Kora reggeli indulás után megérkeztünk Bábolnára. Az eső szerencsére elkerült minket,de bizony fáztunk, amikor kiléptünk a buszból . Elindultunk a Ménesbirtok felé. A település szép gondozott házakkal, rendben tartott parkokkal várja az ide látogatókat.
A Ménesudvar impozáns épületegyüttes ölelésében várja a látogatókat, melynek központi eleme az 1700-as évek legelején épült kastély. Egy 1756-os térkép tanúbizonysága szerint a kastély a település egyik legrégibb ma is álló épülete, a vastag falak közt a hangulatos folyosókon megelevenedik a történelem.
A kastély metszett üvegablakokkal díszített bejáratán az udvarba lépve egyből szembetűnik egy felnyergelt ló szobra, amely a „Leghűségesebb bajtársnak”, azaz annak a lónak állít emléket, amelyik az 1809-es győri csatából lovasa nélkül tért haza, így adva hírül a csatavesztést. S mivel ifj. Vastagh György munkája az ideális Shagya lovat testesíti meg, feliratával egyúttal a „bábolnai arab”-nak nevezett lófajta előtt is tiszteleg.
A csoport egy – a ménesbirtok történetével és jelenével – rendkívül tájékozott kedves fiatalember vezetésével ismerkedhetett meg a ménesbirtok történetével.
Talán csak néhány kivételes ménes van világszerte, mely közel két évszázada hűséggel, szakértelemmel és a nemes tradíciók értékeivel ápolja, műveli és fejleszti az arab ló tenyésztését. Bábolna puszta neve egy 1268-as oklevélben bukkan fel először. Az Alföldről Bécsbe hajtott híres magyar szürke marhát a hosszú út után itt válogatták át utoljára, illetve pihentették, avagy hajtották tovább Regensburg-ig vagy adták el a komáromi és győri mészárosoknak. Ma is őrzi ennek emlékét Bábolna főutcája: a Mészáros út.
Később a Szapáry grófok tulajdonába került a birtok, majd 1789-ben II. József a mezőhegyesi ménes vezetőjének – Csekonics Józsefnek – a javaslatára megvásárolta újabb ménesintézet alapítása céljából. A magyar lótenyésztésnek elkötelezett és jó kapcsolatokkal rendelkező vértes kapitány jó szemmel választotta ki a területe és alapította meg a katonai ménesbirtokot, amely egyben a katonai futárok megállóhelye is volt. A napóleoni hadak győri csata (1809) után felégették a gazdaságot, amely 1810-1820 között újjáépült. 1836-ban került Bábolnára Szíriából a híres Shagya mén, amelynek leszármazottait sok országban igen nagy becsben tartják ma is.
Bábolna parancsnokai közül Fadlallah el Hedad Mihály története a legkülönösebb, akit lószeretete 1857-ben hozott a távoli Szíriából Bábolnára, ahol új hazára lelt és később a ménes parancsnoka lett. A ménes egyik későbbi parancsnoka Pettkó-Szandtner Tibor, aki a modern fogathajtás megalapozója, majd a II. Világháború után az egyiptomi királyi ménes vezetője is volt.
A mintegy 268 lóból álló arab ménes alapját 19 tenyészmén és 51 tenyészkanca alkotja. Az arab telivér tenyésztésében kiemelkedő értéket jelentenek a tiszta vérű egyiptomi arab telivérek. A Shagya fajtát az elegancia, harmonikus mozgás, a rendkívüli jó szándék és tanulási képességek mellet a nagy munkabírás és az ideális méretek jellemzik. A Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. dióspusztai ménesében közel négy évtizede folyik az angol telivér lovak tenyésztése. A bábolnai versenylovak nem csak Magyarországon, de az európai pályákon is kiváló eredményekkel öregbítették hírnevüket.
Az eredetileg földszintes kúriát az 1809-es győri csatavesztés után Bábolnára érkező napóleoni csapatok felgyújtották, így bosszulták meg, hogy a birtokról egy lovat sem tudtak zsákmányolni, mivel ezeket korábban a Bakonyba menekítették.
