Az 1956-os forradalom emlékére 2016 szeptemberében „Nem haltatok meg hiába” címmel tartott konferencián Dr. Horváth Attila (az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának oktatója, ma alkotmánybíró) a forradalmat követő megtorlásokról tartott előadásában hangsúlyozta e megtorlás példátlan kegyetlenségét. Ismertetése szerint az 1848-49-es forradalom, a Tanácsköztársaság leverése és a második világháború utáni megtorlások során összesen nem végeztek ki annyi embert, mint az 56-os forradalmat követően. A gyilkosságok több lépcsőben zajlottak. Első lépésben az utcán nyitottak sortüzet – tette hozzá.
Mint mondta, válogatás nélkül lőtték le orvlövészek az utcán lévő embereket, és volt, hogy odaterelték valahová az embereket, ahol lemészárolták őket, példaként említve a salgótarjáni és a Kossuth téri sortüzeket, amelyekben több százan haltak meg. Hozzátette: a legbrutálisabb a tiszakécskei sortűz volt, amikor vadászrepülőről tüzeltek a tömegre. Horváth Attila elmondta: ezután a pufajkások ölték halomra az embereket. Hogy pontosan mennyit, azt nem lehet tudni, hiszen ekkortájt csaknem kétszázezren el is hagyták az országot.
Végül leegyszerűsített, népbírósági eljárások során ítélték halálra „a vélt vagy valós forradalmárokat”. A halálos ítéletek száma hivatalosan mintegy 300, arról azonban nincs adat, hogy hányan haltak bele a kihallgatások során a kínzásokba, és hányan szenvedtek maradandó sérülést. Emellett 23 ezer embert ítéltek hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre. Az összehasonlítás végett: ma összesen 13 ezer ember ül börtönben. Horváth Attila kitért arra is, a megtorlás példátlan kegyetlensége mögött az állt, hogy a kommunista hatalom úgy vélte, 1945 után nem történt kellően alapos tisztogatás, ezért azt a forradalom után igyekeztek pótolni.
(Forrás: mult-kor.hu, 2016.)
SzK
