Legfrissebb felmérésük szerint a túlnyomó többség e kérdésben a kormány álláspontjával ért egyet, és mindössze ötből egy ember véli úgy, hogy nem kell függenie a szülők engedélyétől a gyermekek iskolában történő érzékenyítésének, ahogy az a Nyugat-Európában zajló érzékenyítési program által egyre inkább terjed.
A kormánypárti tábor elsöprő támogatása mellett (86 százalék) az ismeretlen preferenciájúak kétharmada is támogatja a kormányzati álláspontot – ez derült ki a Nézőpont Intézet reprezentatív kutatásából. Demográfiai csoportok szerint minimális eltérések tapasztalhatók.
A fiatalok kétharmada, az idősebbek négyötöde osztja a kormánypártok álláspontját, míg Budapesten 10-ből hét, vidéken négyből három ember vélekedik úgy, hogy a szülő dönthessen ebben a kérdésben.
„Komoly fejtörést okozhat a baloldalon a kormányzati népszavazás témája, mivel a kormánykritikus személyek többsége is a szülői engedélyek mellett foglalt állást (56 százalék), mindössze harmaduk áll az LMBTQ-szervezetek pártján” – írta honlapján az intézet.
Demográfiai csoportok szerint minimális eltérések tapasztalhatók, a fiatalok kétharmada, az idősebbek négyötöde osztja a kormánypártok álláspontját, míg Budapesten 10-ből 7, vidéken 4-ből 3 ember vélekedik úgy, hogy a szülő dönthessen e kérdésben.
És végezetül még egy írás, amin mindnyájan elgondolkodhatunk…
A szivárványos kereszténység Isten szent menyasszonyából csinál paráznát. Nem lehet közünk hozzá. Ez egy rövid, határozott poszt lesz, utána viszont szeretnék egy időre eltávolodni a közéletet uraló LMBTQ-témától. Szombaton Magyarországon is láthatóvá tette magát a – nálunk még parányi, nyugaton már mindenre rákenődött – szivárványos »kereszténység«. Egy ismert lelkész üdvözletét és áldását küldte a Pride résztvevőinek. Egy ismert politikus magát váratlanul kereszténynek nevezve szólalt fel a Pride-on, és azt mondta: éppen keresztény hite miatt teszi ezt. A homoszexualitást, transzneműséget és más szexuális céltévesztettségeket ünneplő Pride így lett keresztény esemény is. Tőlünk nyugatra ez már általános, nálunk egy nagyon rossz folyamat kezdete.
A szivárványos »egyházak« tobzódását látva hajlok arra, hogy a nyugati kereszténység ma rosszabb állapotban van, mint a reformáció előtti években volt. Akkor »csak« búcsúcédulákat árultak, amelyek pénzért engedték el a bűnöket, ma magának a bűnnek a tagadása zajlik. Akkor is hallatlan erkölcstelenségek züllesztették az egyházat, de a kereszténység nem mondott le az ideálról. Ma a szivárványos nyugati egyházak az anómia (törvénytiprás) állapotába süllyedtek, ahol magát a bűnt és a céltévesztettséget ünneplik. Ez súlyosabb válság, mint amire Luther válaszolt.
Egy istentelen ideológia szállja meg a nyugati keresztény egyházak testét, és a mi nevünkben mutatkozik be. Nem a valódi kereszténység politikai alkalmazásáról (vagy politikusok általi használatáról) beszélek, ami szintén vet fel nehéz kérdéseket (noha egészen más kérdéseket), hanem magukról az egyházakról. Az ismert politikus azért szólalhat fel a Pride-on a kereszténység nevében, mert az ismert lelkész az áldását küldi a résztvevőkre. Nem a politikusokról beszélek tehát most, hanem azokról az egyházakról, amelyek identitása lett az isteni törvények megszegése (vö. 2Thessz 2,3). Ennek a kereszténységnek semmi köze Krisztushoz. A szó jánosi értelmében antikrisztusi.
Természetesen nem ez az egyetlen terület, ahol magunkba kell szállnunk. Súlyos bűnök vannak az egyházakban, akár a politikával való összefonódás, a pénz vagy a paráznaság területén is, amelyekből sürgősen meg kell térnünk.
De ez itt most a hittől való elszakadás egyértelmű határa. A szentségtelenségünkkel odamehetünk a Megváltóhoz, hogy megvalljuk és megtisztuljunk belőle, hiszen Ő ezért jött. A szentségtelen vágyak ünneplése azonban tökéletesen idegen a bűnösök Megváltójától. Krisztus a paráznákból szenteket csinál, ezért hív magához mindenkit, minden elképzelhető bűnnel és céltévesztettséggel. A szivárványos kereszténység viszont Isten szent menyasszonyából csinál paráznát. Nem lehet közünk hozzá.”
R. V. összeállítása
