Milyen a viszonya a múló idővel? Egy korábbi beszélgetésünkkor azt mondta: „Amíg jártányi ereje van az embernek és képes az új dolgokat befogadni, ki kell használni, élni kell.”
Most is ezt vallom, de őszintén megmondom: engem azért már piszkál a dolog. Hol kicsit, hol nagyon. De amikor már depresszióba kezdenék esni, azonnal leintem magam, hogy nem kell itt a jövőre, az elkövetkező tizenöt-húsz évre gondolni, elég csak a holnapra. Arra kell készen állni. Rövid határidőket kell szabni, és a legközelebbi feladatokat a lehető legjobban megoldani. Remélem, hogy ezt a színházi munkaadóim is követni fogják, és amíg jó erőben vagyok, addig ellátnak szép feladatokkal… Örülök, mert ezekben a napokban is forgatok. A nagy költségvetésű Most vagy soha! című Petőfi-filmben kaptam elég nagy szerepet. Lederer Ignácot játszom, Magyarország császári és királyi főparancsnokságnak vezetőjét.
Minden idők eddigi legdrágább magyar produkciója lesz ez a film. Legalább jól megfizetik?
Annyit mondhatok, hogy elegánsan kezelik a dolgot és hogy nagyon jók a körülmények. Két tehetséges fiatalember irányítása alatt dolgozom. Lóth Balázs a film rendezője, Dobos Tamás az operatőre, aki nyugodt és tüneményes ember. A képei, a színei, a variációi, mind fantasztikusak. Bármit kérdezek tőle munka közben, azonnal válaszol rá. Remek hangulatban dolgozunk. Tegnap épp egy nagyon nehéz jelenet volt soron és a negyvenfokos melegben, a Fóton felépített hatalmas díszletben forgattunk. Háromszázötven statiszta, lovak, szekerek… A nehéz külső körülmények ellenére kiválóan sikerült a jelenet: találkozott Petőfivel az általam megformált Lederer Ignác, Metternich kancellár jobbkeze.
Színészileg mire ad lehetőséget ez a szerep?
Van mit játszani, hiszen a tábornok kulcsfigurája az 1848. március 15-i eseményeknek. Érdemben mindenben ő dönt. A tilalmaknak, fenyítéseknek ő szab határt. Tőle függ, hogy lőnek-e, történhetnek-e halálesetek. Körül van véve osztrák tisztekkel és szeretné vér nélkül megúszni az eseményeket. Nem szereti a ribilliót. Ezt hangoztatja is több jelenetben. Csendben, fű alatt szeretne intézkedni, hogy Európa ne tudja meg, milyen zavargások vannak Pesten. De hát nem sikerül neki ezt így megoldani.
Úgy állhat a kamera előtt, mint egy 19. századi osztrák portréfestő megelevenedett alkotása.
Spanyolországban készültek a jelmezek, sőt még a katonai kitüntetések is. Minden korhű ebben a filmben. Lederer Ignác a pályája végén járó tábornok, aki teljes mértékben élvezi Bécs bizalmát. Rosszkor jön neki ez a március 15-i lázadás. Előtte való nap Bécsben is lázongtak a fiatalok, ez is megnehezíti a dolgát. Rendkívül súlyos helyzetben kell helytállnia és izgul, hogyan fog elszámolni Bécsben, mi lesz, ha forradalomba csap át a lázadás.
Egyetlen nap története a film, reggeltől estig vagyunk az események szemtanúi. Látjuk, ahogy a tábornok a fiatalokkal tárgyal, ahogy megbíz egy magyar titkos rendőrt, aki beépül a fiatalok közé, eljátssza, hogy közéjük tartozik, közben sorozatban adja le a jelentéseit. De minden hiába, összejön a nagy múzeumkerti gyülekezet és Lenderer is kinyomatja a 12 pontot. Ha nem is üti meg a guta a tábornokot, rendkívüli módon megviselik az események.
Jó szerep. Meg lehet mutatni benne, ahogy Lenderer az erő helyzetében jelenik meg először. Ő mindenki fölött áll, neki nem parancsol senki, még a helytartó tanács sem. Majd látjuk, hogyan kezd mégis meginogni. A film végére teljesen összeomlik, képtelen megoldani a helyzetet.
A vígszínházi öt évtizede alatt a drámairodalom izgalmas szerepeit ölthette magára, jeles rendezőkkel dolgozhatott klasszikus és kortárs szerzők darabjaiban. Az évszámok tanúsága szerint azonban a Vígszínházzal öt évvel korábban kötött „házasságot”, mint a feleségével. Féltékenység szóba sem jött soha a részéről?
Mari varázslatos volt már a kapcsolatunk elején, amikor én már napi ötven-hatvan levelet kaptam. A Magyar Televízió aranykorában lehettem fiatal, vezető színész. Dúskáltam a feladatokban, a film- és a színpadi szerepekben. De Marinak is volt már akkor komoly szakmai múltja. A filmgyárban dolgozott. Eleinte sminkesként, majd scriptesként (aki az operatőr mellett térképezi fel az egész produkciót, pontosan lejegyezve minden képi beállítást). Nagyon fontos tagja volt a stábnak. Első filmemnek, a Böszörményi Géza- Gyarmathy Lívia rendezőpárossal forgatott Madárkák-nak ő volt a scriptese.
