Állandó mozgást diktáló életmódunk, a körülöttünk lévő folyamatos élelmiszer-gazdagság elszakított minket attól, hogy időnk, kedvünk és kitartásunk legyen magunk „megtermelni”, ami az asztalunkra kerül. Most, amikor kénytelenek vagyunk megállni és egy helyben maradni, miért ne kezdhetnénk kertészkedni? A nap süt, éled a természet, otthon vagyunk, időnk is több van. Gazdálkodni egy aprócska kertben, teraszon, erkélyen, napsütötte ablakpárkányon is lehet, egészen kis területet is kertté varázsolhatunk néhány nagyméretű cserép, dézsa vagy virágláda segítségével.
A középkori szerzetesi hagyományban fontos volt, hogy mindez megjelenjen a monostor épületegységében. Ezért volt a monostornak egy belső zárt kertje, a hortus conclusus, a kerengő által körülhatárolt kert, melynek közepén egy kereszt, kút vagy fa, egy Krisztus-szimbólum állt. De a monostor kertjének konkrét haszna is volt. A középkori szerzetesi közösségek igyekeztek önellátásra berendezkedni. Szent Benedek azt kérte, lehetőség szerint a falakon belül legyen meg minden, amire a szerzeteseknek szüksége van. Ezt ma már nehéz megvalósítani, de a közösségek sokfelé zöldséges- és gyógynövénykerteket művelnek; ez utóbbi ugyancsak nagy múltra tekint vissza. Hiszen régen nem létezett állami egészségügyi ellátás, és a monostorok vendégháza kórházként befogadta a betegeket, a szerzetesek pedig felhasználták a gyógynövények ismeretét a gyógyításban.
A kertészkedés nemcsak értelmes, hasznos tevékenység, de sok örömet is hozhat hétköznapjainkba. Segít meglátni a Teremtő csodáit is: ahogyan egy kicsi magból kifejlődik az élet, növekszik és termést hoz. Munkánk révén pedig gazdagabbá válik asztalunk, megszépül a környezetünk. Lehet ez az első kísérlet, melynek során ráérezhetünk a kertgondozás ízére, tapasztalatokat gyűjthetünk, és jövőre bátrabban merészkedhetünk nehezebb terepre is – biztat Feczkóné Kárpáti Borbála kertészmérnök.
Kezdőként mindenképp az egyszerűen kezelhető fajták nevelésével próbálkozzunk, de gondoljunk arra is, mit szeretünk, hiszen így nagyobb a motivációnk, hogy kitartóan gondozzuk a növényt. Legnagyobb sikerrel a dughagyma kecsegtet. Kiskertbe, sorokba ültessük, 3-5 centiméter mélyre, de cserépben, balkonládában is nevelhető. Cserépbe vethető magról a metélőhagyma (snidling) is. Évelő növény, tarthatjuk később is cserépben, de ősszel ki is ültethető.
Szépen díszlenek cserépben a fűszerek is, például a bazsalikom, a kakukkfű, a borsikafű, a petrezselyem. Legalább 30 centiméter mély edény kell a lestyánhoz, de ki is ültethető a kert szélébe, s ezután mindig lesz, ami a húslevest megízesítse. A tárkony szintén jól telel minálunk, nem igényel sok gondozást.
Májustól megjelennek a piacokon a paradicsom- és paprikapalánták is. Vannak kifejezetten balkonra való fajták, de választhatunk folytonnövő paradicsomot is, amit egy karó segítségével szinte „fává” lehet nevelni. Ezeknél figyeljünk arra, hogy a levelek hónaljából fejlődő hajtásokat kitördeljük, csak a vezért hagyva meg, különben nagyon elbokrosodik, és a termés megérlelése helyett a növekedés emészti fel a növény erejét. A paprika kicsit melegigényesebb a paradicsomnál is, erre az ültetéskor gondolni kell. Egész évben termeszthetünk salátát, tavasszal fejes salátát, majd tépő-, jég- vagy madársalátát, valamint a csípős ízű rukkolát.
Kis helyigényű a „zsákbakrumpli”: egy zsák aljára 20-30 centiméter vastagon földet teszünk, arra 3-4 szem burgonyát, majd 15 centiméter vastagon betakarjuk földdel. Ahogy nő a krumplinövény, folyamatosan töltögetjük földdel addig, hogy a levele éppen kilátszódjon. A zsákban fejlődik ki a „termés”. (Ez a termelési mód még egy gyakorló kertbarát számára is óriási ötlet!)
Kiskertben érdemes borsót vetni. Elég rövid a tenyészideje, nyáron már szedhetjük is a termést. Ugyancsak kertbe ültethető a zöldbab, egy nyár alatt több hullámban fogyaszthatjuk. Kerítés, erkélyrács mellett pedig érdemes futóbabbal próbálkozni. Lassan, ahogy melegszik az idő, cukkinit is vethetünk. Nagy hely és tápanyagdús föld kell hozzá, de egész nyáron bőségesen terem.
Kellemes és eredményes kertészkedést!
s.k.
Forrás: Magyar Kurír
