Virágvasárnap a húsvét elõtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben.
Amikor Jézus az ünneplõ tömeg kíséretében bevonult Jeruzsálembe, tiszteletére pálmaágakkal fedték be elõtte az utat. Erre emlékezünk és követjük ma is ezt a hagyományt a virágvasárnapi barkaszenteléssel. Eleink a szentelt barkaágakat, a Palmkatzl-t a padláson a gerendára tették. Úgy tartották, hogy megóvja a házat a szélvihartól, a villámcsapástól, lakóit a betegségektõl.
Nagycsütörtökön, a misén a Glória éneklésekor utoljára szólalt meg a harang, felzúgott az orgona, a ministránsok csengettek. Ezután „A harangok Rómába mentek” mondták az emberek. A fiúk közül sokan szívesen vállalták, hogy fakereplõt pörgetve végigszaladtak az utcákon, ezzel helyettesítve a harangszót. Az asszonyok megkezdték a sütést, ami egy nagyszámú család esetében nem csak egy tálcányi édességet jelentett. Söpörték az utcákat, udvarokat. Jellegzetes menüje volt a böjti napoknak a babsaláta. Ezt elõre el lehetett készíteni, hidegen is fogyasztható. Ezzel idõt takarított meg az elfoglalt háziasszony. (Fõtt bab sóval, hagymával, ecettel ízesítve.)
Nagypénteken a hívek szigorú böjtöt tartottak. A férfiak sem mentek ki a földekre dolgozni. A templomban a Szent Sír elõtt az asszonyok ájtatosan imádkoztak. Tradicionális öltözetükben a lövészek kettesével õrt álltak a sírnál. Megtörtént az oltárfosztás, azaz minden oltárdíszt, gyertyatartót eltettek, a nagy oltárképet letakarták. Délután a falu apraja-nagyja részt vett a körmeneten. Zászlókkal a Kálváriadombra vonultak a stációkhoz és a három kereszthez.. Énekelve, imádkozva tértek vissza a templomba.
Nagyszombaton a feltámadási körmenet idején újból megszólaltak a harangok. Amerre a körmenet elhaladt az ablakokban gyertyák égtek,szentek és szobrai álltak.
Az emberek örvendeztek: Krisztus Urunk feltámadt! Amikor visszatértek otthonaikba, felszeletelték a húsvéti sonkát, amit fõtt tojással, tormával, puha kenyérrel falatoztak.
A húsvétvasárnapi miserend szerint reggel 7 órakor kezdõdött az elsõ, amelyikre fõként az asszonyok siettek, hiszen elõttük állt a fõzés nagyszámú családjuk számára – így emlékezett Ganter Istvánné Anna néni. A 8 órai harangszóra az apácák és a gyerekek mentek tanítóikkal, ezután következett a magyar mise. A fél 11-es misére olyan sokan érkeztek, hogy néhányan nem is jutottak be a templomba. A legtöbben már elvégezték a húsvéti szentgyónást, de aki még nem, annak lehetõsége volt azt megtenni a misék elõtt. Ezen a vasárnapon mindenki szentáldozáshoz járult, aki már elsõáldozásban részesült.
Délután a keresztmamák felkeresték keresztgyerekeiket, narancsot, fügét, piros tojást vittek nekik. Az elsõ harangszót követõen három mordálylövést adtak le a lövészek a Kõhegy oldalában. Ezt a szokást Wendler Ferenc, a kõhegyi remete honosította meg az 1880-as években.
Régen is igyekeztek meglepni a gyerekeket a szülõk. Gyakran a szalmakazalba rejtette az ajándékot a „nyuszi”. A kicsik izgatottan keresték a színes tojásokat, csoki nyuszikat.
A szokásosnál bõségesebb ebéd után nem hiányozhatott a diós és mákos bejgli.
Vasárnap délután a keresztmama – a Godl – felkereste keresztgyerekeit, kosarában narancs, füge, piros tojás rejtõzött.
A felnõttek a határba mentek, „Emmauszra”. Ez a szokás a bibliai történetre utalt, amikor is két tanítvány Jeruzsálembõl Emmaus nevû faluba ment és útközben találkoztak Jézussal. -Három órakor a Pojzl Wirt elõtt a rezesbanda három marsot(indulót) játszott, majd bevonultak a táncterembe-ezt Zengl Léni néni mesélte. Ezt követõen vidám polkázásba, cepedlizésbe, keringõzésbe kezdtek a párok.
Húsvét hétfõ reggelén egymás kezébe adták a locsolkodásra érkezõ rokongyerekek, ifjú emberek a kilincset. Általában párosával vagy csoportba verõdve járták a portákat. A kisebbek locsoló versikét skandáltak. Leggyakrabban a Frissek és egészségesek (legyetek)! mondókát(„Frisch und gsund”) Majd kölnivízzel megöntözték a ház asszonyait, lányait. A szegényebbek szappanoldatos vizet töltöttek üvegcséjükbe. A háziaktól aprópénzt, piros tojást kaptak, a legényeket itallal-borral, likõrrel, pálinkával és süteménnyel kínálták.
Aztán gazdag lelki élettel, a gyerekek számára sok örömmel, családi-baráti találkozókkal,és nem utolsó sorban finom ételekkel elmúltak az ünnepek és megkezdõdtek a dolgos hétköznapok.
s.k.
