A jogszabály csak a 400 négyzetméternél nagyobb alapterületû üzletekre, vagyis a szuper- és hipermarketekre vonatkozik. Az el nem adott élelmiszereket olyan szervezeteknek kell átadni, amelyek képesek tárolni és rászorulókhoz juttatni a termékeket. Korábban a törvényt egyes országgyûlési képviselõk azzal támadták, hogy az sérti a tulajdonhoz való jogot. Érvelésük szerint nem helyes, ha az állam szociális ellátórendszerének feladatát gazdasági szereplõk szûk körére kényszerítik. A bíróság szerint azonban a törvény nem tekinthetõ alkotmányellenesnek, ráadásul a feleslegesen kidobott élelmiszerek mennyiségét is csökkenthetik vele, ezért elutasította a javaslatot támadó beadványt.
Bár Magyarországon nincs ehhez hasonló kötelezettség, sok áruház már így is adományoz élelmiszert a rászorulóknak, jellemzõen a Magyar Élelmiszerbank Egyesület közremûködésével.
Eddig a hír. Elolvasva azonnal felötlött bennem, nem lehetne nálunk is intézményesíteni, azaz kötelezõvé tenni azt, amit a csehek most törvénybe iktattak? Tudom, hogy vannak olyan magánpékségek, ahol délután már fél áron adják a megmaradt péksüteményeket, és azt is, hogy a budaörsi Idõsek Napközijébe járó idõsek is ily módon jutnak hozzá szinte naponta olyan finomságokhoz, amiknek csak az a bûnük, hogy már kihûltek. Vannak nagyáruházaink, ahol leárazva kaphatók lejárt szavatosságú élelmiszerek, magam is nem egyszer vásárolok ilyet.
De rossz példát is tudnék mondani. Évekkel ezelõtt, amikor az Auchan megnyitott, alkalmaztak ott olyan embereket, akik teherautóval szállították el valahova a lejárt élelmiszereket, a másnapos zsemléket, sajtokat, miegymást. Fogalmam sincs, hová kellett volna szállítaniuk, bizonyára valamiféle olyan helyre, ahol megsemmisítésre kerültek volna. De õk e helyett üzleteltek ezekkel, egy ismerõsöm, aki benne volt a buliban és maga is részesült a jóból, elkotyogta. De nem tartom kizártnak, hogy ma is vannak, akiknek hasznuk származik ilyesféle fekete üzletekbõl.
Nem tudom, hogy egy-egy, többnyire idegen tulajdonban lévõ nagyáruházunkban mennyi a maradék, de még felhasználható élelmiszer, mennyi a lejárt szavatosságú, áruházban már eladhatatlan. Nem tudom azt sem, hogy mit csinálnak vele. De, ha nem pakolják le a polcról és egy váratlan ellenõrzéskor ez kiderül, akkor sok büntetést kell érte fizetni. Azt sem tudom, hogy a hazánkban létezõ Magyar Élelmiszerbank Egyesület hogyan mûködik: vajon ez is csak egy jótékonysági központ? Vagy talán õk, vagy valamely más szervezet szorgalmazott-e valaha a csehekéhez hasonló kötelezõ jogszabályt?
Amikor nézek egy videót arról, hogy hajléktalanjaink „Víen-be”, azaz Bécsbe telepednek át, mert ott jobb ellátást kapnak, kinyílik a bicska a zsebemben. Van, aki már évek óta ott telel, ott segélyezik. Nemrég láttam, hogy mit kapnak a budaörsi hajléktalanszállón az emberek reggelire: egy konzervet, kenyeret és meleg teát. És megmelegíthetik az ételt, ha vesznek maguknak. Másnap, harmadnap, ugyanez a reggeli. Erre futja. Talán van közöttük, aki éppen éjszakai árufeltöltõként dolgozik és el tudná mondani, hogy mennyi lejárt élelmiszert szednek le éjszakánként a polcokról. Tejet, margarint, sajtot, felvágottakat, péksüteményeket, konzerveket, tejet, joghurtot és még mennyi minden mást is!.
De önök, olvasóim, mit szólnának hozzá, ha lenne egy hely, mondjuk itt, Budaörsön, ahová legalább így, télvíz idején össze lehetne gyûjteni (akár magánszemélyektõl is) a maradék élelmiszereket, ahonnan rendszeresen kiszállítanák akár a Kunigunda utcába, ahol egy krízisszálló is mûködik? A helyi Vöröskereszt aktivistái gyûjtöttek néhány napon át tartós élelmiszereket karácsony elõtt a CBA-ban, magam is készséggel adakoztam, és láttam, hogy mások is. Más áruházban is volt ilyen kezdeményezés. De miért csak a sátoros ünnepek elõtt? Miért nem lehet ezt a jótékonyságot valahogy kiszélesíteni, okosan megszervezni, rendszeresíteni, és kukába dobás helyett ezzel is segíteni, vagy legalább csak színesebbé tenni napi betevõjét a „mi rászorultjainknak”? Lehet, hogy Bécsben narancsot, banánt is adnak, meg dzsemet és vajat. De talán mi is tudnánk adni almát, lekvárt, zsírt, és talán még sok minden mást is, a „mieinknek”!
A cseh jogszabályban az szerepel, hogy „Az el nem adott élelmiszereket olyan szervezeteknek kell átadni, amelyek képesek tárolni és rászorulókhoz juttatni a termékeket". Vajon van-e, lehetne-e nekünk is a városban egy ilyen szervezetünk? R. V
