Kémenes Örs: Tavasz

néztem a világot és nevettem,
világosak a reggelek
a hidegtõl végre nem szenvedek,
a nap andalít, szól nekem s rám kacsint
a mellette szálló madarak
búcsúztatják a téli napokat,
remélnek, hogy a tavaszi ég
hoz szerelmet mi ég,
de már gyûlnek a fellegek
a hintákat szétkócolják a langyos szelek
a záporok elerednek
az esõ elõl a futóversenyt
úgysem nyerem meg,
holnap majd úgyis kint leszek
tétova álmokat kergetek
mindenkinél gyorsabban,
mert az én utam meredek
változnék én, hogy tudok
él bennem a remény,
ne feledj el és talán
jó leszek örökre én…