A középkor és a koraújkor embere három veszély ellen fohászkodott segítségért: „A pestistől, az éhínségtől és a háborútól óvj meg minket, Urunk!” A 18. század során Európa végleg megszabadult a három csapás közül az elsőtől, de az évszázadokon át rettegett „fekete halál” helyett a 19. század első felében megjelent a nem kevésbé félelmetes kolera. A „század pestise” Magyarországon 1831 és 1915 között öt nagyobb és több kisebb rohammal pusztított, s összesen legalább egymillió áldozatot követelt.
Az 1800-as évek elején egy korábban ismeretlen, ragályos kór – a cholera epidermic – terjedt Indiából Európa felé. A járvány kialakulásában alapvető szerepet játszottak az akkori higiénés viszonyok, főleg a fertőzött víz fogyasztása.
A megrohanási időszakban, 1-6 nap lappangási idő utána beteg gyengeségérzéstől, hasmenéstől, csikarástól, „hideg italra vágyástól” szenved. Ez az időszak még túlélhető. A kiürítéses Időszakban az egyre növekvő hasmenés folytán a beteg „bélnyálkahártya –foszlányokat ürít. Ha kínzó szomjúságát oltja, azonnal leküzdhetetlen hányinger fogja el. A vízveszteség miatt testsúlya negyedét is elvesztheti. A beteg arca megváltozik, félelmet árul el, szemek beesnek, a nyelv kékes lesz, hang gyenge és rekedtes. Végtagok megkékülnek,márványhideggé válnak, érverés kicsiny. Ha a bőr működését sikerül rendbe hozni, izzadást előállítani, akkor van remény az életben maradásra. A szélütéses időszakban a beteg elveszti öntudatát, teste rángatózik, légzése, szívverése kihagy. Majd beáll a halál.”
1830 körül Európában már dühöngött a „haláltánc”. A megválasztott kolerabizottság kénytelen volt elismerni, hogy a „napkeleti epekórság ellen eddig semmi bizonyos orvosság fel nem találtatott”.
A betegek szenvedését fodormenta-, kamilla-, bodzatea főzetekkel próbálták enyhíteni. „Kámforos pörkölt rozs adassék a betegnek, minden fertály órában”- így szólt a javallat.
Körlevelekben kérték a lelkipásztorokat, hogy „oktassák a népet ezen betegség miképp eszközlendő ápolási módjáról.Intsék a híveket arra, hogy „munka közben igen hideg italt ne igyanak, hideg vagy nedves földre, sűrű árnyékba ne feküdjenek. Általában a meghűléstől óvakodjanak, és mérsékelt életmódot kövessenek. Továbbá ilyen veszélyes időben minden egyes halott után a harangot meg ne húzassák. A temetési szertartást a lehetőségig rövidítsék.”
A tárgyak útján történő fertőzés ellen füstöléssel védekeztek. Izzó vasrostélyra „fertőtlenítő port” szórtak, melynek összetétele: kénpor, salétromsó, korpa. A papírpénzt fogóval adták át, vették el.
„Rakásra halnak embereink, mint a’ légy ősszel.” – állapította meg Kazinczy Ferenc rezignáltan, aki maga is áldozatul esett a járványnak
A szörnyű ragály felszínre hozta a társadalmi ellentéteket.1831-ben Zemplén megyében kolerafelkelés tört ki. Közvetlen oka a hatóságok járványvédelmi intézkedései voltak, amelyekkel megzavarták az aratást, termény betakarítási munkálatokat. Sok jobbágynak ezáltal a megélhetése került veszélybe. A kényszerű bezártság, az őrségállásra kötelezettség terhei, mindenekelőtt pedig az éhínség és kór, a számtalan haláleset rendkívül elkeserítette a járvány által sújtott lakosokat. A kutakba szót bizmutporról (amely semmit sem használt a járvány leküzdésében) a jobbágyok úgy tartották, hogy az urak meg akarják őket mérgezni. Július elejére általánosan elterjedt az a híresztelés, miszerint a kolerabiztosok és megbízóik azt tervezik, hogy kiirtják őket. A parasztok ezért felkelő csapatokba tömörültek és több nemesi udvarházat megrohantak, felgyújtottak vagy leromboltak, lakóikat megölték vagy súlyosan megsebesítették. A felkelést 1831. augusztus második felében verték le, nagy katonai erőkkel. Tömeges és kegyetlen megtorlás következett.
A feljegyzések szerint 1831. augusztus elején, Budaörsön 44 beteget, 21 halottat, 22 gyógyultat tartottak nyilván. Ugyanebben az időben Bián 383 beteget, 116 halottat,232 gyógyultat jegyeztek fel. Torbágyon 35 beteg, 9 halott és 9 gyógyult, Törökbálinton107 beteg,57 halott és 50 gyógyult volt.
Mindent összevetve, a mérleg rettenetes: a Magyar Királyság több mint egymillió lakosát vesztette el a XIX. században egyedül a kolera miatt.
A kolerát okozó baktériumot Robert Koch fedezte fel 1884-ben. Neki és Pasteur munkásságának köszönhető a védőoltás alkalmazása és a járvány megszüntetése. Sajnos, a 21. században még mindig akadnak térségek – délkelet –ázsiai, afrikai országok – ahol embereket öl a múlt századok gyilkosa.
Forrás: Novák László- Pestis, himlő,kolera.
s.k.
