környezete előtt mindent rejteget, „örömeit” titokban, szinte intim akcióként takargatja.
Akár csak gyerekkorunkban…
„A nekem nincsenek problémáim, csak szeretek vásárolni” gondolatok súlytalanítják a helyzetet, és sokszor már csak pszichoterápiás kezelés vagy esetenként gyógyszeres támogatás segíthet. A múlt századhoz képest a kényszervásárlásban szenvedők száma magasra nőtt, hiszen a vásárlás megkönnyebbedett. Itt van az online vásárlás lehetősége, a mérhetetlen kínálat és a könnyű elérhetőség, ami sokunkban akarva, akaratlan feltüzelte azt a vágyat, hogy a legtöbb elérhető dolgot magáénak tudja. Még a megfontoltak is elcsábulhatnak, hiszen már annyira más érzelmi jelenség a pénztárcánk elővétele a kasszánál, szemben a bankkártyánk utolsó négy számjegyének a beütésével. Utóbbi esetben ugyanis sokkal kevésbé érezzük a tényleges költést, csak a várakozás izgalmát, meg az örömet, amikor már ott van végre a kezünkben a csomag. Akárcsak gyerekkorunkban a karácsonyi ajándékot, sokan úgy várjuk felnőttként azt a pillanatot, amikor feltéphetjük a ragasztószalagot a dobozunkon.
Az átmeneti enyhülés
Az alacsony önbecsülés az egyik leggyakrabban előforduló vonás a vásárlásfüggő személyiségekkel kapcsolatban végzett tanulmányokban. A vásárlás valóban az önbecsülés javításának is az egyik módja lehet. A túlzott vásárlás gyakran válhat az érzelmekkel való megküzdés mankójává. De az emberek egy idő után gyakorta feleszmélnek, rájönnek, hogy azért vásárolnak dolgokat, hogy jobban érezzék magukat, amikor szomorúak, stresszesek, dühösek, unatkoznak vagy félnek. Az általános érzelmi instabilitásra vagy hangulatingadozásra való hajlam mellett a tanulmányok azt is megállapították, hogy a vásárlásfüggőknek, akik gyakran szenvednek szorongástól és depressziótól, valóban hozhat átmeneti enyhülést a mértéktelen költekezés.
Detoxok beiktatása
A vásárláskényszerben szenvedő embernek gyakran egész napját kitölti a fantáziálás arról, mit és hol és mennyit fog megvenni. Ez olyan kellemes izgalom, ami valójában abban segít, hogy ne kelljen élete valóságával foglalkozni. De vannak, akik időnként „shopping detoxot” tartanak és próbálják tudatosan befékezni magukat, mielőtt folyamatossá válna a túlköltekezés és a az örömszerzésnek ez a faramuci módja. Az ilyen detoxok beiktatása okos dolog, arra utal, hogy az illetők ráláttak saját érzelmi működésükre, de nem voltak képesek alacsonyabb szinten tartani, ezért megpróbálták teljesen leállítani. Sajnos legtöbbször csak egy kis időre sikerül Ha most felrémlik előttünk az az alkoholbeteg, aki azt mondja – a pszichoterápiás osztályok klasszikus mondataként –, hogy „megcsinálom, hogy fél évig vagy akár egy évig nem iszom”, akkor nem tévedünk. A vásárlás is örömforrás, és ez el tud annyira hatalmasodni, hogy túlszalad minden realitáson, és kényszerbetegséggé válva már inkább megkeseríti, semmint örömökhöz juttatja az illetőt.
Mint oly sok pszichés zavarnál látjuk, ennek a betegségnek is van ellenszere. Érdemes szakemberhez fordulni és segítséget kérni, ha valaki azt érzi, hogy a kontroll kicsúszott a kezéből, és az élete már tényleg csak arról szól, hol és mit lehetne megvásárolni, hogy egy kicsit jobbá váljon körülötte a világ…
R. V.
