Példaértékű akarattal és élni akarással folytatódik a Bobák Bálint nevével fémjelzett Bobák Klub működése. Mint köztudott nemrégiben elhunyt Jelen Károly klubvezető. Az általa az erre évre összeállított kirándulási terveket, köztük a Szarvasi Arborétum látogatását is magukénak tudva indultak el a hűséges klubtagok Szarvasra 2021. október 16-án, hogy felejthetetlenné tegyék ezt a napot. Az időjárás kedvezően alakult így a kissé hűvös kora reggel után dél körül már a legkellemesebb napsütésben sütkérezhettek a kirándulók.
A kirándulás fő attrakciója a Szarvasi Arborétum volt, mely Magyarország talán egyik legszebb és leggazdagabb fafajta gyűjteményével dicsekedhet.Kérésünkre az Arborétum gondoskodott arról hogy hozzáértő által vezetett sétát tegyünk a hatalmas parkban és kellő tájékoztatást kapjunk az egyes fafajtákról.
A Szarvasi Arborétum, közismertebb nevén a Pepi-kert; a Hármas-Körös egyik holtága mentén kialakult, mára hazánk egyik legnagyobb és legjelentősebb élő fagyűjteménye, ahol száz évet megélt mocsárciprusokat és mamutfenyőket is láthatunk 82 hektár területen.
Itt mára már öt fás növénygyűjtemény található; a „Pepikert”, a Törzsültetvény és faiskola, a Parkerdő, a Mitrowssky-kert és az ún. Konyhakert.
Az arborétum és a „Pepi-kert” története az olasz eredetű Bolza család nevéhez fűződik. Bolza Péter tábornok 1798-ban szarvasi földbirtokos lett, és elvette feleségül Harruckern János György unokáját, Stockhammer Antóniát. Fiuk, Bolza József feleségével, gróf Batthyányi Annával kezdte meg az Anna-liget fásítását.
A parkban és a később ide épült kastélyban ma a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósága működik. Az ifjú Bolza József – akit „Pepinek” becéztek – a mai arborétum magasabban fekvő részein – amelyet az árvizek nem öntöttek el -, ültetett el néhány fát. Ők ketten szállították földlabdástól a mamut – és páfrányfenyők első példányait szekérrel a bécsi császári birtokról a Körös parti öthektáros parkba. Majd később, a 19.század nyolcvanas éveiben, mikor a Hármas Köröst szabályozták – ismét földlabdástól – kerültek át végleges helyükre, a mai arborétum területére.
Bolza Pál azután bátyja, munkáját folytatta, és rendkívül gondosan és szakszerűen fogott hozzá az örökölt területen a „Pepi-kert” tervezéséhez, építéséhez. Munkájában segítője egy osztrák kertész, Joseph Grines volt.
A tervezett parkot úgy alakította ki, hogy a terület peremét védelem céljából erdősávval vette körül, amely megvédte a belső területre ültetett facsoportokat, a melegebb klímát kedvelő fafajokat az éles, pusztító szelektől, kedvezőbb mikroklímát is teremtve számukra, és így a kilencvenes éveiben Amerikából,Afrikából,Ázsiából és más idegen, sziklás, mocsaras, trópusi és sivatagi tájakról összegyűjtött, idetelepített fajok nagyrészt akklimatizálódtak, jó részük meg is maradt, bebizonyítva, hogy az Alföld legszegényebb részein is meg lehet honosítani más éghajlathoz szokott növényeket, biztosítva egészséges fejlődésüket.
A „Pepi-kert” már Bolza Pál idejében is szépen gyarapodott. Az 1990-es évek elejére pedig már majdnem más félezer fa- és cserjefaj, illetve fajta volt már a gyűjteményben, leszámítva azt is, hogy a messzi tájról idehozott fák közül sok el is pusztulhatott. A többség a Körösök völgyének szélsőséges éghajlata ellenére is megmaradt, ami nagyban köszönhető az arborétum párásabb mikroklímájának, és a kertet keletről határoló Holt-Körös ágnak , valamint a lomb- és tűlevelűek által egyaránt kedvező öntéstalajnak is.
A fák ültetése itt az akkor még élő folyószakasz mellett elterülő, 35 hektár területű „liget és fás legelő” magasabban fekvő részén kezdődött, amelyet nem öntöttek el a gyakori áradások.
A folyószabályozás befejeztével megszűntek az áradások is, így megindulhatott a telepítés a mélyebben fekvő részeken is.
Bolza féltve a kert jövőjét; annak felügyeletét 1943-ban az államra bízta, amelyet még abban az évben védetté nyilvánítottak. Mára országos jelentőségű természetvédelmi terület.
Az Arborétum ad helyet a Mini Magyarország elnevezésű parknak ahol számtalan magyarországi vár, kastély makettje látható.
A szarvasi Mini Magyarországot a brüsszeli Mini Europe és a klagenfurti Minimundus ihlette.
Az élménypark hazánk hagyományait, történelmét és építészeti nevezetességeit mutatja be élethű maketteken, felejthetetlen élményt nyújtva minden korosztály számára. Tucatnyi hazai történelmi helyszín és épület makettje között sétálgathattunk, félóra alatt bejárhattuk az egész országot, a budapesti Hősök terétől a szegedi dómig, az egri várig.
Néhány makett egy gomb megnyomásával „interaktívvá” válik, pl. a pécsi dzsámiból müezzin hangja szűrődik ki, a budapesti Operaházban pedig Kodály Hári Jánosából csendül fel a Toborzó. Az egész park területét átszövik a modellvasút sinei, személy- és tehervonatok közlekednek sebesen az ötletesen kialakított pályán, meg-megállnak a vasútállomásokon, ahol felcsendül a MÁV ismert szignálja és a jellegzetes tájékoztató férfihang.
A legújabb makettek erdélyi műemlékeket mutatnak be, többek közt Vajdahunyad vára, Törcsvár és a marosvásárhelyi Kultúrpalota is megcsodálható kicsiben.
A finom ebéd elköltése után délután fél háromkor hajóra szálltunk.
Nem gondoltuk akkor még, hogy utazásunk csúcspontja a hajókázás lesz.
Leírhatatlanul gyönyörű a Holt Körös,amely most bőségesen el volt látva vízzel, hajónk csak úgy szelte a hullámokat. 
A part mentén szebbnél szebb magánvillák sorakoznak,láttuk a híres vízi színházat Szarvas büszkeségét a Liget hotelt kényelmes napozó ágyaival amelyek egészen a vízpartra vannak elhelyezve. A felettünk átívelő hídról – a hajó kapitányának távvezérlő utasítására- sugárban ömlik a vízzuhatag,-miközben áthaladunk alatta hajón- ülők örömére.
De talán ami a legszebb volt az nem egyéb mint a káprázatos színekbe öltözött természet.
Kellőképpen elfáradva indultunk hazafelé megrakodva ezernyi élménnyel.
Major Edit
