Budaörsön nagyon jó élni a gyerekes családoknak is. Itt csaknem minden bölcsődés korú kisgyereknek jut hely a bölcsődékben, a nagyobbaknak a jól felszerelt óvodákban, és vannak kiváló általános- és középiskolák is a városban.
Mégis, mi az, ami szűkös számunkra, mi az, ami hiányzik, vagy ami megérett a modernizálásra, bővítésre a mi városunkban? Ahogy én látom, talán még félig- meddig sem sikerült az a nagyszabású terv, hogy a városnak legyen egy olyan másik kivezető útja, ami megosztja a főútra nehezedő mérhetetlen terhelést.
Színház és könyvtár
Lett a városnak néhány évvel ezelőtt saját színháza. Ez óriási és bátor lépés volt a helyi kulturális élet tekintetében, ám ezt csak úgy lehetett megoldani, hogy a Művelődési Házat, ami bizony már önmagában is megérett volna egy korszerűbb, modernebb és tágasabb új épületre, kénytelen-kelletlen meg kellett osztani a színházzal. Mindenki arra számított, hogy ez csak egy ideiglenes megoldás lehet. Nem így történt… Az, hogy ez a jelenlegi állapot egyik intézménynek sem megfelelő, abban bizonyára sokan egyetértenek velem.
Aki vagy ide, vagy oda rendszeresen bejáratos, nem lehet igazán elégedett ezzel a helyzettel. Budaörsi lakosként én szégyellem a 21. században színháznak nevezni a Művház színpadát, a nézőterét és technikáját. Nem az előadásokról beszélek, csak a körülményekről. Nehéz lehet ilyen körülmények között művelődési házat működtetni. És még azt is hozzáteszem: egyetlen mozi sem működik ebben a csaknem harmincezer lakosú városban. Egyetlen bevásárlóközpontot építő és működtető multinak sem jutott eszébe, hogy úgy építse fel a maga kolosszusát, hogy valamelyikben a kultúrának is szorítson helyet. Legalább egy várost megillető modern mozinak valót…
És itt van a könyvtár, a maga hatalmas könyv- és folyóiratkészletével és rengeteg olvasójával. A kínálat minden igényt kielégít, de… A könyvtárépület nehezen megközelíthető, de ez szerintem csak egy a bajok közül. Nagyobb baj, hogy ma is abban a régi, nem könyvtárnak való sötét kocsmaépületben működik, amit már régen kinőttünk. A könyvtárosokat még nem hallottam panaszkodni, de miután minden budaörsi tudja, hogy ez a leggazdagabb város a környéken (még ma is, a járvány idején), bizony felemlegetik egymás közt, hogy megérdemelnénk egy modern könyvtárat. Olyat, ami tágas, ahol van levegő, ahol jól érezhetik magukat a betérők, ahova olvasókat lehetne nem csak a könyvekért becsalogatni, hanem leültetni őket és helyet teremteni számukra, hogy beszélgethessenek egymással, ahol előadásokat, zenei eseményeket is lehetne lebonyolítani. Nézzen be bárki, aki még nem ismeri a könyvtárat, hogy milyen elképesztően kicsi és barátságtalan az a tér, ami ebben az épületben hasznosítható. Fogalmam sincs, hogy vajon milyen zsúfoltság lehet a raktárban… Nincs mozgástér az épületben, a könyvtárosok egész nap a pult mögött, jobbára villanyfényben fogadják a betérőket. Mintha ők nem az olvasás kultúrájának a letéteményesei, hanem egy kis szatócsbolt eladói lennének…
Ugyanakkor évtizedek óta üresen áll egy védett épület városunkban a Templom téren, ami valamikor iskolaként működött. Töménytelen pénzt fektetett már bele a város csak abba, hogy felmérjék a lehetőségeket: mit is lehetne ezzel az épülettel és az alatta lévő, két egymás feletti óriási pincével kezdeni. Tervek születtek, megoldás nincs. Pénz, korábban, talán juthatott volna rá… Néhány éve kívülről kifestették, most ez a mi kis Patyomkin falunk. Az épület egyik részét sikerült néhány éve kulturális célokra hasznosítani, ez a hátsó épületrész ez évben komoly felújításon esett át, az ottani nagyterem sok embert befogad. De ez azért mégsem pótolja mindazt, ami kulturális területen hiányzik a városban.