Házasságunk előtt két évvel ismertem meg őt, amikor még mindketten foglaltak voltunk. Én még éltem a szabad, aranyifjú életemet. Aztán egy este összefutottunk a Fészek Klubban. Jaj, mondtam, de rég láttalak, milyen csinos vagy, és meghívtam őt az akkor nagy sikerrel futó Harmincéves vagyok című előadásunkra. Eljött, megnézte, utána elmentünk a Halászbástya étterembe vacsorázni. Akkor már mindketten szabadok voltunk, és azóta is együtt vagyunk. A házasságkötésre 1976 karácsonyán került sor, délidőben. Előtte minden este játszottam. Karácsonykor viszont nem volt előadás, ezért kénytelenek voltunk Jézus születésnapjának ünnepére tenni ezt az eseményt. De akkor már részben nála laktam.
Mari soha nem volt féltékeny. Sem a Vígszínházra, sem a rajongóimra. Legalábbis nem éreztette velem. Sok más kiváló tulajdonsága mellett ezt is nagyra értékelem benne. Mert valljuk be őszintén, a féltékenység elég rossz állapot. Nem akarom magamat dicsérni, de igyekeztem mindig úgy viselkedni, hogy ne is adjak neki alkalmat a felesleges idegeskedésre.
Nem volt megerőltető olykor ez a nagy igyekezet?
Nem. Tényleg nem. Szépen, természetesen alakult a kapcsolatunk. Mindkettőnknek van humorérzéke, így a vitákat, amelyek a legjobb helyeken is előfordulnak, mindig nevetéssel zárjuk le. Könnyen túl tudunk lépni rajtuk. Ez nagyon fontos.
Lehet, hogy nem mindenki tudja, de nem hallgathatjuk el, hogy verseket is ír. Legfrissebb, kilencedik verseskötetének a Kikötő címet adta. Az elmúlt ötven év azt is igazolja: a Vígszínház is egy kikötő az életében. Most megjelent verseinek a többsége a pandémia idején született. Mindaz, ami most történik a világban, sőt a közvetlen közelünkben, miképpen hat költői énjére?
Nagyon nehéz naponta szembesülni a hírekkel, a gazdasági nehézségekkel. Ez engem is mélyen megérint. A háború a szomszédunkban zajlik. Bízom abban, hogy minél előbb vége lesz ennek a szörnyűségnek. Ez a háború a végzet felé vezet. Szeretném, ha az okosabb, józanabb emberek ezt megakadályoznák. Hogy miért adtam a friss kötetemnek a Kikötő címet? Mert a kikötő egy rendkívül izgalmas hely. Ott tenger van, rengetegféle ember megfordul, hajók jönnek-mennek, személy- és kereskedelmi forgalom.
Ez a Kikötő című vers a legstabilabb költemény a kötetben, és kötődik Várkonyi Zoltánhoz, egykori vígszínházi igazgatómhoz is. Nagyon régi történet, amelyet most felidézek. Korábban mentem be az esti előadásra, akkor már a színésztársalgóban öt-hat kolléga vette őt körül, és láttam, hogy felszabadultan sztorizik. Odasomfordáltam, belehallgattam… Az álmát mesélte. Egy holdbéli tájról beszélt, egy ottani állomásról vagy kikötőről, ahol űrlények és emberek találkoznak. Nagyon szuggesztíven adta elő, fantasztikus képességgel. Teljesen lenyűgözött a történettel. Így született meg a vers, és próbáltam felidézni az általa megfogalmazott képeket.
Nemrég jött meg Andalúziából, ahová minden nyáron visszajár. Most volt ott tizedszer. Mi az, ami újra és újra visszacsalogatja?
A mediterrán életérzés. Az ottaniak életvitele, életfelfogása. A sok napfény, a tenger gyümölcsei. Nem lehet véletlen, hogy a mediterrán égöv alatt élnek a legtovább az emberek. Szeretik az életet. Sok mosolyt látok az ottani arcokon. Sziesztát tartanak délután. Éjjel kettőkor még babakocsikkal sétálnak a kikötőben. Rendkívül pezsdítő, kreatív élet, amit ott látok. Tulajdonképpen feltöltődni járok hozzájuk. Nyaranta tíz-tizenkét napot töltünk a feleségemmel Malagától hatvan kilométernyire, Marbellában. Az idén Gibraltárban is jártunk, az is csodálatos hely. Tele vagyok élményekkel!
Még valami arról, hogy mit tart a legfontosabbnak az életében?
A hitet. A mély, megalapozott hitet, amely munka közben is segít. Hívő családba születtem. Meggyőződéssel állítom: a színpadon is érzem azt a szellemi segítséget, amely fentről érkezik.
R. V.
Forrás: internet
