2019-ben intézményünk felhívást tett közzé,amelyben arra kértük honfitársainkat, osszák meg velünk korabeli történeteiket, illetve tárgyi emlékeiket. – olvashatjuk a múzeumi ismertetőben. Az év során folyamatosan gyűltek a tárgyak, fényképek, plakátok, iratok a múzeumban, miközben több mint tucatnyi, különféle programot szerveztünk a Közös időnk projekt köré.
Mindennek köszönhetően a látogatók egy igazán különleges tárlatot tekinthetnek meg, amelyet nem véletlenül hívunk közösségi kiállításnak, hiszen a kiállítás döntően a több mint ötven felajánló által átadott homogén tárgyi anyagra épül, és a múzeum saját, 1989-re reflektáló gyűjteményi darabjai csupán kiegészítik ezeket.
Mindezt egy párhuzamos képregény kerettörténetbe ágyaztuk, amelyen keresztül az események szubjektív átélését szerettük volna kiemelni. Reményeink szerint a közösségi kiállítás kifejezés nem pusztán üres szlogenként jelenik meg a fogadófalon, hanem a látogatók, miután végigjárták a kiállítás tereit, úgy érzik majd, ők is a történet részeseivé, szereplőivé válnak, csakúgy, mint a lelkes adományozók, akik megőrzött emlékeikkel a valóságban is e kiállítás formálóivá váltak.
-Nagy Imre újratemetésén mi is ott voltunk a barátainkkal. – hallottam a hátam mögött egy látogatótól a régi felvételeket nézve. – Azt beszéltük, hogy azt a fiatalembert, (Orbán Viktor) aki olyan bátran beszélt, biztos elteszik láb alól.….Most már hihetetlennek tűnik, de akkor olyan időket éltünk.
Jó szívvel ajánlom a kiállítás megtekintését ifjaknak és szemtanúknak.
s.k.
