Minden háznak megvan a maga sorsa

2021-02-12 | Budaörs
Kövessük nyomon a budaörsi Stefánia utca 4-es számú ház sorsát. Valamivel több, mint 100 évet foglal magában a története.

Mint már írtunk róla, a házat Schäffer Éva elmondása alapján Albecker Benedek építtette, 1902-körül. Később átadta az ingatlant rokonainak – Albecker Jánosnak és feleségének, Éva nagyszüleinek.

-Azután nagyapám szépítette, csinosította az épületet. – így emlékezett Éva, a család elmondása alapján. Édesanyja, később testvérei és ő maga is ott született.

Miután dr. Schäffer Mihály 1926-ban megkezdte gyógyító munkáját az akkor tízezer lakosú nagyközségben, Budaörsön, hamarosan feleségül vette Albecker Máriát, és abban a házban nyitotta meg a praxisát.

(Fotó: Schäffer Éva)

-Budaörsön az utcára néző lakásunk mellett volt egy külön szárny. Ott rendezte be apám a rendelőjét, ahol a betegeket fogadta. Egy szoba állt rendelkezésre a házi segítőink számára.

A család a front elől Németországba menekült.

A ház továbbra is orvosi lakás maradt. Sokan emlékeznek még Sólyom doktorra. Ő lakott ott 1951-től haláláig. Az utcafronton a jobb oldali utolsó ablakon a mai napig is van egy kisebb ablakocska. Ott lehetett bekopogni a gyógyszerért, vagy éjjel a segítségért. Hesz Ferencné mesélte, hogy a néhány hónapos kislánya nagyon beteg lett, éjszaka rohant az orvoshoz, verte az ablakot. Sólyom doktor a vizsgálat után rögtön mentőt hívott.

Két éve új tulajdonosa lett az ingatlannak.

Papp László villamosmérnök, vállalkozó, a Neuronelektród Kft. tulajdonos-ügyvezetője tájékoztatott a fejleményekről.

-A gyártási igazgató kollégám, egyben rokonom – a húgom lányának férje – fedezte fel internetes hirdetésben és szólt ,hogy ez a ház megfelelő lenne nekünk, mármint a cégünknek. Közlekedési szempontból nagyon jó helyen van, a dolgozók könnyen megközelíthetik. Szinte valamennyi munkatársam családtag. Mi agyelektródokat készítünk az orvosi kutatás számára. Elképzelésem a jövőre az, hogy tovább folytatom az agyelektródok fejlesztését és a kollégáim ezeket elkészítik, “gyártják” és ezzel az agykutatás a világban előbbre tud lépni. Azért terveztünk egy 730 m2 -es épületet, mert ebben a humán gyártás tiszta tere is perspektivikusan benne lesz. Teret kap a fejlesztés, a gyártás, az adminisztráció , a háttérmechanikai műhely, és nem utolsósorban legyen a dolgozóknak szép környezete.

Hamarosan kiderült, hogy az eredeti épületnek még az alapjait sem tudják használni. Ezért megkapták a bontási engedélyt, és egy korszerű épületet terveztek.

Ilyen most.

Ilyen lesz.

A bontás során találtak két fecskefészket. Meg kellett várni az őszt, mire a madárkák kirepülnek. Még a nyár folyamán arra járt dr. Vándor András, a Budaörsi Városvédő Egyesület elnöke és felfedezte, hogy a félig-meddig leomlott vakolat alatt két freskó rejtőzik. Ezután a Polgármesteri Hivatal helyi védelem alá helyezte az épületrészt. Újratervezés következett. Mindez az építtetőnek sok millió többletkiadást jelent.

Itt álljunk meg egy szóra!

Jómagam, mint állatvédő és amatőr helytörténész (talán nevezhetem magamat annak) végtelenül tisztelem Papp Lászlót , emberséges hozzáállásáért, türelméért, megértéséért.

Kevés ilyen embert ismerek.

s.k.

Megosztás