A nagyon alapos, szép képekkel illusztrált cikkből idézünk néhány részletet. A teljes angol nyelvű anyag ITT olvasható.
„A füves pálya most a kis repülőgépek zajától hangos, hobbi-pilóták, magángépek és helikopterek emelkednek a magasba innen nap mint nap.
Ma a lágy reggeli fények, áthatolva az üvegezett tetőn, geometrikus árnyékokat vetnek a belső térre, amely majdnem változatlan maradt az elmúlt 90 évben. A tiszta vonalak, a kör alakú főcsarnok, az ívelt korlátok és az intuitív térbeosztás (a járdaszegély melletti útlevél-ellenőrzővel és az esőtől védett gépkocsikiszállóval) a korszakra jellemző modernista funkcionális kialakítást tükrözik, és bepillantást engednek a repülőtér elragadó múltjába.
…valaha Budaörsön volt Európa legnagyobb hangára. Amint megnőtt a kereslet a légi közlekedés iránt, Budaörsön hiányzott a hely, hogy az idők szavát kövesse.
Miközben a repülőtér nem kínál a hagyományos értelemben vett nemzetközi repüléseket, még mindig fogadja az EU schengeni határán belülről érkező, főként hobbi-pilótákat és magángépeket. ”
Nagy örömünkre, a Goldtimer Alapítvány és a veterángépek említése sem maradt ki a cikkből:
„A non-profit módon működő Goldtimer Alapítvány kötelezte el magát arra, hogy repülési kondícióban tartja a régi gépeket, fenntartja a történelmi örökséget. Többek között a szovjet eredetű Li-2-es utasszállító gép pihen itt és vár a következő felszállásra. 1949-ben Taskentben gyártották, ugyanezen évben szállították Magyarországra, hadi és személyi célokra.”
Molnár Eszter, aki a repülőtér üzemeltetéséért felelős, így nyilatkozott a CNN újságírójának:
„Minden nap mintha a történelembe lépnénk be. Igen, az épület kicsit rosszabbul néz ki – védettséget élvez és a restauráláshoz szakemberekre van szükség. De itt mindenki szenvedélyesen szereti a repülést és mélyen elkötelezett a repülőtér iránt. Fontos biztosítani, hogy a repülőtér életben maradjon, és mi csak azt szeretnénk látni, hogy megőrzik és használják, nem pedig hagyják tönkremenni.”
Mi, budaörsiek is, ezt szeretnénk.
SzK