Mint azt megtudtuk, az épületegyüttes az 1810-es években végrehajtott felújítások után nyerte el mai formáját. A jelenleg is irodaként használt kastélyépület jobb szárnya a törzsmén istállóval folytatódik, itt láthatóak a ménes büszkeségei, a nemes arab telivér és Shagya-arab fajták legszebb egyedei. Az istálló a Hősök Kapujával, majd az 1980-as években kancaistállóból kialakított, állófogadások rendezésére is alkalmas fogadóteremmel rendelkező Kamarateremmel folytatódik.
A virágokkal és szökőkúttal díszített csodálatos udvart körülölelő épületegyüttes bal oldalán találhatjuk a hátas és fogatos lovak istállóját, valamint a fedeztetőt.
A Ménesudvarban három szoborportré is emlékeztet Bábolna nagynevű ménesparancsnokaira. Jobb oldalt a ménest megalapító Csekonics József, kissé távolabb az utolsó előtti ménesparancsnok, Pettkó-Szandtner Tibor mellszobrát találjuk. Szemben velük, a szír származású kiváló ménesparancsnok, Fadlallah el Hedad Mihály mellszobrát, valamint kedvenc lova, O’Bajan emléktábláját helyezték el az öreg akác árnyékában.
Nagyon érdekes,látványos a Ménesbirtok főépületében a vadászati kiállítás.Erről beszéljenek a fotók:
A park ékessége az 1710-ben ültetett öreg akácfa, mely Közép-Európa legöregebb akácfája. Az acél tartók által erősített fa-matuzsálem mellmagassági átmérője 203 cm, kerülete 1275 cm. Mellette márványtábla és kopjafa tiszteleg kora előtt.
Istállók:
A Ménesudvar két oldalát a kanca- és ménistállók szegélyezik. Az 1809-es francia támadás után a reformkorszak itt is az újjáépítés és rendezés nagy korszaka volt, melyben a ménesközpont épületcsoportja 1860-ra kialakításában és struktúrájában elérte teljességét.
Különösen a ménistálló figyelemre méltó, hiszen itt tágas bokszokban nyertek elhelyezést a pompás arab telivér és Shagya-arab lovak. Az etetők vörös mészkőből készültek, luxus igényt kielégítők. Joggal írták a régi szaklapok szerkesztői azt, hogy Kisbérhez hasonlóan Bábolnán élnek a lóarisztokraták.
Lovarda:
Az udvar látképét meghatározza a fedeles lovarda, mely a ménes bélyegzőjével díszített üvegablakaival, művészi ácsmunkával kivitelezett tetőszerkezetével, kovácsoltvas csillárjaival és falikarjaival ejti ámulatba a látogatót.
Az épület hangulatához illeszkedő kialakítású dobogóról jól látni a 15 m széles és 44 m hosszú lovaglóporondot, ami a napi munka mellett lovasbemutatók helyszíneként is szolgál. Lovak számára ez a kiképzés helyszíne is, itt szerzik meg azt a tudást, amely az ember odaadó társává teszi őket. De nem csak lovak tanulnak a vastag falak között, lovasok százai sajátították el a lovaglás művészetének fortélyait, melyről bemutatók és versenyek alkalmával rendre tanúbizonyságot is tesznek.
Az ország egyik legrégibb lovardája azonban nem csupán a lókedvelők számára tartogat lehetőségeket, kialakítása és helyzete révén akár nagy létszámú rendezvények vagy kulturális események színhelyének is ideális.
A látogatás után egy közeli étteremben elköltött ebéd után úgy határoztunk,hogy inkább Komáromba megyünk a Brigetió Gyógyfürdőbe,ami nem okozott csalódást. A szeles és néha felhős de mégis csak napos idő megengedte hogy a külső medencéket is kipróbáljuk. Ezen a napon tehát nemcsak a szellemnek hanem a testnek, a fájó ízületeknek a gyógyítására is időt szenteltünk.
Major Edit
