Szívesen bíbelődök a kiskertben. Kikapcsol, és örömet szerez a növényeim fejlődése. Jó látni az eredményt, begyűjteni a gyógy- és fűszernövényeket és egyebeket.
Hogyan jött az ötlet, hogy óvodásokat és alsó tagozatos iskolásokat fogadsz ott?
Óvónő volt a hivatásom és a mai napig is szeretek a gyerekekkel foglalkozni. Átadni számukra új ismereteket, ami megerősíti az óvodában, alsó tagozatban hallottakat, tanultakat. Már a kőhegyi ház kertjébe is hívtam gyerekeket, de azt eladtam és most a lakótelep közelében van egy kis földterület. A Kőhegyen nagyon jó helye volt a régi szerszámoknak, használati eszközöknek. Azokból mutattam be tematikusan, a gyerekek életkorának megfelelően. Mindig készítettem nekik mézes kakukkfű – teát is. Most kisebb helyen vannak az eszközeim, de itt is körbe tudom ültetni a gyerekeket. Felpróbálhatják a berliner kendőt, versikét mondunk a szitáról, elmondom, mire használták a szimpelt (szakajtót). Megismerkednek a lestyánnal és a mentával. Persze, kortyolgatnak kakukkfű – teát is, „szigorúan” saját pohárból. Az óvónénik hozzák az óvodából a kicsik jeles poharait, tudatosítva ezzel is, hogy ne használjunk eldobható egyszer használatosakat. Ilyenkor szót ejtünk az egészséges életmódról, természetvédelemről is.
Ebben az évben egy új programot is bevezettél.
Igen. Felhívom a figyelmüket olyan szakmákra, amelyek az életmódváltozás következtében már nem ismertek. Kik készítették a lovas kocsikat, a hordókat, a lószerszámokat? 70-80 évvel ezelőtt ezeknek a szakmáknak a művelői nélkülözhetetlenek voltak egy falu életében. Édesapám szíjgyártó volt, majd az idők változása arra késztette, hogy váltson. Sportárukészítő lett. Majd 50 év távlatából még megvan a szerszámai egy része, néhány munkája, például a nővérem válltáskája, egy foci, egy szerszámtartó, amiben a metszőollót, a kacorkést tartotta, amikor a szőlőbe ment dolgozni. A gyerekeknek körbe adom a nagy és nehéz ollót, amivel a bőrt vágta, megmutatom, hogyan illesztette be a munkadarabot a küsübe. A küsü valójában egy fából készült satu, amit a bőrszakmunkások használtak. Van, ahol csikónak nevezték.
Végül elmesélem, hogy a heti munka után a vasárnapi bálon elővette a klarinétját és játszott a fúvószenekarban. A klarinétot is megőriztem, sajnos már nem szól.
SzK
