A keresztény egyházak tanítása szerint nagypénteken Jézust a római helytartó, Pilátus elé kísérték és felségsértéssel vádolták. Pilátus végül a zsidó főpapok és a tömeg nyomására kereszthalálra ítélte: ez volt a legsúlyosabb büntetés akkoriban. Jézust a nép kigúnyolta, megverte. Pilátus látta, hogy a népharaggal már tehetetlen, és ekkor mosta meg kezét a nép előtt, és azt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az igaznak vérontásában. A ti dolgotok.” Pilátus kiszolgáltatta Jézust a népnek, akik keresztre feszítették. A keresztúton egy nehéz fakeresztet cipeltetettek vele, a gúnyolódó tömegen át a Golgotáig (Koponyák helye), ahol megfeszítették. Csuklójánál és lábánál fogva a keresztre szegezték, ahol aznap este meghalt. Utolsó mondata ez volt: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” Majd fejét lehajtva, kilehelte lelkét.
Reviczky Gyula: Jézus Pilátus előtt
Állok merengve, hosszan, áhítattal:
Ez ő! Ilyen volt! Így képzeltem én;
Álmomban éjjel, elmélkedve nappal
Kerestem arczát; végre föl lelém.
Mit a halandó gyönge ismerettel,
Töprengve, könyvekből meg nem tanul:
Az a te nagy lelkedbe rejtezett el,
Lángelméd érzi öntudatlanul.
Ez ő! Ilyen volt! Így képzeltem én;
Álmomban éjjel, elmélkedve nappal
Kerestem arczát; végre föl lelém.
Mit a halandó gyönge ismerettel,
Töprengve, könyvekből meg nem tanul:
Az a te nagy lelkedbe rejtezett el,
Lángelméd érzi öntudatlanul.
Az örök eszmét sejtem itt, e vásznon,
S világrendünk hány bús kérdőjelét!
A két kezet, mely áld, kötözve látom,
Hallom a csőcselek «feszítsd meg»-ét.
És hallom azt is, százszor hangosabban,
De nem a trón, a vádlott hirdeti,
Hogy a mi nem veszendő, halhatatlan:
Halandó ember meg nem ölheti!
S világrendünk hány bús kérdőjelét!
A két kezet, mely áld, kötözve látom,
Hallom a csőcselek «feszítsd meg»-ét.
És hallom azt is, százszor hangosabban,
De nem a trón, a vádlott hirdeti,
Hogy a mi nem veszendő, halhatatlan:
Halandó ember meg nem ölheti!
Nincs a ki védje, nincsen pártfogója,
Vérét szomjazzák a zsidó papok.
Jósképpel áll; azt olvasom le róla:
«Feszítsetek föl! Én meg nem halok!»
Nézzétek őt! Két keze megkötözve.
A nép üvölt: «Feszítsd, feszítsd meg őt!»
Megszánja asszony, mégsem ő a gyönge.
Leborulok ily óriás előtt.
Vérét szomjazzák a zsidó papok.
Jósképpel áll; azt olvasom le róla:
«Feszítsetek föl! Én meg nem halok!»
Nézzétek őt! Két keze megkötözve.
A nép üvölt: «Feszítsd, feszítsd meg őt!»
Megszánja asszony, mégsem ő a gyönge.
Leborulok ily óriás előtt.
Oly szelíd, alázatos, lemondó, –
Ő az erény, igazság mártira.
S oly büszke, hajthatatlan, égbe rontó:
Ez ő! a Messiás, isten fia!
Pilátus tétovázik… Nincs segítség!
Látom, hogy el fogják veszíteni.
De érzem: kikel sírjábul ismét…
Meghal, mert ember; él, mert isteni.
Ő az erény, igazság mártira.
S oly büszke, hajthatatlan, égbe rontó:
Ez ő! a Messiás, isten fia!
Pilátus tétovázik… Nincs segítség!
Látom, hogy el fogják veszíteni.
De érzem: kikel sírjábul ismét…
Meghal, mert ember; él, mert isteni.
Közzétette:Major Edit
