Már csak a szép korúak emlékeznek Rogics Béla futballista nevére. Pedig ő az egyik alapítója a budaörsi futball egyesületnek.
Rogics Béla a BESZKÁRT dolgozója volt és a vállalat csapatában játszott, míg testvére a Ferencváros NB-I –es csapatában rúgta a labdát. 1922-ben budaörsi lányt vett feleségül, és budaörsi lakos lett. Tettvággyal telve hamarosan szervező munkához látott. Régen a fiúknak szinte egyetlen játéklehetőségük volt – a foci. Béla csapatot kovácsolt, megtanította a fiúkat az alapvető szabályokra, edzett velük, felkészítette őket a mérkőzésekre. Tornamezt szerzett számukra a Compacktor S.C.-től. Megszervezte, hogy a vidéki mérkőzésekre Szigeti Ferenc, ismertebb nevén „Kurir Fránci” vigye a neves Kurier-busszal a játékosokat. Ilyenkor mindig ő is a csapattal ment. Gyakran játszottak a törökbálintiakkal, ahol a legendás Kóczián-fiúk kemény ellenfélnek bizonyultak.
A bretzfeldi Budaörs Múzeum gyűjteményében őriznek egy 1963-ban keltezett levelet, melyben Rogits Béla leírja visszaemlékezéseit. A levél másolatát Schmidt Mátyás bocsátotta rendelkezésünkre.
„A budaörsi sport 1923 nyarán kezdődött. A sportegyesület megalapítói: Treier János bácsi-első elnök, Feldhoffer (Pretória) Antal-alelnök, Flach János –jegyző és még Frank Benedek, Herzog (Pojzl) György, Ruckmich Mátyás, Weigand István, Troll János, Frank Márton, Koller Károly és jómagam. Anyagit nem kímélve, önzetlenül dolgoztak a sportért. Az egyesület neve B.S.E. lett. Az úrbéresektől sporttelepet béreltek 50 évre, évi 1 (egy) forintért. Ez névleges bérbeadás volt. A B.S.E.-nek két évig nem volt alapszabálya. Flach Jani lemásolta az egyik budafoki sportegyesület alapszabályát és így nekünk is engedélyezték 1925-ben. Még ebben az évben beneveztünk az M.L.Sz. Közép-Magyarországi Kerület II. osztályába. Szépen jött az utánpótlás. Három generációt neveltem a budaörsi sportnak és erre büszke vagyok. Az első öltözőnk a Rossbergen lévő Troll moziban volt. Az ma a Budafoki út környéke.”
Jobb szélen Rogics Béla.
A módosabb helyi polgárok anyagi hozzájárulásukkal támogatták a budaörsi sportot. Többek között: Herbai István, Lueff Károly, id.Schmidt Mátyás hentes, Stammler Rudolf kocsmáros, Csermely Géza tanító.
A futballisták csatakiáltása:” Gyorsak vagyunk, bátrak vagyunk, vidámak vagyunk, budaörsiek vagyunk!”
A játékosok kitüntető figyelemben részesültek, büszkék voltak rájuk a budaörsiek. Nem csak a zöld füvön, hanem a pályán kívül is szoros baráti kötelék volt köztük.
Rogics Béla maga is beállt a csapatba, rohamnak tűnő támadójátéka és hatalmas lövéseinek köszönhetően a Tank becenevet kapta játékostársaitól. Később is részt vett a szakosztály életében, barátai, csapattársai még Németországból is meglátogatták. Számtalan vasárnap délutánt töltött a pályán, ahol egy-egy mérkőzés idejére összegyűlt az akkori falu apraja-nagyja. Jelentőségteljes társadalmi eseményeknek számítottak a meccsek, alkalmak a találkozásra, szurkolásra. Előfordult, hogy egy kiadós esőt követően a Dózsa György utcai pálya szinte sártengerré vált. (A mai bölcsőde területén) A mérkőzés előtt a vérmes szurkolók fogadásokat tettek, néha komoly összegekkel. Akár győzött, akár veszített a budaörsi csapat, a sportbarátok örömükben vagy bánatukban betértek a közeli Daxhammer kocsmába. Jól esett egy fröccs a kiabálásban kiszáradt torkoknak. Aki jól tippelt és kisebb-nagyobb összeget nyert, az fizetett a játékosoknak, a barátoknak egy kört. Néhányan attól az időtől fogva már várták a következő vasárnapot.
Az elűzött budaörsiek körében a futball-mérkőzések megszervezése volt az első összekötő kapocs, fontos alkalom a találkozásokra.
Napjainkban a jól működő budaörsi szakosztályról itt tájékozódhatnak olvasóink: https://www.facebook.com/BSC1924/
s.k.