Legalább lélekben és gondolatban…
És hogy még mi nincs, de jó lenne, ha lenne? Nem kell sokáig gondolkodnom: egy igazi piac! Egy igazi agóra, találkozó- és vásárlóhely a családanyáknak és apáknak, ahová a gyerekeket is le lehet vinni, ahol mindent meg lehet fogni, meg lehet kóstolni, ahol valóban kovászos a kenyér, ahol százféle savanyúság, legalább húszféle sajt, falusi tej, vaj, meg friss zöldség és gyümölcs, kukoricával táplált csirke és tojás, és még nagyon sok minden közül válogathatnánk. A mostani kicsiben közelít a vágyainkhoz, vagyis több a semminél. De látjuk, hogy különösen ebben a járványos időben túlzsúfolt a kis piac, lehetetlen tartani a kívánt távolságot. És ha belegondolunk, valójában egy ekkora város lakóinak kicsit gyakrabban is jó lenne piacolniuk, ez a szombati néhány óra jó, de kevés. Lehet azt mondani fölényesen, hogy ott vannak a hatalmas bevásárlóközpontok, tele áruval, vásároljunk ott. De gondoljunk arra is, hogy nincs mindenkinek autója. Meg arra is, hogy vannak, akik szeretik a friss gyümölcsöt, a friss zöldséget, és szeretnek sokféle áru közül válogatni és szeretik a házi ízeket. Ha nagyobb lenne a piac, nagyobb lenne az árukínálat is, és talán zsugorodnának a mostani magas árak is…
Sok mindent leírtam, ami hirtelen az eszembe jutott szeretett városomról. De még azt is feltétlen hozzá kell tennem, hogy ez a szeretet nem csak a mai, hanem a régi Budaörsnek is szól. Túl sok megmaradt belőle ahhoz, hogy csak úgy elfeledkezzünk róla, elnézzünk felette. Mi, budaörsiek, valamennyien tudjuk, hogy egy olyan településen élünk, ahol néhány évszázadon át svábok éltek, akik hazára leltek itt, őrizték identitásukat, otthont teremtettek maguknak, templomot emeltek, szőlőt, barackfákat telepítettek, bort készítettek. Bűnösként tagadta ki őket Magyarország, mert sváb vér folyt az ereikben, svábul beszéltek és svábul éltek. Mi, akik itt vagyunk, akár hetven vagy csak harminc éve, új telepesek vagyunk az ő helyükön, az ő földjeiken, az ő házaikban és borospincéjükben. Úgy érzem, hogy nekünk, akik itt élünk helyettük, nem csak megkövetni, hanem lélekben és gondolatban egy kicsit vezekelnünk is kell azok helyett, akik annak idején a vesztüket okozták.
Szeretünk itt élni
Azt írtam fenn, hogy szeretett városom. Igen, szeretett városom Budaörs, bár már nem látom egészen a hegyet, és ez máig élő, személyes szomorúság. Bevallom, azért a házak között akadnak kis rések, hogy valamicskét azért láthassak belőlük… Mikor ideköltöztem, apránként bejártuk a környező kopasz és nem kopasz hegyeket. Budapesti lakásaim után nekem valóságos csoda volt új budaörsi otthonom, ez a menedéket jelentő egy plusz két félszobás panel. De az, hogy olyan, a fővároshoz közeli faluban élhetek, aminek még saját hegyei és dombjai is vannak, az már mindennek a teteje volt! Minden évben felkaptatok a Kőhegyre, hogy lássam fentről a falut, ahová annak idején beköltöztem, és ami – legalábbis onnan fentről nézve – szinte alig változott. Inkább csak évről évre terebélyesebb lett, és látni, hogy a hegyek sokkal több házat ölelnek át, mint a svábok idején. Azt hiszem, mindenkit megfog ebben a városban valami régi, őriznivaló hangulat. Büszkeséget érzek, amikor este rálátok a kivilágított, nemrég felújított csodaszép templomunkra. Jó itt élni, ahol minden akarva-akaratlan összekeveredik, új a régivel, régi a modernnel, a komforttal, a kényelmesebb életmóddal és a biztonsággal.
Ha megkérdeznék más embereket is, hogy szeretnek-e Budaörsön élni, azt hiszem, hogy mindannyian azt válaszolnánk, hogy igen. Én is velük kiabálnék. De ha megkérdeznénk az itt élő embereket arról is, hogy mi az, ami hiányzik nekik, vajon lennének-e ötleteik, hogy mivel lehetne még komfortosabbá, még élhetőbbé tenni közös életünket – vajon mit mondanának? Van-e valami víziójuk, egy még szebb, még jobb Budaörsről? Mi nyitottak vagyunk arra, hogy megosszák velünk ezzel kapcsolatos véleményüket. Jó lenne rálelni vágyaikra, és jó lenne őszintén, „első kézből” informálódni városunk lakóinak álmairól…
Ezért kérjük, írjanak nekünk! Írják meg, mi az, ami Önöknek leginkább hiányzik a város életéből! Hogy van-e elképzelésük arról, hogy miként lehetne az itt élőket rábírni arra, hogy mindennapi munkájuk mellett közösségi és kulturális életet is rendszeresen éljenek. De végülis az lenne az igazi nagy kérdés: hogyan lehetne elérni azt, hogy az itt élő emberek budaörsi lakosok helyett előbb-utóbb büszke budaörsi polgárokká váljanak?
Leveleiket nem öncélúan várjuk: névvel, vagy név nélkül megjelentetjük ezeket internetes portálunkon, akár vitatkozhatnak is egymással. Üljenek számítógépük elé és írjanak nekünk! Kíváncsian várjuk leveleiket!
Elérhetőségünk: minalunkhu@gmail.com
R. V.
