Jellemzője, hogy az egyén megelégszik azzal, amire szüksége van, szemben azzal, amit meg akar szerezni magának. Az önkéntes egyszerűség tudatos részvétel egy olyan világban, amely nagyobb lábon akar élni, mint amit a Föld tartalékai lehetővé tesznek számára.
Sokak számára egyre inkább vonzó minél kevesebb tárggyal és bútorral körülvenni magukat, ami valahol tökéletesen érthető. Ugyanakkor az is elfogadható, ha egy fiatal pár a saját ízlésének megfelelően szeretné berendezni az új otthonát. De az már nem fér bele a minimalista életvitelébe, ha néhány éven belül lecseréli a bútorokat, mert más lett a „trendi”. A minimalista nem fogja évente kicserélni a teljes ruhatárát. Még akkor sem, ha éppen anyagilag megteheti.
Bizonyos dolgokat és szolgáltatásokat bizony fel kell adnod, ha valóban a minimalista életmód először talán bizonytalannak tűnő talajára merészkedsz. Hiszen ez nem csak a tárgyaktól való szabadulást, hanem az egész életmódod leegyszerűsítését jelenti, a felesleges dolgokról való lemondást, hogy a számodra valóban értékes dolgokkal vedd csak körül magad.
Ne rohanj rögtön mindig az újért, ha javítható a régi. Amit eleinte lemondásként élsz meg, arról hamar kiderülhet, hogy egy teljesen lényegtelen vagy szükségtelen része volt az életednek, és az elhagyása csak a javadat szolgálja.
A fogyasztói társadalom legnagyobb csapdája, hogy akármennyit birtoklunk, sosem leszünk teljesen elégedettek.
Az üzletek roskadozó polcai, a márkák ellenállhatatlan kínálata, a csillogó kirakatok és hirdetések mind azt az érzetet keltik bennünk, hogy csak akkor élhetünk teljes életet, ha minél több anyagi javat szerzünk meg. A vágyott boldogság és a teljesebb élet ideáját sokan egy-egy új telefonhoz, autóhoz vagy más fogyasztási cikkhez kapcsolják, pedig a konzumizmus nem csak a pénztárcánkat terheli meg, hanem a bolygónkat is.
A minimalizmus nem azt jelenti, hogy lemondunk az élvezetekről és sanyargatjuk magunkat: épp ellenkezőleg. Az ókori filozófiában is megjelenő alapgondolat szerint akkor érhetjük el a legnagyobb örömöt és nyugalmat, ha tudatosan úrrá leszünk csapongó vágyainkon.
Minimalista ismerősöm elmondta, hogy őt irritálja a flancolás, a hivalkodó fényűzés, a magamutogató luxus. A legtöbbször mindezzel járó pazarlás még inkább bosszantja. Számára nem a vásárlás szerez örömet, hanem a lemondás a felesleges dolgokról. Nem gyűjt megszállottan cipőket, megelégszik az évszaknak megfelelő lábbelivel, és ha szükséges, megjavíttatja.
Nem fizet be luxus-utakra, nem „dubajozik”,nem vágyik 5 csillagos hotelekre, megelégszik hazai nyaralással, csendes panzióban. A svédasztaloknál nem tömi pukkadásig tele magát, és amit a tányérjára tett, azt el is fogyasztja. Nem sóvárog 10 fogásos degusztációs vacsorára, felsőbb kategóriájú éttermekben.
Mahatma Gandhi
John Stuart Mill angol közgazdász és filozófus ezt mondta, majd kétszáz évvel ezelőtt:
„Mivel az emberek korlátlan gyarapodása a föld javainak nagy részét veszélybe sodorhatja (…), az utánunk következő nemzedékekre tekintettel őszintén azt kívánom, hogy elégedjünk meg azzal, amink van, mielőtt még a körülmények kényszerítenének minket az önmegtartóztatásra.”
Milyen előrelátó figyelmeztetés!
A minimalistákat nem erdőszéli kunyhóban élő remeteként kell elképzelni, akik a civilizációtól távol kívánják leélni életüket, hanem pusztán a kevesebb és a több közötti egyensúly megteremtése iránt elkötelezettek. A tapasztalás, az élményszerzés, az emberi kapcsolatok, vagyis a fizikailag megfoghatatlan dolgok által szeretnek és tudnak szellemileg és lelkileg gazdagodni, teljesebb életet élni.
Egyszóval, nem kell szánakozni azokon, akik minimál-életmódon élnek. Mert nekik az a jó.
s.k.
