Kémenes Örs: Tavasz

2019-05-15 | Irodalmár | Látogató: 0
a zöldellõ tavasz egy pillanatot kérve terítette be a telet feledéssel, a zárójelbe került hópelyhek még megnyomták kicsit a lakótelepet s elkapott a tavaszi szellõ ott voltam simogatta lelkem,

néztem a világot és nevettem,
világosak a reggelek
a hidegtõl végre nem szenvedek,
a nap andalít, szól nekem s rám kacsint
a mellette szálló madarak
búcsúztatják a téli napokat,
remélnek, hogy a tavaszi ég
hoz szerelmet mi ég,
de már gyûlnek a fellegek
a hintákat szétkócolják a langyos szelek
a záporok elerednek
az esõ elõl a futóversenyt
úgysem nyerem meg,
holnap majd úgyis kint leszek
tétova álmokat kergetek
mindenkinél gyorsabban,
mert az én utam meredek
változnék én, hogy tudok
él bennem a remény,
ne feledj el és talán
jó leszek örökre én…

Megosztás