Visszasírjuk azt az éltünket, amikor sok minden másért panaszkodtunk, de amikor még nem volt annyira nagy bűn, ha olykor nyitva felejtettük a zuhanyzóban a villanyt, és nem hívtunk szerelőt, csak lazán hagytuk csöpögni a csapot…?
SZ. Jánosné, nyugdíjas: Nem vásárolom köbméterszámra a tűzifát, de nem is fagyoskodom, mert vannak jó meleg szvettereim. Az élelmiszervásárlásra sem kell jobban odafigyelnem, mint eddig, mert mindig és ma is az az alapelvem, hogy ételt nem dobunk ki. Ami megmarad, abból készítek valami mást, a húslevesben főtt húsból például fasírtot, rizottót. Nekem már nincsenek nagy álmaim. Megelégszem azzal, ami van. De most azért jól jön a novemberi ráadás…
K. Zoltán, zenetanár: Nem itt élek, hanem vidéken. És csak remélem, hogy a szülők nem azon fognak spórolni, hogy kiiratják gyermekeiket a zeneiskolából, mert az nagy baj lenne, nem csak nekem. Jómagam azzal próbálok spórolni, hogy kevesebb könyvet vásárolok. Régebben, ha bementem egy könyvesboltba, nem jöttem ki könyv nélkül a hónom alatt. A kultúráról viszont semmilyen körülmények között sem akarok lemondani. Már a pandémia kezdetén megbeszéltük a kollégáimmal meg a barátaimmal, hogy ki, milyen könyvet vesz meg, és majd kölcsönözzük egymás között. Ez remekül bevált. Úgysincs már hol tárolni a lakásomban annyi könyvet, amennyit összevásároltam. A meglévők nagy részét már kezdem elajándékozni, de karácsonyi ajándéknak is alkalmas, a jó könyvnek mindenki örül. Ez a helyzet, ami most van, öröm lesz a könyvtárosoknak, ha az emberek rájönnek a könyvtár „ízére” és előnyeire. De a könyvkiadók most biztos nem örülnek…
Cs. Klára, vállalkozó: Manapság sokkal kevesebbet járok kávézóba, étterembe, és jobban meggondolom, mennyi élelmiszert vegyek a hétvégére, hogy biztosan elfogyjon. Mivel nyáron majd háromzsáknyi ruhát ajándékoztam el a barátnőimnek, meg azok gyerekeinek, akkor megfogadtam, hogy ezentúl nem veszek meg mindent, ami megtetszik, kevesebbet vásárolok, és mostanáig sikerült betartanom. Az autózásról nem mondtam le teljesen, de igyekszem csak a városon belül tömegközlekedni, persze ha a munkám vidékre szólít, az más. Akkor mégis csak kénytelen leszek autóba ülni. Egyedül élek, nem vezetek komoly háztartást, de hétvégeken is mindig túl-teli lett a kosaram olyan felesleges dolgokkal, amit otthon beraktam a hűtőbe, és aztán egy idő után mégis kidobtam. Remélem, hogy erről a rossz szokásomról is sikerül leszoknom…
P. Lászlóné, családanya: Korábban soha nem nyúltam társasházi lakásunkban a radiátorokhoz. A lakásfelújítás után saját mérőóránk lett, és mikor elkezdődött a fűtés, akkor beállítottam mindenütt a lakásban a radiátorokat a nekünk megfelelő fokozatra, főként azért, hogy amikor hazajönnek a gyerekek az iskolából, jó meleg legyen. Egy ideje már kertes házban lakunk és nagy konyhánk van, így többnyire ott eszik a család. Most igyekszem azokban a helyiségekben – mint például az ebédlő, vagy a tároló, ahol keveset tartózkodunk-, a legalacsonyabb fokozatra állítani a radiátort. A nappaliban este visszaveszem a fűtést, és a hálószobákban is csak lefekvés előtt néhány órával korábban indítom el. Kiváncsi vagyok, vajon ezzel mennyit spórolok…
R. V., újságíró, aki imád kádban fürdeni: Szeretek a meleg vízben fürdeni, olvasni és csukott szemmel meditálni…. Megvolt az ára eddig is, de még elviselhető volt. Most már luxus lesz számomra a heti többszöri fürdés, hiába hívogat a kádam, inkább tussolok. A lámpáimat már régóta lecseréltem ledes körtékre, azzal rendben vagyok. De kevesebbet fogok autózni is, pláne ha még drágább lesz a benzin. Nehéz lesz, mert már hol itt fáj, hol ott fáj, az idő megtette a magáét… A városban reggel és munkaidő után remek a buszozás, de ha délelőtt vagy kora délután sietek valahova és lekésem a járatot, soknak tűnik az a húsz perc várakozás. De igazán nehéz csak télen lesz, ha mondjuk későn tudok csak elszakadni az unokáktól, vagy hazaindulok egy színházi előadás vagy koncert után. Az már keményebb dió lesz. Mert amennyire szeretek a kádban ellazulni, annyira nem szeretek fél órákat várni nagy hidegben. De nem vagyok egyedül a panaszaimmal. Nagyon sok ember sokkal nehezebb helyzetbe került, mint a fent megkérdezettek bármelyike. Belecseppentünk egy olyan helyzetbe, amihez ha akarunk, ha nem, alkalmazkodnunk kell. Mindemellett türelmesen kellene kivárnunk, hogyan alakul továbbiakban a világ sorsa…
R. V.
